Talán kevesebb orvostanhallgató turkálna a vajúdó kismamákban, ha nálunk is bevezetnék az orvosképzésben az elektronikus szülésszimulátort.
Talán kevesebb orvostanhallgató turkálna a vajúdó kismamákban, ha nálunk is bevezetnék az orvosképzésben az elektronikus szülésszimulátort. A Noelle névre keresztelt életnagyságú várandós bábun ellenőrizhető a méhszáj állapota, és minden, ami a szüléskor várható a lehetséges komplikációkkal együtt, így a hallgatók anélkül tanulhatják meg levezetni a szülést, hogy gyakorlatlanságukból fakadóan kárt okoznának a mamában vagy a babában.
Fotó: Courtesy of Center for Medical Simulation
A szimulált szülések egy berendezett orvosi műtőben zajlanak, ahol ellenőrizhetők a műmama életfunkcióit és gyakorolni lehet a komplikált szülések levezetését is. Az orvostanhallgatók megtanulhatják kezelni az olyan helyzeteket is, amikor az anya nem lélegzik, keringési problémák lépnek fel vagy leesik a vérnyomása. A babát végül egy kompresszor passzírozza át az élethűen rugalmas vaginán, mely után a méhlepény is megszületik. A köldökzsinórt csak leválasztják a baba hasáról, mivel rettentő drága lenne minden alkalommal pótolni az elvágott zsinórt. A gyakornokoknak különféle nehézségekkel is meg kell küzdeniük, felkészülhetnek arra a szituációra például, ha a baba vállai elakadnak a szülőcsatornában.
Fotó: Courtesy of Center for Medical Simulation
A több mint hétmillió forintba kerülő robotnak azért akadnak hiányosságai is: az igazi szüléssel ellentétben a bábuból nem távozik vér és egyéb folyadék, valamint nem lehet boncolni sem. Bár a bábuk színe megváltozhat (például a bébi képes elkékülni oxigénhiány esetén), az anyán nem látszik, ha rosszul lesz. A bábut be lehet programozni úgy, hogy a műtőasztalon meghaljon, így a hallgatók átélhetik ezt a fontos és nehéz szituációt is.
Arról nincs információ, hogy a méregdrága műmama kiad-e hangokat, óbégat, hisztizik, mint jó néhány igazi szülő nő. Nem ártana a szülészeket az ilyen szituációk humánus és magabiztos megoldására is megtanítani.
