turizmus Amszterdam

Amszterdamban mindig is több végén égették a gyertyát. Most is ezt teszik, csak most másfajta szikra látszik lángra lobbanni mindkét végén, áprilistól ugyanis a belvárosi szexmunkásoknak például hajnali 6 óra helyett hajnali 3 órakor kellene zárórát hirdetniük, s ez csak egy a tervezett reformok közül. 

Amszterdam jogilag csak éppen negyven éve elismert fővárosa Hollandiának, az 1983-ban született új alkotmány deklarálta ugyanis hivatalosan is fővárosnak a korábban félig-meddig tisztázatlan státuszú várost. Az országgyűlés a kormánnyal együtt továbbra is, hagyományosan, az 1500-as évek óta majdnem szakadatlanul, Hágában székel, Amszterdamhoz pedig, legyünk őszinték, egyéb képzettársítások kötődnek. Kétségtelenül más jellegzetességek villannak fel lelki szemeink előtt Amszterdam nevét hallva, mint az ország politikai és gazdasági irányítása, ami egy híresen liberális országban eddig senkinek nem szúrta a szemét, de mégis, a városvezetők, lakossági nyomásra, már egy ideje fontolgatják bizonyos lépések meghozatalát.

Lassan, de biztosan betelik a pohár…

Például, 2008-ban már 482-ről 243-ra csökkentették a piros lámpás negyed kirakatainak számát. Mostanra viszont, úgy tűnik, végképp erőre kaptak, és 

A helyi lakosság lassú víz partot mos alapon történő folyamatos tiltakozása az illuminált állapotban huligánkodó „műkedvelő beutazók” kínos viselkedése és a legénybúcsúra érkező pityókás (brit) fiúcsapatok randalírozása ellen most végre meghallgatásra találtak.

Míg a protestáló lokálpatrióták panaszai most nyitott kapukat döngetnek, az Amszterdamba „kikapcsolódni” vágyók a városközpont piros lámpás negyedében hamarosan zárt kapukba ütköznek. Legalábbis ez a városvezetés egyik legfőbb aktuális célkitűzése.

Nyitvatartás

A hajnal 6 óra helyett 3 órára visszaszorított nyitvatartási idő a piros lámpás negyed kirakatainak munkavállalóit kellemetlenebbül érinti, mint az elázott turisták partiarcoskodása, és petíciókkal, valamint tüntetéssel arra próbálják rávenni a városvezetést, hogy inkább nagyobb rendőri jelenléttel fokozza a fegyelmet és a rendet a zónában ahelyett, hogy munkakörülményeiket ellehetetlenítenék.

A szakmai tömörüléseik képviseletében „művészneveiken” nyilatkozó red light district „szakemberek” olyan érveket hoztak fel a záróra előbbre hozása ellen, mint például hogy a készpénzes kuncsaftoktól származó bevétellel az utcán hazaflangálni sokkal nagyobb biztonságban tudtak hajnali 6 órakor, amikor már a lakosság több rétege is talpon van, mint ha hajnal háromkor kellene a kies utcákon jövedelmükkel a zsebben hazasietni, kitéve mindenféle útonálló esetleges támadásának.

Ennél talán erősebb lábakon áll az az érv, miszerint az érdeklődő közönség jelentős része a bárok bezárta után, éjfél és hajnal egy óra körül kezdi meg hagyományosan „kirakatnéző” körútját. Ez pedig azt jelenti, hogy mindössze napi 2-3 óra „munkaidő” marad a szexmunkásoknak megkeresni napi betevőjüket, ami minden bizonnyal nehezen fedezi szükségleteiket. Sőt, számolniuk kell a kirakat bérleti díjával is, ami már önmagában is egy jelentős tétel, és nem mindegy, hány órát van kihasználva.

Többfrontos háború

Az amszterdami városvezetés, Femke Halsema polgármester asszony és csapata, most a turistákon keresztül beáramló pénz helyett inkább a város fenntartható létét és élhető közegét igyekszik óvni azzal az intézkedéscsomaggal, amiben a piros lámpás negyed kirakatainak nyitvatartási idejére vonatkozó korlátozás csak egy az elképzelések közül. Ennek érdekében olyan anyagi áldozatokra is el vannak szánva, mint amit az évi 18 millió vendégéjszaka 10 millió alattira csökkentése jelent majd.

Így tervezik

A piros lámpás negyed örömeit szeretnék teljesen külön, erre a célra kialakított „telephelyre” költöztetni a belváros szívéből a külvárosba. A belváros utcáin a kannabiszfelhők eregetését, a coffee shopok kínálatát és az alkoholfogyasztást is drasztikus húzásokkal kívánják korlátozni. A fapados járatok és az olcsó szálláshelyek működési feltételeit is úgy próbálják befolyásolni, hogy az ne legyen annyira vonzó a disztingválni nem tudó, könnyű szórakozásra vágyó tömegek számára. Ennek érdekében egyes csoportokat kifejezetten a távolmaradásra biztatnak külön erre a célra született kampánnyal, s ezt a csoportot meg is nevezi a liberalizmus fellegváraként számontartott város. Ilyennek tetszenek szemükben a brit fiatalemberek, konkrétan a 18 és 35 év közöttiek, akik jellemzően legénybúcsúra vagy csak örömökben gazdag minivakációkra szomjazva választják úti céljukul a holland fővárost.

Az ellenérvek

Az érintett, a tervezett megszorításokkal sújtott munkavállalói réteg szószólói elmondták, hogy a brit urak sem kevésbé gentlemanek, mint a már nem szomjas helyi ifjak, s különben sincs kedvük elhagyni a holland főváros patinás centrumát szolgáltatásaikkal. Ráadásul, nézeteik szerint, egy külön számukra létesített területen valahol a külvárosban nagyobb koncentrációban lennének kitéve a bűnözésnek ők maguk és az odalátogató „fogyasztók” is.