Szeptembertől az óvoda nem adhat helyet különóráknak és egyéb fizetős programoknak, áll egy olvasónk levelében.
„A múlt héten volt a kislányomnak szülői értekezlet az oviban, ahol elmondták, hogy szeptembertől az óvoda nem adhat helyet különóráknak és egyéb fizetős programoknak, így például nem lesz úszásoktatás a gyerekeknek, nem lesz külön gyógytorna, sakk szakkör, meg semmi más, amiért fizetni kell és nem az óvónők szervezik. Mindez valami esélyegyenlőségre hivatkozó kormányrendelet/törvény/akármi miatt, mert nem mindegyik gyerek szülei engedhetik meg maguknak ezeket a különórákat, így gondolom az volt a legegyszerűbb, hogy betiltották mindet, senki ne járjon sehová. Utána tudnátok ennek valahogy keresni? Nem lehet valahogy semmibe venni egy ilyen előírást?” Mivel több olvasónktól is érkezett hasonló, felháborodott levél, utánajártunk a témának.
Egyáltalán, hogy került fizetős szolgáltatás az oviba?
Boldogult gyermekkoromban ugyanis ezek ilyen formában nem léteztek. Volt az egységes napirend, ingyenesen pedig ott volt plusz, ahol az ovi valamilyen speciális intézmény volt – leginkább zene, vagy sport. Mióta azonban bejött a kapitalizmus, az ovik forráshiányosak lettek, az óvónők alulfizetettek, a szülők pedig igényelni kezdték a plusz programokat, akár fizetősen is, akkor ezek azonnal megjelentek. Segítve a forráshiányon vagy az alulfizetettségen, kielégítve egy bizonyos réteg szülői igényeit.
Milyen jogszabályok?
Az óvodai életet elsősorban a közoktatási tövény (módosított 1993. évi LXXIX. törvény ), valamint a tavaly jelentősen megújított országos Óvodai Alapprogram (hivatalos nevén a 255/2009. (XI. 20.) Korm. rendelet, amely módosítja az eredeti 137/1996. (VIII. 28.) Korm. Rendeletet) szabályozza.
Az Alapprogramot a beszámolók alapján egy felmérés előzte meg, az óvodai életről és szolgáltatásokról, a szülői és óvodavezetői igényekről, elégedettség-szintekről. A felmérés alapján a szülők két táborra oszlottak – volt, aki több különfoglalkozást szeretett volna, mások teljesen száműzték volna ezeket. A második álláspontot osztotta sok óvónő és vezető is, akik szerint ezek szétzilálják a napirendet, a gyerekeknek nincs idejük elegendő szabad játékra, és persze kínos, ha valaki nem engedheti meg magának a plusz szolgáltatásokat. Az Alapprogram (ennek alapján kell az oviknak az éves nevelési terveiket elkészíteni) azt mondja ki, hogy ebben az életkorban a legfontosabb a szabad játék, illetve hogy az óvodában zajló összes foglalkozást szakképzett óvodapedagógusnak kell irányítania.
A közoktatási törvény pedig azt, hogy törvény szerint ingyenes az óvodai nevelés, a nevelési tervek pedig az előbb felsorolt alapprogram alapján készülnek. Azonban szót ejt arról is, hogy a nevelési intézmény igenis folytathat piaci alapú vállalkozási, szolgáltatási tevékenységet, amennyiben alapfeladatait ez nem zavarja.
A közoktatási törvény az iskolától eltérően nem határozza meg – valószínűleg szándékosan – hogy mi a „nevelési idő” (a gyereknek amúgy ötéves korától legalább napi 4 órát kell intézményben töltenie), hanem annyit mond, hogy: „Az óvodai nevelés a gyermek neveléséhez szükséges, a teljes óvodai életet magában foglaló foglalkozások keretében folyik.” Kérdés, mi a nevelési idő, és mi, amikor lehet elvileg „vállalkozni”.
Szóval, nem az esélyegyenlőség, vagy legalábbis nem úgy. Az alapprogram mindössze egységes óvodai programot, és bizonyos területeken ingyenes, személyre szabott fejlesztést ír elő (gyógytestnevelés, logopédia, sajátos nevelési igényű gyermekek). Vagyis azt akarná, hogy az állami intézmény lehetőleg egységes, előre meghatározott szolgáltatást nyújtson a saját személyzete közreműködésével – ahelyett, hogy az idő jó részében kvázi piaci szolgáltatóknak engedi át a gyermekek nevelését, a maradékot esetleg gyermekmegőrzéssé degradálva. Meg kell jegyezni, a hittan nem ide tartozik – arra külön szabályozás vonatkozik.
Miért nem akarja ezt a szülő? Meg az óvoda?
Egy szülő számára gond a logisztika. Hurcibálni a gyereket egy másik helyszínre, néptáncra, úszásra, fejlesztő tornára, mert a fránya szabály a legkézenfekvőbb – és talán legolcsóbb - helyszínt kizárhatja. Az óvoda számára pedig gond, hogy innentől nem lesz pluszbevétele, amit akár az alaptevékenység feltételeinek javítására fordíthat, Bea néni meg a két diplomájával már kerülőúton sem tud a nettó száztíznél többhöz jutni, el is megy jövőre jól takarítani Dublinba. Valamint szembemegy az óvoda a szülői igényekkel, ami valljuk be, hálátlan feladat.
Alkalmazás a gyakorlatban?
A jogszabályok szövegét nem egyszerű hétköznapi nyelvre lefordítani – főleg, ha nincs benne IGEN vagy NEM egyes tevékenységekre. Így aztán értelmezi mindenki őket, ahogy bírja, az óvodavezetők közt pedig ritka a jogász.
Az én fejemben leginkább ez a forgatókönyv körvonalazódik. Ovi elolvassa a jogszabályt, és
1. úgy tűnik, érti, hajlandó is végrehajtani, vállalva a szülőkkel a csatát
2. úgy tűnik, érti, de ignorálja, amíg csak lehet, esetleg látszatmegoldásokkal és kerülőutakkal, ha a szülők és a fenntartó ebben partner
3. úgy tűnik, érti, de betarthatatlannak tartja, ezért lobbizni kezd szülőkkel, fenntartókkal
4. nem érti, ezért ignorálja (amiben partner szülő és fenntartó)
5. nem érti, ezért tanácsot kér
6. nem érti, de szakértő teamet gründol, hogy a számára legkedvezőbb értelmezés szülessen, például ezek:
- ha minden szülő hajlandó fizetni, akkor átcsorgatják a pénzt valami alapítványon, úgy már lehet
- úszni úgy is lehet, ha a hatvankét éves, visszeres lábú, nyolcvankilós Marika néni csak ül a medence szélén, mint óvodapedagógus
- a helyi nevelési tervben a nevelési idő délután két óráig tart, utána szabad a gazda, akinek nem tetszik, menjen gyűjtőcsoportba vagy haza
- a fizetős labdás tornát Zsuzsi óvó néni tartja, akinek edzői végzettsége is van, amikor nincs dolga a csoportjával, ehhez tehát senkinek semmi köze
- A szabályozó menjen a fenébe, az ovi ezek nélkül nem finanszírozható normálisan.
Az egyenlőtlenség amúgy ezzel véleményem szerint egy grammot nem fog szűnni, csak a személyes egyenlőtlenségek területi egyenlőtlenséggé fognak nagy részben konvertálódni. Ahol a fenntartó viszonylag jó helyzetben van és képes finanszírozni, ott továbbra is lehet néptánc, fejlesztő torna és úszás. Ahol meg nem, ott a legfapadosabb szolgáltatás (Zoli bá' két sörért fociedzést tart a kicsiknek) sem lesz, pedig művház rég nincs már helyben, és baj van az istenített “szabad játék”-kal is – van olyan ismerősöm, aki mélyszegénységben élő családokkal foglalkozik, ő is kimondta, hogy ahol a gyerek otthon egyetlen igazi mesét nem hallott, viszont állandóan megy a tévé, ott kéne igazán a különfoglalkozás, mert szegények jobb híján legfeljebb nindzsásat és Józsibarátot fognak játszani a bányagödörben. Nekik kéne igazán a néptánc, a fejlesztő torna, a drámapedagógia, a művészeti oktatás. Ha kifizetné valaki. Az esélyegyenlőség meg, különben is - attól nem lesz a fizetésképtelen családból jövő Dömének jobb feltétlenül, hogy holnaptól Dani sem tanul külön angolt a rózsadombi oviban.
Hol tartunk most?
A minisztérium honlapján, és egyes óvodák honlapján születtek már értelmezések. Az ovik többsége a 4) pont alapján ignorál, esetleg tanácsot kér – utóbbira példa Brassói Sándor minisztériumi munkatárs levele (teljes egészében olvasható itt) , amely főleg a hittan szerepét szerette volna képbe helyezni, de kitért a mi kérdésünkre is.
“Tisztelt Kiss Erzsébet!
1. A közoktatási törvény 8. § (9) bekezdése értelmében, az óvodai nevelő munka az Óvodai nevelés országos alapprogramjára (137/1996. (VII.28.) Korm. rendelet) épülő, s annak alapelveire megírt óvodai nevelési program alapján folyik.
(...)
A közoktatásról szóló törvény 114. § (1) bekezdés a) pontja, amely rendelkezik arról, hogy az óvodában az óvodai foglalkozások az ingyenesen ellátandó szolgáltatások körébe tartoznak (...), azt jelenti, hogy amennyiben a szülő külön foglalkozásokat igényel, azt megteheti a piaci alapon szerveződő szolgáltatók felkeresésével, de nem kérheti azok óvodai nevelési időben történő teljesítését.
(...)
A közoktatási törvény és azon belül is az ide vonatkozó szabály hatálybalépésével, a külön foglalkozások engedélyezésének tárgyában, két irányból érkezik panasz az óvodai fenntartókhoz, illetve a közoktatás irányításra szervezésre jogosult szervekhez:
1. Az óvodák részéről, hogy milyen jogszabályi összefüggés alátámasztásával kerülhető el az óvodai nevelési időben, az óvodai élet tevékenységeinek, így az óvodapedagógus munkájának hitelességét is megkérdőjelezendő külön foglalkozások megszervezése (a térítés díjakról-, a gyermekek óvodai csoportból történő kiemeléséről-, az óvodapedagógus jelenlétének mellőzéséről nem is beszélve)?
2. A szülők részéről pedig az a panasz, hogy a külön foglalkozás(ok) miért megengedett(ek) az óvodákban, illetve ennek ellenkezőjeként miért nem lehet jelen az óvodában több külön foglalkozás is (mint zeneovi, néptánc, futball foglalkozás, sí, torna, judo, ritmikus sportgimnasztika, játékos idegen nyelvi foglalkozás, stb.) egyszerre?
(..)
Megjegyzendő és kiemelendő, hogy a külön foglalkozások tiltását szabályozó rendelkezések, a fent hivatkozott előírások összefüggésében, 1993. IX. 1-től érvényesek a közoktatási törvény alapján (a különbség csupán annyi, hogy a szakmai munkát az Alapprogramról szóló 1996. évi (VIII.28.) Korm. rendelet hatályba lépéséig, az azt megelőző, 1989. évi Óvodai Nevelés Program alapján kellett végezni).
(...)
Üdvözlettel:
Brassói Sándor
főosztályvezető-helyettes”
Az igazi minisztériumi-jogászi hangvételű levelet nyilván elolvasták többen is, de úgy tűnik, a boldogtalanok továbbra sem lettek okosabbak, ezért egy bátor óvónő ismét feltette az ominózus kérdést az amúgy nyilván jó szándékú Brassói Sándornak:
“Óvónő üzenete
2010.03.11. 19:17
Tisztelt Brassói Sándor!
Olvasva írását, a következő gondolataim születtek: amíg egy kérdésre nem írnak vagy IGEN-t, vagy NEM-et, addig ki lesz forgatva a törvény szava. A kérdésem: tarthat óvodában nem óvodapedagógus végzettségű ember pl. délután játékos testnevelést, vagy játékos angolt, vagy bármit?? IGEN, vagy NEM?
Ugyanis voltunk olyan előadáson, ahol az országos szakértő a következőképp értelmezte az Ön által is idézett törvényrészletet: „Az óvodai nevelés csak a fenntartó által jóváhagyott helyi nevelési program alapján történhet és a gyermek neveléséhez szükséges a teljes óvodai életet magába foglaló tevékenységek keretében szervezhető meg. Az óvoda teljes nyitva tartási idejében a gyermekekkel történő foglalkozások mindegyikét óvodapedagógus irányítja.”
A szakértő azt mondta, hogy ez csupán annyit jelent, hogy továbbra is tarthat tanfolyamokat nem óvodapedagógus végzettségű ember - csupán az óvónőnek ott kell lenni. A továbbképzést tartó szakértő szerint ezt jelenti az a mondat, hogy a "foglalkozások mindegyikét óvodapedagógus irányítja." Ha ott van az óvónő, ha ül a kispadon, de a tanfolyamot más tartja - akkor többek értelmezése szerint a törvényt betartják. Ön szerint?
Ezért kérem Önt, hogy legyenek szívesek IGEN- nel, NEM-mel válaszolni. Csak így segítenek nekünk. Különben semmi nem változik. Lehet, hogy az Önök számára minden egyértelmű, de higgyék el, itt a "végvárakon" ez nem így van.
Tisztelettel, és köszönettel: Óvónő”
Itt tartunk most.
A legtöbb óvoda meg továbbra is vígan hirdeti a néptáncot, az úszást, a tornát, vagy bármi mást. Ingyen és fizetősen is, attól függően, milyenek a lehetőségeik.
Káosz amigos?
- Óvodai Alapprogrammal kapcsolatos kutatás zárójelentése
- Alapprogram implementáció
- Brassói Sándor teljes levele a minisztériumból
- A Közoktatási Törvény online (május 1-től pedig ez)
- Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja:
- a 22-es dia lehet különösen érdekes
