Az eredmény igazából nem meglepő, legfeljebb szomorú. Mert mi sem egyszerűbb, mint kérni, kérni és kérni, ha meg a sok kérésnek általában kapás a vége, miért is tennének máshogy az anyák, bár a felmérés nem körükben készült, a biztosok az egész magyar nép véleményére voltak kíváncsiak. És a magyar nép a konzervatívnál is konzervatívabbnak mutatta magát, írja az index.
A "gyerek maradjon minél tovább az anyja mellett" felfogás nem csak idejét múlt, de a gyerekre is káros, remek módszer arra, hogy jó sok antiszociális, kommunikációképtelen, de legalább elkényeztetett kisköcsög lepje el az iskolákat és játszótereket. Aztán meg mindent. Mellesleg az évekre otthon ragadó anyák tudata beszűkül, kapcsolatukat nem csak a munkahelyükkel veszítik el bepótolhatatlanul hosszú időre, hanem a világgal is, a játszótéri anyuka nem véletlenül lett külön kategória. Ugyanaz a ruha ősszel és tavasszal, egy lazább nyáron, meg egy kabát télen.
Meg a sírás, hogy az állam nem ad eleget. De miért is kell három évig, lehetetlenül kevés pénzzel, havi bő húszezer forinttal támogatni valakit, hogy otthon legyen? Mert történelmileg így alakult ki, meg mert ezzel is el lehet takarni egy adag munkanélküliséget, és addig se önkormányzati segélyt kap az anya, hanem államit. Pedig nem jó senkinek, se anyának, se gyereknek, nekem, mint adófizető apának meg végképp nem.
De ha véletlenül valaki ezt megemlíti, azonnal gyerek-, anya- és magyarságellenes idegenszívű lesz, holott Európa fejlettebb részén évtizedek óta jóval rövidebb időre jár pénz, mert a nőnek nem a játszótér és a cumisüveg a természetes közege, hanem az alkotó munka. Amivel egyébként jóval többet megkereshet, mint a nyamvadt gyes.
Úgyhogy húzzatok dolgozni anyák, bármit is mond a magyarok többsége.
