Kis családunk kupaktanácsa (=anya+apa szavazati joggal rendelkező tag és Törpe megfigyelői státuszban) úgy döntött, hogy idén nyáron elmegyünk külföldre nyaralni. A következő szempontokat vettük figyelembe:
- Az utazási idő három óránál rövidebb legyen, mert ennél többet nem visel el a Törpe bezárva.
- Legyen TENGER, garantált napsütés és jó idő, kellemes hely
- Ne legyen túl drága.
Utólagos gondolkodás után a félpanzió helyett inkább all inclusive ellátást választottunk, mert így egyrészt nem kell állandóan készpénzzel rohangálni ha csak egy üdítőt akarnánk inni, másrészt az esti tavernás vacsorázás Törpével sajnos nem kivitelezhető: a görög tempóban legalább egy óra amíg kiszolgálnak, etetőszék nem biztos, hogy van, ráadásul utána fürdetés-altatás...
Ami nem volt szempont:
• Látnivaló (múzeum, városnézés) mivel a Törpe úgysem értékeli, sőt inkább szenvedés neki – a városnézős utazásokat elhalasztottuk nyugdíjas korunkra:)
• Éjszakai szórakozási lehetőség.
A szűrön fennakadt Kréta és Korfu. Némi infógyűjtögetés után Korfu mellett döntöttünk, mellette szóltak: ismerős hely, sok zöld, jártam már itt. Nem tudom, hogy konkrétan ennél az utazási irodánál van-e így vagy általános gyakorlat, de a két éven aluli gyereknek MINDEN teljesen IGYEN van: maga az utazás, a repülőjegy, a szállás, az ellátás – sőt mint kiderült a szervezett programok is (erre utalok a címben: mindig az volt a kérdés, hogy Törpe betöltötte-e már a kettőt).
Korfu körülbelül másfél óra repülőút charterjárattal a Ferihegy 1-ről. Mivel a gép délután négykor indult, és a gyülekező negyed háromtól volt, sajnos a délutáni alvás kimaradt, így lélekben felkészültünk az esti cirkuszra.
Hiába jeleztük, hogy babával vagyunk, nem az első hanem a második sorban kaptunk jegyet ami azért problémás mert a szűk ülésekbe egyedül sem könnyű ki- és bemászni, hát még egy sajtkukaccal... A felszállás és leszállás előtti beszíjazást nehezen viselte, de érdekes módon maga a felszállás és a leszállás valószínűleg vagy érdekes vagy ijesztő lehetett, mert csendben ült az ölemben (aki még nem utazott ülni tudó, de nem önálló székben ülő babával: kapsz egy plusz övet, aminek van hátul egy füle, ezen fűzöd át a saját övedet, a gyerek az öledben ül). A szállás transzfer saját idő szerint már az ő vacsora- és fektetési idejére esett, így érthető, de nem könnyen elviselhető módon végigcirkuszolta a közel egyórás buszutat.
A szállodában kaptunk egy utazó kiságyat. A klímáért külön fizetni kellett, de érdemes volt, ugyanis a meleg, párás tengeri levegő, az esti diszkók és a szúnyogok miatt az alvás elég nehézkes. Várakozásommal ellentétben Törpe szépen aludt minden délután és este.
A tengerparttal lassan barátkozott meg, főleg a partra halomba kimosódó és a vízben lebegő tengeri fű miatt (szó se róla, elég undorító), de a medence mindig izgi volt. Azért az utolsó napokban már ő akart bemenni a tengerbe.
Az all inclusive előnye, hogy nem kell se főznöd se éttermet keresgélned este, hátránya viszont, hogy egy gyengébb képességű szakács képes rontani a nyaralás élvezetén (mi így jártunk). Szerencsére volt etetőszék (pont annyi, ahány ilyen korú gyerek volt a szállodában: kettő), és a személyzet is igyekezett megtisztítani a malackodás után.
Mivel Törpével buszos kirándulást nem érdemes tervezni, mi úgy döntöttünk, hogy Anya elmegy buszos szigettúrára (én már láttam ezeket korábban) egyedül és addig mi leszünk kettesben Törpével, aztán lesz egy közös program hármunknak (hajós szafaritúra fürdéssel és grillsütéssel), aztán egy nap szabadprogram Apának (búvárkodás). Szerintem ez bölcs döntés volt, mert mindenki jól érezte magát és közös program is volt.
Törpe a nyaralás végére a szálloda kedvence lett: a teljes személyzet a kegyeit kereste, sőt a többi nyaraló is gyorsan rajongóvá vált, még egy pótnagyi-pótpapa párt is begyűjtött. Sajnos az üdülőhely kiválasztásával kicsit melléfogtunk: ez egy kifejezetten fiatalok szórakoztatására szerveződött település (egymást váltják a diszkók és szuvenír boltok), este zajos, járda nincs, viszont a szűk utcában őrülten száguldozó autósok, motorosok és kvadosok kerülgetik egymást. Ez nem kedvez egy éppen önállóságra törekvő Törpének, aki csak egyedül akar sétálni, a kézen fogást kézkirántással és földre vetődéses hisztivel bünteti. Az egyedül sétálás így életveszélyes, ezért a kompromisszumos megoldás az volt, hogy a nyakamba vettem, így viszont a séta hossza korlátozódott pár kilométerre.
A két éven aluli ingyenes utazásának egy nehézséget azért állítanak: a súlykorlátozásba a gyerek nem számítható be, így a fejenként 20 kg leadható és 5 kg kézipoggyász összeállítása komoly logisztikai feladat. Én például nem vittem hosszúnadrágot mert az úgyis nehéz, és a kézipoggyászba is került ruha bőven (két hátizsák). Babakocsi ingyenesen feladható, de mi ezzel nem éltünk, mert Törpe amúgy se hajlandó sokáig benne maradni.
Mindent összevetve szerintem érdemes ilyen kis gyerekkel is nyaralást szervezni, mert nem jelent többletköltséget, viszont neki is és nekünk is kellemes élmény. Egy dologra figyeljünk: bár uniós és schengeni polgárként MI személyivel is utazhatunk bárhova az EU és a schengeni tagországokban, a gyerkőcnek ÚTLEVÉL kell. Anyagilag nem vészes még sürgősséggel sem (3000 Ft, 5 munkanap), de erre előre gondolni kell az utazás szervezésekor.
Dr. Han Fastolfe
