Egy nap, tízezer látogató: Hallstatt turizmusa ezekkel a számokkal foglalható össze a leginkább. A festői osztrák városka, melyet sokan sóbányája révén ismernek, valóban szinte fuldoklik a turistákban –
a legsűrűbb napokon egy helyire tizennégy turista jut, az utcákon tengerként hömpölyög a tömeg, éttermi asztalhoz jutni esélytelen, de a parkolás is tortúra
– a városba látogatóknak kijelölt parkolók java Hallstatton kívülre esik, aki úgy dönt, hogy ide látogat, fel kell készüljön arra is, hogy fél órát kell gyalogolnia, mire a kisváros szélére eljut a parkolóból.
Hallstatt már tényleg nem kér a turistákból
Ennek a településnek jól jött a koronavírus: polgármestere, Alexander Scheutz 2020-ban arról beszélt, hosszú távon legalább harmadával szeretnék csökkenteni azok számát, akik ellátogatnak a valóban festői, tóparti városkába.
Idén tavasszal egy népszerű szelfikészítő helyszínen deszkapalánkot is felállítottak, hogy eltántorítsák a turistákat a fotózkodástól – ezt később a nagy felhördülés hatására elbontották.
Augusztusban aztán már olyan javaslattal éltek, mely szerint délután öt óra után ne hajthassanak be turistabuszok a városba, és az ide érkező turisták napi számának is limitet szeretnének szabni a hallstattiak.
De mi tette ennyire népszerűvé ezt a bányavárost? Nos, a jelenlegi helyzetért leginkább a Disney a felelős, de ne szaladjunk ennyire előre: lássuk, miről is ismert Hallstatt!
Valódi régészparadicsom a környék
Időszámításunk előtt 5000-ben már egészen biztosan bányásztak sót Hallstattban, a tevékenység pedig mind a mai napi folyik. A sóbánya szervezett túrák keretében látogatható, a kétórás elfoglaltság ideje alatt a vendégek lecsúszhatnak két, fából készített bányászcsúszdán, utazhatnak kisvonaton, megismerhetik azt, hogyan alakult ki sókincs a hegységek mélyében, illetve betekintést nyerhetnek abba is, hogyan éltek az itteniek évezredekkel ezelőtt.
A só ugyanis amellett, hogy roppantul gazdaggá tette a régiót, konzerválta is mindazt, aminek közelébe került. Páratlan archeológiai kincsesbánya így a környék, aki ide látogat, az mindennek köszönhetően sokat megtudhat arról is, hogyan dolgoztak a régmúltban már gyerekek is a bányákban, milyen viseletet hordtak több ezer évvel ezelőtt a hallstattiak, milyen szokások szerint temetkeztek és mit ettek, ittak.
Folyamatosan zajlanak a régészeti feltárások, gyakorlatilag ezek mellett haladnak el a kíváncsi érdeklődők, akik siklóval utazhatnak fel a bányáig, ahol aztán egyenruhába öltözve léphetnek be a kirándulásokra.
Kínában megépítették a város mását is
Ha úgy sejted, ez még nem hozna évi egymillió látogatót a városkának, jó nyomon jársz. Minden 2006-ban kezdődött, amikor egy dél-koreai tévésorozatot Hallstattban forgattak: a Tavaszi keringő nevet viselő sorozat roppantul népszerű volt az ázsiai országban. A Keletről érkező érdeklődés nagyságára jellemző, hogy Kínában megépítették a városka mását azok miatt, akik azt nem engedhették meg maguknak, hogy Európába utazzanak Hallstatt kedvéért.
Ez önmagában még nem lett volna elég ahhoz, hogy a városka olyan nyomás alá kerüljön, mint amilyet a jelenlegi érdeklődés jelent.
2013-ban ugyanakkor bemutatták a Jégvarázst, a Disney animációs filmjét, ami azonnal kislányok millióinak új kedvence lett,
a cég pedig elhintette azt az információmorzsát is, hogy az inspirációt Arrendelle, a Jégvarázs fiktív városkája mögött bizony Hallstattban kell keresni. Így történhetett meg, hogy míg az évezred első évtizedének végén naponta száz ember volt kíváncsi Hallstattra, tíz év alatt ez a szám százszorosára növekedett.
Nincs remény az élhetőbb mindennapokra egyelőre
Az érdeklődés ilyen szintű megugrása gyakorlatilag élhetetlenné teszi a kisvárost. Aki esetleg nincsen tisztában azzal, mennyire megugrott a Hallstattba vágyakozók száma, megdöbbenve fogja tapasztalni, hogy egy nyári napon a sóbánya-látogatásokra is napokra előre kell helyet foglalni,
étterembe bejutni csakis és kizárólag a jó szerencse műve, az utakon pedig úgy hömpölyög a tömeg, mintha Velencében vagy London belvárosában járnánk.
A növekedésre pedig nem nagyon van tér a hegyek és egy tó ölelésében található városban – az apró házacskák sem a tömegturizmus kiszolgálására épültek ki, akárcsak az infrastruktúra. Aki nem a reggeli órák vége felé hajt be Hallstattba, az örülhet, ha bárhol talál parkolóhelyet a városon kívül: nem csoda, hogy a helyiek úgy vélekednek, ez már azért több a soknál.
Kérdéses persze, valójában mit tudnak tenni a tömegturizmus ellen: a világ más területein is fogadkoznak belépődíj, adó kivetésével kapcsolatban, mégsem sikerült még élesben ilyen rendszereket elindítani. Amíg jöhet, aki szeretne, addig Hallstatt lakói egészen biztosan el kell, hogy szenvedjék a tömegturizmus kínjait.
Ha érdekel, hogy más város hogyan oldotta meg a problémát olvasd el az alábbi cikkünket:
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
