Német kutatók hatvan újszülött sírását elemezve arra a meglepő eredményre jutottak, hogy a német babák másképp sírnak, mint a franciák - mégpedig mindegyikőjük a saját anyanyelvén.
Az újszülöttek ugyanis már az anyaméhben magukévá teszik szüleik nyelvét.
A nyelvek dallama és ritmusa különbözik, és ez rögződik magzati korban - állapította meg Kathleen Wermke, a würzburgi orvosi egyetem kutatója és csapata. Az újszülöttek pontosan azokat a dallammintákat részesítik előnyben, amelyek anyanyelvük jellegzetességei - írták a kutatók a Current Biology című folyóiratban a Die Welt című német lap internetes kiadása szerint.
A vizsgált három-öt napos csecsemők egy része Németországból, másik része Franciaországból származott. A babák sírását mikrofonok vették fel, majd később számítógép elemezte a frekvenciaspektrumokat, a dallamkontúrt és a maximális hangmagasságot. A német csecsemők sírásának dallama gyakrabban kezdődött tetőponton, majd a vége felé elhalt. A francia babák sírására ezzel szemben inkább az emelkedő dallamív volt jellemző, amelynek a végére került a hangsúly.
Ez a tendencia a két nyelvben is megtalálható: a francia gyerekek a papa szó második szótagjára helyezik a hangsúlyt, ha apjukat hívják, míg a németek az elsőre. A német babáknál is előfordul a dallamív végének a hangsúlyozása, de gyakrabban "nyomják meg" a sírás elejét.
Régóta ismert, hogy a gyerekek már az anyaméhben felismerik szüleik hangját. Wermkéék azt kívánták bizonyítani, hogy a nyelv elsajátítása a többi főemlőssel ellentétben már a sírás dallamánál megkezdődik. A csecsemők képesek módosítani sírásuk ívén, sőt különböző ritmusokat váltogatnak, miközben az anyaméhben tanultakat alkalmazzák.
Az új ismeretek ahhoz is hozzájárulhatnak, hogy időben lehessen felismerni a nyelvi hiányosságokat.
(MTI)
