pedofil náci

Félszemű náciból lett dél-amerikai szektavezér

Paul Schäfer Schneider 1921-ben született egy Bonn melletti kisvárosban, Troisdorfban, lutheránus vallású családban; gyerekkorától kezdve rajongott Adolf Hitlerért, akit második apjának tekintett, és a második világháború idején megpróbált a Waffen-SS kötelékébe szegődni, testi fogyatékossága miatt azonban elutasították jelentkezését. Schäfer ugyanis még gyerekként – amikor társai gyakran csúfolták ügyetlensége miatt – egy alkalommal villával próbált cipőt kötni, a „mutatvány” azonban félresikerült, és hősünk kiszúrta a saját jobb szemét. Így végül szanitécként szolgált a Luftwaffe kötelékében a megszállt Franciaországban – később azt állította, a háborúban vesztette el a fél szemét.

Hazatérve a háborúból Schäfer egy kisebb keresztény közösség, az Evangéliumi Szabad Egyház prédikátorává lett, és létrehozott egy gyermekotthont, illetve egy jótékonysági szervezetet Siegburgban; a kezdeményezés mögött azonban nem igazán emberbaráti szándékok húzódtak meg, 1959-ben a nyugatnémet hatóságok feltárták, hogy Schäfer két, az intézetben lakó kiskorú fiút is szexuálisan zaklatott. A letartóztatás elől menekülve Schäfer gyorsan távozott az országból, a Közel-Keletre, 1961-ben pedig Chilébe vándorolt, ahol a konzervatív Jorge Alessandri elnök engedélyezte számára egy antikommunista indíttatású jótékonysági egyesület létrehozását.

Schäfer vásárolt egy 4400 hektáros földterületet Parral városától nem messze, ahol Colonia Dignidad (Méltóság Kolónia) néven megalapította saját zárt vallási közösségét: a kezdetben csupán 10 főből álló, később azonban több száz, Németországból áttelepült családot befogadó telep teljesen önellátóan működött, saját gazdasággal, kórházzal és iskolával rendelkezett, és az ott élők kizárólag németül beszélhettek egymással. A tagok rabként éltek a kolónián, melyet szögesdróttal és kutyákkal őriztek, nehogy bárki elmenekülhessen, és alapos agymosáson estek át, a közösség vezetőjét istenként tisztelték, és mindenben alávetették magukat akaratának.

A pedofilok paradicsomának nevezték a zárt közösséget

A karizmatikus Schäfer igazi diktátorként irányította a Méltóság közösségét: mivel úgy gondolta, a családi élet csak eltereli az ember figyelmét Istentől, a nőket és a férfiakat elkülönítette egymástól, tilos volt szexuális életet élni, de még csak érintkezni is az ellenkező nemmel. A gyerekeket szintén elkülönítette a szülőktől, a kiskorú fiúk és lányok külön házban laktak: előbbieket Schäfer rendszeresen megerőszakolta, míg az utóbbiakat, akik mindenki közül a legalacsonyabb rendűnek számítottak, a vezető segédei zaklatták. Az egyik túlélő elbeszélésében a „pedofilok paradicsomaként” jellemezte a kolóniát.

Hiába próbálta Schäfer gondosan arra kondicionálni a gyerekeket, hogy rajta kívül senki iránt ne érezzenek szeretetet, problémába ütközött, amikor kiderült, a Télapó még mindig népszerűségnek örvend a kicsik körében. Dühében a szektavezér cselt eszelt ki: kirándulni vitte a gyerekeket a közeli folyó partjára, ahol piknik közben egyszer csak megjelent a nagy szakállú Mikulás, és kedvesen integetni kezdett; Schäfer erre előkapta a pisztolyát, és lelőtte „riválisát”, aki élettelenül zuhant a vízbe, majd elmagyarázta a gyerekeknek, hogy a Télapó azért halt meg, mert Isten helyett őt, egy hamis bálványt imádtak.

A lelőtt Mikulás természetesen Schäfer egyik embere volt jelmezben, és valójában nem esett bántódása, a gyerekeket azonban sokkolták a látottak, és megígérték, ezentúl szót fogadnak. A szektavezér saját születésnapját, december 4-ét tette meg a közösség egyetlen hivatalos ünnepnapjává, ezen kívül a tagok semmilyen más ünnepet nem tarthattak.

Pinochet jó baráti viszonyt ápolt a Méltóság szektájával

A baloldali Salvador Allende kormányzása idején Schäfer szélsőjobboldali szervezetekkel dolgozott együtt az elnök megbuktatása érdekében, Augusto Pinochet 1973-as hatalomra jutása azonban teljesen új helyzetet teremtett: a jobboldali Pinochet-rezsim örömmel működött együtt a Méltóság közösségével, a kolónia területén a titkosrendőrség bázist hozott létre, ahol tucatszám kínozták és gyilkolták meg a rendszer ellenségeit. Schäfer a Chile elleni fegyverembargó kijátszásában is segített a Pinochet-rezsimnek – mivel a jótékonysági szervezeteknek küldött importárut nem ellenőrizték a nyugatnémet hatóságok, képes volt észrevétlenül fegyvereket becsempészni az NSZK-ból.

Egyesek szerint Schäfer a nyugatnémet titkosszolgálattal is kapcsolatban állt, ennek mikéntje és mértéke azonban viták tárgya. A nyugatnémet diplomaták képesek lettek volna nyomást gyakorolni a chilei hatóságokra, hogy engedjék szabadon fogva tartott állampolgáraikat, azonban inkább elfordították a tekintetüket. Ugyan időközben többen is sikeresen megszöktek a kolóniáról, és igyekeztek felhívni a közvélemény figyelmét az ott folyó szörnyűségekre, a hálás kormányzat sikeresen eltussolta az ügyet; Schäfernek még a Pinochet-rezsim bukása után is maradt annyi támogatója magasabb szinteken, hogy szektája egészen az 1990-es évekig zavartalanul működhetett.

Az 1990-es évekig zavartalanul működhetett a kolónia

A hatóságok csak 1997-ben csaptak le a szektavezérre, amikor 26 gyerek vádolta meg őt szexuális zaklatással; Schäfer ekkorra már elővigyázatosan lelépett az országból, a chilei nyomozók végül többévnyi keresés után Argentínában bukkantak a nyomára. A Méltóság kolóniájának vezetőjét 2004-ben a bíróság bűnösnek találta 25 rendbeli, kiskorú sérelmére elkövetett szexuális zaklatás vádjában, húszéves börtönbüntetésre és 770 millió peso (kb. 350 millió forint) pénzbüntetésre ítélték. A 88 éves Schäfer 2010-ben a börtönben halt meg szívelégtelenség következtében.

A brutális szekta történetét 2015-ben A kolónia címmel játékfilm formájában dolgozták fel, Emma Watson és Daniel Brühl főszereplésével, az HBO Méltóság címmel sorozatot készített a témában, illetve az Elfojtott hangok című dokumentumfilm is foglalkozott Paul Schäfer és a Colonia Dignidad horrorisztikus esetével.