Irodalomterápia, művészetterápiás foglalkozás, hangfürdő, koncertek, pszichológiai műhelytitkok, érzelmi intelligencia, autogén tréning, élőkönyvtár, függőségek, anyakép, mindfulness, Zacher Gábor, Pál Feri, Philip Zimbardo és Edith Eva Eger (igaz, ők online formában) – a bőség zavara fogadott, amikor szemezgetni kezdtem a programkínálatból. Végül egy kerekasztal-beszélgetést és két előadást választottam, amelyek három, nagyon is aktuális témát jártak körül: a kisebbségeket övező sztereotípiákat, a szülés és születés minőségének fontosságát, valamint a narcisztikus működésmódokat.
Sztereotípiák tükrében
A Sztereotípiák tükrében címmel megrendezett kerekasztal-beszélgetés résztvevői, Orsós Lajos, roma származású műsorvezető; Pál Márton, a Család az család-kampány elindítója és aktivistája, valamint Kis Adrienn, a kereketoldok blog szerzője beszélgettek a sztereotípiákból táplálkozó előítéletekről, amelyek nagyon is jelen vannak társadalmunkban. Az ilyenkor sokszor hangoztatott általánosságok helyett azonban inkább a személyes megélésre, és ezek lelki vonatkozásaira helyeződött a hangsúly.
„Nagyon kevés ember tud kitörni a mélyszegénységből, és kérdés, hogy utána mihez kezd a lelkével” – fogalmazott Orsós Lajos, aki Kiút a cigánytelepről címmel indított videócsatornát, azzal a céllal, hogy segítsen a hasonló helyzetben lévő fiataloknak. Kis Adrienn szerint az elmúlt években sokat fejlődött a hazai társadalom a fogyatékossággal élők elfogadását illetően, viszont sokak számára nem világos, hogy az „akadálymentes környezet” azt jelenti, hogy egy kerekesszékkel közlekedő önállóan, segítségkérés nélkül képes legyen közlekedni – bevallom, ez nekem is újdonság volt. Pál Márton pedig, aki magát nem melegjogi, hanem családjogi aktivistának tartja, így fogalmazott: „Nem akarom, hogy engem szeressenek. Azt akarom, hogy ez ne legyen téma” – utalt az azonos nemű párok nehézségeire.
A szülés körülményei kihathatnak az anyai gondoskodásra
Az izgalmas beszélgetés után egy hasonlóan izgalmas és nagyon is aktuális témát boncolgató előadásra ültem be. Prof. dr. Varga Katalin, az ELTE Pszichológiai Intézetének oktatója SzüléSzületés minősége – Az emberkép tükre címmel tartott lendületes előadásában a jelen lévő, nagyrészt huszonéves hallgatóság megismerhette a természetes, háborítatlan szülés előnyeit, szemben a sajnos jelenleg Magyarországon is elterjedtebb medikalizált szüléssel. Jómagam kevés dologtól hatódom meg, de az újszülöttektől szinte mindig, így a két rövid videón bemutatott szülés hamar könnyek közeli állapotba hozott. A szülő nő akaratának, kompetenciájának, elképzeléseinek és alapvető jogainak tiszteletben tartása sajnos még ma sem általános Magyarországon; annál gyakoribb a kitoláskor kötelező háton fekvés, a szülésindítás és -gyorsítás, valamint a mesterséges oxitocin, aminek, mint a professzor asszony elmondta, hosszú távú hatásait nem ismerjük.
Varga Katalin elmondta: az anyai gondoskodás érzelmi minősége függhet a szülés és az azt követő néhány óra körülményeitől, a szülés természetes folyamatába való indokolatlan orvosi beavatkozás pedig további beavatkozások egész sorát indíthatja el. Akit érdekel a téma, szeptember 30-án, pénteken részletesebben elmélyedhet benne: az ELTE PPK ekkor rendezi meg a Kutatók Éjszakája keretében a SzüléSzületéS Éjszakáját, amelynek minden programja ingyenesen látogatható.
Karsai Szilvia, a Pszichodiák Alapítvány elnöke a Pszinapszisról:
"A Pszinapszis 1996-ban indult, az ELTE Pszichológiai Intézetének Izabella utcai, 301-es terméből. Részben az ismeretterjesztés, részben a közösségépítés igénye hívta életre: szerettek volna egy találkozási pontot, ahol együtt lehetnek, találkozhatnak a szakma nagyjaival, és kapcsolatot is építhetnek. Az évek során valódi pszichológiai-kulturális fesztivállá nőtt a rendezvény, de 2020-ban a járvány miatt kellett lefújnunk, tavaly pedig online formában rendeztük meg. Idén új helyszín, az Eötvös10 Művelődési Ház adott otthont a Pszinapszisnak. Igyekeztünk kulturális programokat és kuriózumokat is felvonultatni a népszerű, a társadalmat foglalkoztató témák mellett. Az elmúlt néhány évben megnövekedett az érdeklődés a pszichológia iránt. Nagyon intenzív hatású változásokat élünk meg: a járvány, a háború, bizonyos törvénymódosítások hozzájárultak ahhoz, hogy kissé megrendült jövőképünk, a világban való helyzetünk. A könyvesboltokban rengeteg pszichológiai témájú, önfejlesztő könyvvel találkozhatunk, de a paletta nagyon széles, mind a tartalmat, mind a szerzők szakmai hátterét tekintve. A technológiai fejlődés, a közösségi platformok hatalmas lendületet adtak a tartalomgyártásnak, de a hatalmas influenszer- és kontentdömpingben kellenek sorvezetők, hogy el tudjunk igazodni, hogy a szakma hangja ki tudjon élesedni. A Pszinapszis szervezőiként mi figyelünk arra, hogy az előadók szakterületüknek jeles képviselői legyenek, és szeretnénk tájékoztatót, kapaszkodót nyújtani a mentális egészséghez a nehezebb időkben. Online pszichoedukációs tevékenységünk során is az a küldetésünk, hogy közérthető formában ismertessük a lelki egészség megőrzésének lehetőségeit úgy, hogy mindenki meg tudja találni azt a módot, ami az ő szükségleteihez illeszkedik."
A narcisztikusok is lehetnek sérülékenyek
Végül a narcisztikus működésmódról hallgattam meg Engyel-Székely Márton előadását. A manapság sokszor előkerülő téma kapcsán ELTE PPK oktatója hangsúlyozta, hogy a narcisztikus személyiségzavar és a narcisztikus működésmód nem ugyanaz: előbbi akkor áll fenn, ha valaki minden helyzetben a narcisztikus működésmód szerint reagál. Az arrogancia, a „különleges vagyok” érzése, mások kihasználása, az empátia hiánya és a feljogosítottság érzése bizonyos szituációkban bárkinél jelentkezhetnek, de ettől még senki nem lesz narcisztikus személyiségzavaros. Mint kiderült, a narcisztikusak is lehetnek sérülékenyek, ekkor a „grandiózus” narcizmust háttérbe szorítja a szégyentől való félelem – de megesik ez fordítva is, ekkor a grandiozitás álarca rejti a sérülékeny énrészt, amelynek végső célja a szégyen elkerülése, az énkép megvédése.
Gyerekkori hiányok vezethetnek a narcizmushoz
Engyel-Székely Márton a sématerápia módszerét alkalmazva rámutatott: gyakran gyerekkorban megtapasztalt hiányok (például a kapcsolódás vagy elfogadás hiánya, a szeretet helyett osztogatott elismerés vagy a határok tiszteletben nem tartása) vezetnek narcisztikus működésmódhoz, amely akkor egy adaptív, azaz megfelelő megküzdési mód volt, felnőttként azonban már nem tartható annak. Bizonyos helyzetek azonban előhívják ezeket a rögzült sémákat, azáltal, hogy betalálnak a sérült gyermeki énrészbe – ezért célravezető a belső gyermeki énünk megismerése és esetleges traumáinak vagy sémáinak feloldása. Az előadó hangsúlyozta: ha valaki bántalmazó kapcsolatban él, számára nem feladat, hogy a bántalmazójával empatizáljon, akkor sem, ha annak gyermekkori sérülései vezettek a narcisztikus működésmódhoz: ilyenkor saját határainak megvédése az elsődleges.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
