Van, akit a hideg ráz, ha kislánykori ideálját az ödipális komplexus áldozataként említi valamely komoly tanulmány. Első hangzásra valóban helytelennek tűnhet pszichoanalitikus fejtegetésekkel beszennyezni az áldott gyerekkor tiszta történeteit, miközben továbbra is gyerekek ezrei nőnek fel a Grimm-fivérek ismert meséin. Ugyanakkor, bár a történetek kitaláltak, és az évszázadok alatt rengeteg átiratban finomították át őket bájos gyerekmesékké, mégis maradt bennük némi felnőttes üzenet - kizárólag tizennyolc éven felülieknek.
Pozitív példa, vagy önbeteljesítő jóslat?
Ma már a pszichoterápia és pszichodráma is szívesen dolgozik olyan mesékkel, melyek segítenek közelebb kerülni a páciens tudatalattijához, és kulcsként szolgálnak egy-egy létfontosságú probléma megoldásában. Az egykori mesék olyan mértékben bennünk élnek, hogy akaratlanul is irányíthatják életünket. Annak idején ez is volt a cél: a kiválasztott hősnők, akikről szüleink meséltek nekünk, mindig pozitív példát közvetítettek, hogy segítsék boldogulásunkat. Általuk tanultuk meg például, hogy ne álljunk szóba idegenekkel, és semmi esetre se fogadjunk el tőlük ennivalót. A felnőttpszichológia egészen új szemszögből közelít a Grimm-testvérek hősnőihez. Számos szorongás, neurózis és önbeteljesítő jóslat fiktív megjelenítéseként kezeli Piroskát, Hófehérkét és a többieket. Emberi sorstörténetekre mutat rá velük, mellyel bármelyik páciens azonosíthatja magát, ha szembenéz félelmével, és ezáltal máris a gyógyulás útjára lép.
Most akkor féljünk a farkastól?
Piroska látszólag igazi rosszkislány, aki az ezer veszélyt rejtő erdőben bratyizik a farkassal, hiába mondja neki otthon állandóan az édesanyja, hogy ne álljon szóba idegenekkel. Ezek után nem csoda, hogy a Grimm-bátyók fejcsóválva megetetik őt a fenevaddal, hogy meséjükből minden kislány rendet tanuljon. De vajon feltétlenül elítélendő lenne Pirosszka?
Nekünk, “nagylányoknak” érdekesebb olvasat, hogy az erdőn át útnak induló, piros köpenyes kislány voltaképpen a bennünk tévelygő, izgága kamasz, aki imád szexi pirosba bújni, nem csoda, hogy szinte felfalják a férfitekintetek. A nagy, szőrös fenevad az igazi rosszfiú, aki elemészti Piroskát szenvedélyével együtt, ahogy ez nagy szerelmekben gyakran megesik. Az egész tragikus esemény voltaképpen egy rövid románc története: mindannyian átéljük, ki tinikorban, ki később: átesünk a pirosbetűs tűzkeresztségen, amikor menstruálni kezdünk, és amikor először találkozunk a testi kapcsolattal. A farkasbendőből előbújó kislány pedig igazából egy újjászületett, érettebb nő képét sugallja, aki erősebb, mint valaha.
Megtörténhet azonban, hogy valakit egyszer megharapott a farkas, ezért fél ismét eltévedni az erdőben, pedig csakis ez az újabb sérülés - felfalatás - segítené a továbblépésben. Piroska rosszasága a “merjél rossz lenni”- üzenete. Napjainkban számos női sorozatban felbukkan ez a “jókislány figura”, akinek karaktere épp ezt a tanösvényt tárja a nézőközönség elé: a Szívek szállodája Rory Gilmore-ja (Alexis Bledel) például épp ilyen pedáns Piroska, aki végül mégis a szívtipró “farkasfiú”- Jess Marino (Milo Ventimiglia) karjaiban köt ki.
Aluszékony szingli szülői átokkal
Csipkerózsikát előszeretettel boncolgatják különböző lélektani tanulmányok. Sokan a vár erkélyén könyöklő, szőke hercegre váró szinglinemzedéket látják benne, akik a valóságtól elrugaszkodott ábrándjaikkal saját magukat kárhoztatják “ezeréves” álomra.
Csipkerózsikában látszólag valóban nincs sok dinamit. Megátkozzák, átalussza a mesét, és passzívan megvárja a herceget, hogy felébressze és elvegye feleségül. Másrészről viszont Rózsika hercegnő is életteli, ízig-vérig nő - nem mindennapi életkörülményekkel. A királylány átkáért ugyanis nem is ő, hanem a szülei felelősek. Csipkerózsikában voltaképpen egy félelmet táplál tulajdon családja: tiltják minden éles tárgytól, nehogy megsértse magát, de ezzel a fejlődés lehetőségétől is elzárják.
A hercegnő a tizenhetedik születésnapján kimászik a burokból, amiben felnőtt, és fittyet hányva minden eddigi szabálynak, elindul a saját feje után. Valószínűleg, ha a herceg korábban érkezik a palotába, el is szökik vele, így azonban ártatlansága elvesztése helyett csak az ujját sérti meg, ám ez a vér megpecsételi sorsát: beigazolódik az önbeteljesítő jóslat, és a lány száz évig álomra szenderül. Végül csak beüget a hercege, és az átok végérvényesen feloldódik.
Családi átkok a párkapcsolatokban
Számos terápia mérföldköve, amikor feltárják, milyen gyerekkori traumát cipel magával a páciens. Legtöbb esetben nem nehéz találni egy vagy több ilyen családi “átkot”, mert köztudottan mindenkinek van valamennyi szennyese, ami sok esetben felnőttkori döntéseire, párkapcsolataira is rányomja a bélyegét. Itt kezdődik az iszákos apa lánya iszákos férjet választ problémaköre, vagy a tökéletes apuka édes kislányának senki nem igazán jó gondolatrendszere.
A szakemberek egyben megegyeznek: minden Csipkerózsika akkor tesz magának jót, ha önként megszúrja az ujját, vagy ha megkeresi az őt megátkozó boszorkát, hátha vér- és fájdalommentesen megdumálhatja vele az átoklevételt. Nem kell messze mennünk, hogy találkozzunk a huszonegyedik századi Csipkerózsikával. Ott él minden szinglitörténetben, ahol a hősnő múltja felgöngyölítése közben keresi önmagát, és közben természetesen az áhitott szerelem is lassacskán rátalál. Ilyen szereplő például Helen Fielding nagysikerű regényének főszereplője, Bridget Jones, vagy hazánkban Rácz Zsuzsa írónő suta szinglihőse, Kéki Kata.
Ártatlanul dögös szökevény
Hófehérke azon kívül, hogy bőre fehér, mint a hó, és megejtő ártatlanságot sugároz, még dögös, öntudatos nő is, aki lelép a szülői házból, amint forró lesz lába alatt a talaj. Gonosz mostohája az életére tör, ezért nincs más választása, menekülnie kell. Hófehérke minden kislány számára ugyanazt üzeni: légy résen, és védd magad! Ha így teszel, nincs az a mérgezett alma, ami lecsúszna a torkodon.
Hófehérke történetében azonban a nagylányok számára ott rejtőzik a felnőtté válás és az apai háztól való elszakadás olykor kemény leckéje is. Napjainkban, amikor nem ritkaság, hogy “ifjú” huszon- és harmincévesek élnek egy fedél alatt szüleikkel, az önállósodás folyamata komoly lelki kihívást jelenthet. Hófehérke apjáról nem sok szó esik a mesében, de van helyette vadász, akit a gonosz királynő megbíz, hogy oltsa ki az erdőben Hófehérke életét. A férfi azonban a lány szíve helyett egy állatét nyújtja át a királynőnek, miközben Hófehérkét szabadon engedi.
Elengedés vagy menekülés?
Pszichológiai szemmel nézve egy apa-lánya kapcsolat kibontakozását kísérhetjük nyomon: minden kislány függ az apjától, de idővel el kell tőle szakadnia, az apáknak pedig tudniuk kell elengedni a lányukat, ragaszkodás és megkötés nélkül. A mesében a fehér és a piros szín domináns, nem véletlenül: Hófehérke ártatlansága elveszni látszik, amikor elszalad a szülői háztól, ezt jelképezi a hóra fröccsenő állatvér, mely Piroskához hasonlóan jelentheti a nagylánnyá válás folyamatát.
Ugyanez az elengedés az anya-lánya kapcsolat esetére is érvényes: a királylány után koslató mostoha lehet egy sokak számára kibírhatatlan anyós, akit a hátuk közepére kívánnak. Az erdőbe bújdosó Hófehérke klasszikus története sok filmest és írót megihletett, de leginkább egy huszadik századi, szintén királyi sarj hasonlít rá, aki egy életen át volt folyamatos szökésben hol férje, hol anyósa, hol a paparazzik elől. Lady Dianát,a Wales-i hercegnőt végül épp a sajtó elől menekülve érte a halál. Anglia rózsája világszerte kultusszá vált, nagy ellenlábasa, Erzsébet királynő és fia, Károly herceg megannyi trükkös tükre ellenére sem érhetett a nyomába.
A brazil szappanoperák múzsája
A borsóválogató Hamupipőke mindannyiunk elsőszámú kedvence: reményt ad egész kiskortól kezdve, hogy nincs olyan áldatlanul szeplős vagy fogszabályzós állapot, amin ne lehetne változtatni. Minden rút kiskacsából lehet egy napon meseszép hercegnő, csak érjen haza szépen időben, mert minden csoda éjfélig tart. A zsarnoki elnyomásban élő Hamupipőke meséje a felnőttek számára az önmagukba vetett hit története. Minden daliás herceget, üvegcipellőt vagy teljes életet először nekünk kell elképzelni, mielőtt megjelenne a “tündér”, hogy valóra váltsa.
A modern Hamupipőkék közt ott találjuk a My fair Lady Elizáját, aki egyszerű virágáruslányból válik primadonnává, és Julia Roberts alakját a Pretty Woman-ből, aki utcalányként kezdi, majd a sármos Richard Gere partnere lesz. Még folytathatnánk a brazil és mexikói szappanoperák végtelen sorával, ahol a sanyarú cselédsorban élő főhősnőről “véletlenül” mindig kiderül, hogy voltaképpen a dúsgazdag olajmágnás elfelejtett unokája. Úgy tűnik, ez az a mese motívum, amire a női nemzedék igencsak kiéhezett.
Mindenki saját kis történettel rendelkezik, nevezzük azt mesének, mítosznak vagy hitrendszernek, ahogy a pszichológia és a spirituálisok hívják. Olykor felszabadító lehet felismerni mesehősnőinket saját magunkban, mert személyes problémáinkra is ezen keresztül találhatjuk meg a megoldást. Elementáris erővel hatnak életünkre, felérnek bármely világhírű szex-szimbólum vagy díva ránk gyakorolt hatásával. Ráadásul ők sosem öregszenek ki a szakmából.
Szerző: Jász Veronika
