Ha az ember veszi a bátorságot, és kimozdul a csecsemőjével – legyen ez csak egy rövid, délutáni limonádézás a közeli kerthelyiség teraszán vagy akár egy hosszabb kirándulás – két problémával kell szembesülnie és mindkettő a kisbaba vegetatív szükségleteihez kapcsolódik: a pelenkázás és a szoptatás megoldásával.
Kisfiam fél évig szopott és még mindig pelenkás, ezért bárhová megyünk, szembe kell néznem azzal, hogy nincs hol pelenkázni és szoptatni. Az utóbbit talán egyszerűbb megoldani: szoptattam már a mozgó autó hátsó ülésén varratszedésre menet, kirándulóhajó fedélzetén egy asztal mögé szorított széken befelé fordulva, a várban a Tóth Árpád sétányon egy padon ülve, ahol az arra sétálók 80 százaléka bámult meg egyméteres közelségből és egy étteremben is, a fal felé fordulva: ha rendelkezésre áll egy viszonylag nyugodt sarok és egy ülőalkalmatosság, a probléma megoldható – persze ha a baba részéről nem merül fel szándék az ellenállásra. Vannak leleményes anyák: láttam már balatoni strandon egy büféasztal mellett szoptató anyukát, mellé sört kortyolgatva: vagy éppen a helyi piac turkálós standjánál az egyik kezével ruhát válogató, a másikkal a szopó gyerekét tartó anyát.
A pelenkázást viszont jóval nehezebb megoldani. Néhány helyen akad lehajtható vagy rögzített pelenkázó: ilyenek például a Fővárosi Állatkert baba-mama mosdói, ahol a pelenkázón kívül egy mosdó és egy vécé áll rendelkezésre (persze ha százméteres sor áll a vécé előtt, biztos, hogy a kisiskolások is használják, ezért eléggé leharcolt állapotban), a jobb éttermekben és kávézókban a faltól falig tükör és a potpouri mellett is általában gondolnak pelenkázó elhelyezésére. A bevásárlóközpontokban szintén találhatunk pelenkázót, de szoptatásra alkalmas helyiséget annál kevésbé. Persze az élen a svéd bútoráruház jár különálló, kényelmes fotellel, pelenkázóval, halk zenével ellátott baba-mama szobájával. A játszóterek közül a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által fenntartottakban találunk vécét és pelenkázót (ez országosan 13 játszóteret jelent), sokszor viszont egyiket sem találunk közel s távol.
Amíg a csecsemő leginkább babakocsiban lakik, vészhelyzet és jó idő esetén akár a nyílt színen is megoldható a pelenkázás a ponyva takarásában, de egy kávézó teraszán az ilyesmi valahogy nem veszi jól ki magát: ilyenkor nincs más, mint betolni a babakocsit a női mosdóba és ott megoldani a dolgot a babakocsi mélyén. Persze, ha befér az ajtón vagy nem fél négyzetméteres a helyiség, ahová cipőkanállal lehet csak bepréselődni. Ha totyogóssal van dolgunk és jó az idő, praktikus megoldás a nadrágpelenka: egy anyukával egy vidéki étterem kertjének terebélyes bokra alatt akadtunk össze: éppen ikerlányairól tépte le diszkréten a pelenkát, hogy tisztát adjon rájuk.
Mi a helyzet, ha hivatalos ügyet kell intézni? Egy-két bank ajtajára ki van ragasztva a színes címke, hogy gyerekbarát helyiség, de ez egy svédbútorgyáros kisasztalt jelent néhány játékkal, ceruzával és rajzlappal: a babák számára itt nincs hely. A közintézmények: önkormányzatok, hivatalok, könyvtárak egyikében-másikában felszereltek pelenkázót a női mosdóba, de messze nem széleskörű a lista.
Reagálva a problémára, a Szoptatásért Magyar Egyesület meghirdette Bababarát Terület elnevezésű kezdeményezését: logóval ellátott matricájukat olyan közintézmények, művelődési házak, könyvtárak igényelhetik, ahol az édesanya nyugodt körülmények között megszoptathatja, tisztába teheti gyermekét. A pályázat nyerteseinek neve letölthető a Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság honlapjáról (http://www.sztnb.hu/). Érdekesség, hogy a 2009. áprilisi, 70 nyertes nevét tartalmazó listán 5 budapesti intézmény szerepel és közöttük csupán egy önkormányzati hivatal van.
Mindent összevetve, aki ki akar mozdulni otthonról a kisbabájával és ne adj isten meg akarja szoptatni vagy tisztába tenni, szedje össze minden kreativitását, mert szükség lesz rá.
Lehet, hogy ez is olyasmi, mint az akadálymentesítés. Egy évtizeddel ezelőttig Magyarországon senkinek nem jutott eszébe, hogy jé, a mozgáskorlátozottak lehet, hogy utazni, intézkedni, kimozdulni – pláne parkolni, vécére menni – szeretnének, ma már előírás az akadálymentes parkolás, bejutás a közintézményekbe, és sok helyen ott is gondolnak rá, ahol nem kötelező. Lehet, hogy egy évtized múlva odáig is eljutunk, hogy felmerül: egy kismama nem a négy fal között tölti páriaként az idejét, hanem esetleg kimozdulna, ilyenkor az otthonán kívül is el szeretné látni a kisbabáját, és lesz több pelenkázó vagy baba-mama szoba?
Edina
