A gyerekek idealisták, csak mire döntésképes felnőttek lesznek, addigra belefásulnak abba, hogy hiába tesznek jót, a környezetük csak azért sem változik.
A gyerekek idealisták. Hála isten, tegyük hozzá, csak az a baj, hogy mire döntésképes felnőttek lesznek, addigra belefásulnak abba, hogy hiába tesznek jót, a környezetük csak azért sem változik, technokratákká válnak, kidobja őket a greenpeace-es csajuk, vagy csak szimplán rossz fejek lesznek. Ezért jó látni azokat a pillanatokat, amikor még hisznek abban, hogy a Föld egy jobb hely lehet egyszer.
Az ENSZ környezetvédelmi programja (az UNEP), a japán Alapítvány a Globális Békéért és a Környezetért, valamint a Bayer és a Nikon már húsz éve rendezi gyerekeknek szóló rajzpályázatát a környezetvédelem érdekében. Az elmúlt 20 évben több mint száz országból mintegy négymillió gyerek vett részt a versenyen. Mivel 2011-et az ENSZ az erdők évének nyilvánította, az idei feladat az "élet az erdőben" címet viselte.
"A festményem egy szép és fenntartható erdőt mutat, és az erdőirtás eredményét" – nyilatkozta a győztes, a 13 éves Trisha Co Reyes, aki a Fülöp-szigetekről jelentkezett a versenyre. A 600.000 (!) pályázó közül kiválasztott Trisha szerint az ötletet az erdőben tett sétái adták, mert akkor jött rá, "az erdők nélkül nem lenne élet a Földön, mialatt pusztításuk globális probléma. Óvnunk kell bolygónk biológiai kincseit, hogy egész életünkben élvezhessük őket."
Milyen igaza van.
A legtöbb gyerek ugyanis nagyon optimista a környezet jövőjét tekintve. Bíznak a technológiában, új találmányokban, de mindenekelőtt bíznak bennünk, felnőttekben.
Nem könnyű megfelelni ennek a bizalomnak
– Andriséknál külön kukába gyűjtik a műanyagot, nálnk miért nincs olyan?
– Mert nem fér el, kisfiam.
– De Andris anyukája műanyag zacskót sem használ!
– Én sem, kisfiam.
– És a Zorkáék nem esznek tonhalat mert azokat lehalásszák és ezzel tönkreteszik a tengert.
– Nyugi, kicsim, mi meg delfinvédős tonhalkonzervet eszünk.
– De az nem jó!
És így tovább. Örülök a gyerek környezettudatosságának, és persze féltem, amikor körös-körül mindenki eldobál, nemtörődöm és pesszimista.
Pedig az ő jövőjük rajtunk áll. Vagy bukik.
