Mielőtt belevetnénk magunkat a karácsonyi bevásárlás őrületébe, álljunk meg egy pillanatra, és gondolkodjunk el azon, mit is jelentenek számunkra az ünnepek.
A mi generációnk – de már az előttünk lévő is – jellemzően úgy nőtt fel, hogy az év jeles napjait már csak néhány formalitást megtartó, kiüresedett ünnepként élhette meg, nem beszélve a kötelező nemzeti és intézményes ünnepekről, amelyeket gyakran nemhogy átélni, de végigállni sem tudtunk. Pedig az ünnep lényege – a külsőségeken túl – a lelki felkészülés lenne. Ahogy saját családot alapítunk, úgy kezdjük a magunk számára megfogalmazni, hogy az ünnepeinket milyen tartalommal akarjuk megtölteni, milyen értéket szeretnénk csemetéink felé közvetíteni, és egyáltalán milyen jeles napokat kívánunk megtartani családunk számára.
Családi rituálék és ünnepek
A család életében fontos szerepe van az ünnepekben, hagyományokban megjelenő rituáléknak. Segítik a családi értékek, szabályok megtanulását, begyakorlását, fenntartják a közös eszmerendszert, hozzájárulnak a családi közösségi érzés kialakításához és fenntartásához, így a család identitásának fontos részét képezik. Ugyanakkor biztonságos menedéket nyújtanak a családtagoknak, megvédik őket a mindennapi élettel járó bizonytalanságokkal, a magány fenyegetésével szemben, segíthetik őket különböző problémák, krízishelyzetek átvészelésében is. A családi rituálék közül az ünnepekhez kapcsolódó szokások a legkidolgozottabbak, jellemzően nagy érzelmi erőt hordoznak.
Az iskolai ünnepek a kultúra, a társadalom szintjén képviselik a rituálékat. Céljuk, a családi ünnepekhez hasonlóan a közösség identitásának kialakítása és fenntartása, az összetartozás hangsúlyozása, a közösség értékeinek megfogalmazása. Az iskolai ünnepségek visszahatnak a családra, fölvetnek olyan kérdéseket, amelyeket a családi közösség nem gondolt végig (pl.: nem vallásgyakorló családoknál az iskolai vallásos ünnepek előmozdíthatják a vallásukkal kapcsolatos gondolkodást).
Iskolai ünnepek
Gyerekeim iskolájában központi helyet kapnak az ünnepek, “az év csomópontjai”. Az ezekre épülő évrend biztonságot ad a diákoknak, és olyan szokásokat is átélhetnek, amikkel otthon esetleg nem találkoztak soha. Az ünneplésnek ez a része kezdetben lelki konfliktust okozott számomra, úgy éreztem, hogy olyan rituálékat kényszerítenek rá a lányaimra – és ezáltal a családra is – amelyek idegenek számukra, és a külsőségeken kívül nem is látnak mást belőlük. Amikor azonban kivonultam ezekből a rituálékból, és hagytam a gyerekeket, hogy maguk éljék át az iskolai ünnepeket úgy, ahogy ők szeretnék, kiderült, hogy ez a kettősség működik: otthon és az iskolában más és más dolgokat tapasztalnak meg, és ezek szépen kiegészíthetik egymást.
A legkevesebb fenntartásom a Márton-napi, lámpás felvonulással kapcsolatban volt, amit minden évben november 11-e körül rendeznek. Ilyenkor a maguk készítette lámpásokkal elsétálnak a közeli kiserdőbe, ahol mécsesek világítják be az ösvényeket, és a nagyobb diákok a Szent Márton életéből vett “képekkel” várják őket. Az élőképek nézegetése közben együtt énekelnek, majd visszasétálnak az iskolába egy jó meleg teára, elmajszolják a kikészített sütőtököt, sült almát, diót, és egyéb finomságokat, aztán irány az ágy. A novemberi nyirkos hidegben, sötétben kellemes melegséggel tölt el a lámpás fénye, vagy a sült ételek illata.
Szent Márton napja
November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja: megkóstolták az új bort és az új termés is kitartott bőven, így nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol. A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. A keresztény naptárban is ez alapján kapott helyet: a lúd római neve “avis Martis” (Mars isten madara); régi szófejtéssel „Márton madara”-ként ünnepelték, így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától. A Márton-napi liba-lakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Akkoriban ez inkább azzal volt kapcsolatba hozható, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a népszokás szerint ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. E napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat.
Boldog névnapot kívánunk minden Mártonnak!
