madách feleség

A 19. században a nők éppen hogy kezdtek láthatóvá válni: ekkor merült fel először komolyabban a nők társadalmi szerepvállalásának, közéletbe való kilépésének lehetősége. Élénk viták folytak a nők feladatairól, kötelességeiről, a nőnevelés lehetséges irányairól – ez utóbbi élénken foglalkoztatta a reformkorban „a haza mindenese” szerepét ellátó Fáy Andrást is, az ő életéről és házasságáról itt írtunk bővebben.

Madách Imre azonban azt a – már akkor is maradinak számító – nézőpontot vallotta, hogy a nők a férfiakhoz képest alacsonyabb szellemi szintet képviselnek: „A nő korán fejlődik, de teljes férfiúi érettségre sohasem jut; könnyebben felfog és tanul, de teremtő géniusz híjával az emberiség irányadó szellemei közé nem emelkedik. Ő (…) soha a művészetet és a tudományt lényegesen előre nem vitte” – fogalmazott 1864-ben. Hogy mennyire sértő volt ez a megfogalmazás már a 19. században is, azt jól mutatta, hogy állítólag Veres Pálné Beniczky Hermin ezután határozta el, hogy nőneveléssel foglalkozó röpiratot tesz közzé.

Madách Imre mint szépreményű ifjú

Fráter Erzsébet még jóval eme gondolatok születése előtt, 1843-ban ismerkedett meg az akkor húszéves Madách Imrével. Madách túl volt már néhány szerelmen, és nagy reményekkel indult jogász-, illetve irodalmi karrierje: joggyakorlatát Fráter Pál oldalán töltötte, aljegyző, majd táblabíró lett, és első versei is megjelentek a Honművészet című folyóiratban. A több nyelven beszélő, művelt, ám betegeskedő és félénk fiatalembert egy barátja, Szontágh Pál vezette be a társasági életbe.

Fráter Erzsébet, a „negyvenes évek lelkes honleánya”

1843-ban egy bálban találkozott a 16 éves Fráter Erzsébettel, akinek „a kor színvonalán álló leányos műveltsége volt, ismerte a nemzeti ébredés költőit, otthon volt a folyó irodalomban, olvasgatta a Honderűt s az akkoriban felszínen lévő lapokat; egyáltalán típusa volt a negyvenes évek lelkes honleányának” – írta róla Palágyi Menyhért. Valószínűleg már korábban is látták egymást, hiszen nyolcadfokú unokatestvérek voltak, ráadásul Erzsébet Fráter Pál unokahúga volt.

„Látnom téged, s szeretnem egy volt”

– fogalmazott később a szerelmes Madách, akit úgy tűnik, elvarázsolt a kissé különc, eredeti, vidám természetű, társasági életet kedvelő lány. Két évvel később, 1845. március 16-án eljegyezték egymást. Erzsébet azzal a feltétellel mondott igent, hogy soha ne kelljen az anyós mellé, a sztregovai kastélyba költöznie.

Majthényi Anna, az anyós

Madách anyja, Majthényi Anna kemény kézzel kormányozta alsósztregovai birtokát, ahol meglehetősen zord hangulat uralkodott. Madách anyja mélyen hívő, katolikus asszony volt, kilenc gyermeke közül öt érte meg a felnőttkort, akik közül Imre volt a legkedvesebb számára. Magyarul ritkán beszéltek a kastélyban, Majthényi Anna a bécsi udvar etikettszellemét tartotta követendőnek, hidegen és ridegen viselkedett mindenkivel, még az unokáival is.

A feleség egyedül marad

A házaspár Csesztvére költözött, 1846-ban megszületett első gyermekük, aki azonban egynapos korában meghalt. Második fiuk, Aladár 1848. január 1-jén jött világra, őt 1851 júniusában követte Jolán. 1852-ben Fráter Erzsébet ismét várandós volt, amikor egy augusztusi estén megjelent a karhatalom Madáchék házában, és elhurcolták az írót:

azzal vádolták, hogy szökött szabadságharcosokat bújtat, és fegyvereket rejteget.

Fráter Erzsébet ezt valószínűleg óriási sokként élte meg: ott maradt a birtokon két gyermekével, várandósan, egyedül. (Egyesek szerint ez az esemény okozta lelki egyensúlyának első megingását, ami a későbbiekben a szellemi leépülésig rosszabbodott.) Fráter Erzsébetnek nem volt bevétele, anyósa nem küldött neki elegendő pénzt, és más módon sem támogatta, holott ő is és Madách is ezt várta volna. Nélkülözniük kellett, elképzelhető, hogy szülés utáni depresszióban is szenvedett, ráadásul azt híresztelték róla, hogy megcsalja távol lévő férjét – a pletyka kiinduló forrása pedig jó eséllyel éppen Madách anyja volt.

A losonci megyebál és a következmények

Madách 1853 augusztusában tért vissza Csesztvére. Fráter Erzsébet szeretett volna vele együtt részt venni a losonci megyebálon, Madách azonban nem kívánkozott oda – talán a szoros rendőri megfigyelés tartotta vissza. Az asszony ekkor egy ismerős férfi oldalán jelent meg a bálban, óriási megbotránkozást keltve, amely Majthényi Anna ármánykodásával együtt végül ahhoz vezetett, hogy a házaspár aláírta a válásegyezséget. Gyermekeik közül a legnagyobb és a legkisebb (Aladár és Borbála) Madách Imrével és Majthényi Annával maradt Sztregován, Fráter Erzsébet pedig Jolánnal együtt apjához költözött Cséhtelekre, majd Jolán 10 éves koráig Nagyváradon éltek.

Nyomorban tengődött

A válás idején még csak 27 esztendős Fráter Erzsébet próbálta felvenni a harcot az anyósával, és elérni, hogy a gyerekeket visszakaphassa, de eredménytelenül.

A tartásdíjat késve kapta kézhez, bérelt lakásokban, lerongyolódva, nélkülözések közepette élt Jolánnal, és egyre gyakrabban nyúlt az alkoholhoz.

1861-ben, amikor Jolán tízéves lett, Madách őt is magával vitte a sztregovai kastélyba, Fráter Erzsébet pedig Bihar különböző településein megbomlott elmével, hajléktalanként tengette napjait. Epilepsziás rohamok gyötörték, anyagi támogatása Madách halála (1864) után teljesen elapadt: fia, Aladár megvonta tőle az anyagi segítséget, annak ellenére, hogy többen értesítették anyja állapotáról. Távoli rokona Margittáról arról írt neki, hogy

„Fráter Erzsi őrjült, az utcákon mezítláb jár-kel, és a réteken alszik”.

Nagyvárad rendőrkapitánya pedig 1875 augusztusában arról értesítette, hogy anyja „ruházat nélkül, tisztátalan állapotban” járkál a városban.

Egy nő tragédiája

Fráter Erzsébet 1875-ben, egy epilepsziás roham után hunyt el, egy bihari közkórházban. A Temesi Lapok így írt róla, Egy nő tragédiája címmel: „Madách Imre az Ember tragédiája halhatatlan szerzőjének neje szomorú véget ért. Férje halála óta mindig mélyebbre-mélyebbre taszították a csapások, míg végre a napokban elzüllött létét a biharmegyei közkórházban fejezte be. Ott fekszik közszemlére kitéve. Gyermekei távol, gazdag rokonai közel bár, de mégis távol tőle.” Temetésén csak a Fráter család tagjai jelentek meg.

Aladár a századfordulón divatos spiritizmussal kezdett foglalkozni, majd rangon alul nősült, ami miatt Majthényi Anna megszakított vele minden kapcsolatot. A legkisebb leány, Borbála huszonöt évesen a lipótmezei Országos Tébolydába került, ahol további 36 évig, élete végéig élt. Jolán viszont így vélekedett szülei házasságáról: „Szüleim szerették egymást. Ellentétes természetük ellenére sem lett volna válás a vége, ha nagyanyám, néhai Majthényi Anna nem lett volna olyan egyéniség és olyan természetű.” Az anyós, Majthényi Anna túlélte a szerencsétlen házasság mindkét szereplőjét: 1885-ben, 96 éves korában halt meg.

A cikk Bolemant Lilla A halhatatlan feleség: Fráter Erzsébet című tanulmánya alapján készült, amely a Filozófia és irodalom című kötetben jelent meg.

Ha szívesen olvasnál még hasonló történeteket, ezt a cikket ajánljuk: