Nem túlzás azt állítani, hogy a fiatal Wesselényi Miklós a 19. században a nők bálványa volt. Az ifjú arisztokrata örökölte édesapja magas termetét és testi erejét, amit lovaglással, sportolással igyekezett karbantartani. De nem riadt vissza a fizikai munkától sem: időnként beállt béresei mellé kaszálni. Nem csoda, hogy kortársai Herkulesként vagy Toldi Miklósként emlegették – vagy nemes egyszerűséggel a zsibói bölényként.
Wesselényi Miklós, az árvízi hajós
A báró – aki a reformkorban példamutató módon felszabadította parasztjait a jobbágyság alól, és elengedte a robot és a dézsma nagy részét – Széchenyi István jó barátja volt, az országgyűlésben a főrendű ellenzék egyik vezéralakja. Részt vett a Kaszinó megalapításában, létrehozta az első vívókört, és az 1838-as pesti nagy árvízben ő volt „az árvízi hajós”, aki életeket mentett.
A nőfaló báró
Wesselényi mindig is szerette a női nemet, nem túlzás azt állítani, hogy hatalmas nőfaló volt. Ifjúkori naplójának tanúsága szerint megesett, hogy egyidejűleg 10 lánnyal tartott fenn kapcsolatot, akik között voltak (a korszakban egyáltalán nem kirívó módon) jobbágyleányok és boltos lányok éppúgy, mint arisztokrata hölgyek. 1837 decemberében például ilyen bejegyzést ír:
„Múlt vasárnap megint régi tehetségemet láttam feltűnni: előbb R. s utánna egy erdélyi lányka volt nálam s két óránál kevesebb idő alatt 3szor.”
Akadt persze olyan arisztokrata hölgy is, aki beleszeretett. Egy bizonyos H. N.-ről ezt jegyezte fel: „Már annyit hallottam, hogy hinnem kell azon leánynak irántami szeretetét. Óh, miért nem vagyok képes viszonozni! Más helyzetben nem mondom, hogy ennek bizonyos tudása más lépésre nem bírna: talán véget vetne nőtlenségemnek, és vén feleségtelenből ifjú férjet csinálna.” A kalandoknak és a bordélyházak rendszeres látogatásának azonban következményei is lettek. Egyrészt a báró gyakran szenvedett nemi betegségektől, másrészt pedig 13 „törvénytelen” gyermeke született, akik közül néhányat felkarolt és taníttatott (ők a Wersényi vezetéknevet kapták). A házasságra azonban nagybetegen, 49 éves korában szánta rá magát: ekkor vette nőül ápolónőjét, a nála több mint 30 évvel fiatalabb Lux Annát.
Miért kellett a bárónak ápolónő?
Elsősorban szembaja miatt, amelyet a legtöbb szakirodalom a báró szifiliszéből eredeztet. Ez utóbbira – a korszak orvostudományának megfelelően – higanyos kezelést és vízkúrát javasoltak, látása azonban egyre romlott, végül teljes vakságot okozva. Egy csehországi fürdőhelyen, Freywaldauban többször is megfordult, és onnan – mindenki meglepetésére – egyszer nem egyedül tért vissza Zsibóra: vele tartott a 15 éves Lux Anna is, akit rövidesen a báró feleségül vett. Vörösmartyval így közölte az eseményt:
„Tudtotokra adom ezennel neked és tisztelt nődnek, hogy jó kis Ninám (Lux Anna) nehány nap óta nőm. Ajánlom őt barátságotokba.”
Féltékeny kortársak
Mindez keltett némi megütközést arisztokrata körökben. Kölcsey unokahúga, Kölcsey Antónia, aki, saját bevallása szerint, gyerekkorától kezdve ismerte, tisztelte és csodálta a bárót (vagyis reménytelenül szerelmes volt belé), így írt naplójában: „De azt, mit ezen fizetéses szerencsés szobalyány tett, mások is megtették volna tudom, tán érdemesebbek.
Vakságában örömest ápolta volna őt oly számtalan sok. És azt mondják, hogy nője nem szép és igen közönséges, pedig a' kit ő szeret, nem lehet vagy nem kellene közönségesnek lenni.”
A lány életkora vagy a jelentős korkülönbség azonban akkoriban nem keltett megütközést: Szilágyi Márton irodalomtörténész – akinek tanulmánya e cikk egyik forrását is képezi – szerint például „ennyi idősen már kötöttek a nők házasságot a 19. század első felében is, bár kétségtelenül nem ez volt az általános.”
„A gräfenbergi szerzemény”
Lux Anna édesapja, egy takácsmester és testvérei előbb Budára költöztek, majd a Tolna megyei, frissen alapított Szedresre, ahol a báró és jó barátja, Bezerédj István selyemhernyó-tenyésztésre adták a fejüket. Az arisztokrata férfiak természetesen szóvá tették a rangon aluli házasságot, így például Ujfalvy Sándor, Wesselényi barátja: „A gräfenbergi szerzemény még mind elkülönítve s oldalfelezve tartatott, míg 1845. évben igen érdekes állapotba jőve; ezután az asztalnál étette és látogatói előtt mint családi tagot mutatá be. Késő ősszel nagy csendességben meghütölt vele. Nehány nappal azután Miklós fiát hozta a világra.” Nemkülönben Kemény Zsigmond író, aki bár hajlamos volt dicshimnuszokat zengeni Wesselényi fizikumáról és nemeslelkűségéről, Lux Anna legfőbb érdemeként azt jegyezte meg, hogy kitűnő céllövő. Akadtak azonban olyanok is, akik nem ágáltak a báró házassága ellen – például a kisfiú keresztapjának felkért Deák Ferenc.
Lux Anna második házassága
Wesselényi 1850 áprilisában halt meg, Lux Anna haláláig mellette maradt. Még két gyermekük született: Béla és a báró halála után egy hónappal Ilona, aki egy napot sem élt. Wesselényi halála után a 22 éves Lux Anna – ismét az előkelő társaság megrökönyödésére – a gyászév után feleségül ment hajdani franciatanárához, akit még Wesselényi fogadott mellé. A középbirtokosi családból származó, több nyelven beszélő Mocsáry Lajos később maga is politikai pályára lépett, a Kárpát-medence népeinek békés együttélését hirdetve.
A báró halála után Lux Anna a Wesselényi fiúkkal együtt Mocsáryhoz költözött, Andornakra, majd Kurtányba. A báró végrendelete szerint az özvegy csak addig lett volna jogosult a fiúk nevelésére, míg újból férjhez nem megy: ellenkező esetben a Wesselényi által megnevezett gyámok felelősek a fiúk neveléséért. Évekig tartó pereskedés után végül az özvegy végkielégítést kapott, a két fiú, Miklós és Béla pedig édesanyjukkal maradhattak, egészen Lux Anna 1865-ben bekövetkezett haláláig.
Ha egy másik különös házasságról is szívesen olvasnál, ezt a cikket ajánljuk:
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
