műtét ókor

Manapság rengeteg beteget kezelnek rákkal. Gyakran tartják úgy, hogy ez az agresszív betegség a modern kor szülötte, de kiderült, hogy már az ókorban is ismerhették. Most egy több mint 4000 éves koponyából származó új bizonyíték alapján tűnik úgy, hogy

Az ókorban műtéttel kezelhették a rákot

Az ókori koponya egy olyan férfié volt, aki a halálakor körülbelül 30-35 éves lehetett. A tudósok a 19. század közepe óta tanulmányozzák a koponya heges felszínét, beleértve a többszörös elváltozásokat, amelyekről úgy gondolják, hogy rosszindulatú daganatok okozta csontsérülések. A régészek a gyűjteményben 236-os jelzéssel ellátott koponyát az ókori világ egyik legrégebbi példájának tartják a rosszindulatú daganatos megbetegedésekre, amely i. e. 2686 és i. e. 2345 közé tehető.

Amikor azonban a kutatók nemrégiben digitális mikroszkóppal és CT-vizsgálatokkal közelebbről szemügyre vették a daganatos hegeket, vágásnyomokat fedeztek fel a daganatok körül, ami arra utal, hogy éles fémeszközöket használtak az eltávolítására.

Ez volt a legelső alkalom, hogy az emberiség sebészi úton foglalkozott azzal, amit ma ráknak nevezünk

– mondta a tanulmány vezető szerzője, dr. Edgard Camarós, a spanyolországi Coruñában található Santiago de Compostela Egyetem történelem tanszékének professzora.

Azt azonban nem tudni, hogy a gyógyítók akkor próbálták-e eltávolítani a daganatokat, amikor a páciens még élt, vagy a halála után, elemzés céljából. Ha ezeket a vágásnyomokat akkor végezték, amikor az illető még élt, akkor valamilyen, a rákhoz közvetlenül kapcsolódó kezelésről beszélhetünk. Ha azonban a vágásnyomok a halála után készültek, akkor ez egy orvosi boncolással kapcsolatos feltárás.

Orvostudomány az ókori Egyiptomban

Az ókori Egyiptomban az orvostudomány kétségkívül kifinomult volt. Ezt az olyan orvosi szövegek, mint az Ebers-papirusz és a Kahun-papirusz, széles körben dokumentálják, az új leletek fontos, közvetlen bizonyítékot szolgáltatnak erre a tudásra. Ebből kiderül, hogy az ókori egyiptomi orvoslás nem kizárólag gyógynövényeken alapult, mint más ókori civilizációk orvoslása. Közvetlenül támaszkodott a sebészeti gyakorlatokra. Ezeket már bizonyították a 19. és 20. században, de még mindig tárnak fel új ismereteket a 21. századi technológiák az ókori Egyiptom orvosi művészetéről.

A tudósok a Duckworth-gyűjteményből származó másik koponyán is találtak rákos elváltozásokat. Az E270 jelzéssel ellátott, i. e. 664 és i. e. 343 közötti időszakra datált koponya egy felnőtt nőé volt, aki legalább 50 éves lehetett. A csoport három olyan elváltozást azonosított a mintán, ahol rosszindulatú daganatok károsították a csontot.

A 236-os koponyával ellentétben az E270 nem mutatta a betegséggel kapcsolatos műtét jeleit. A nő koponyáján azonban régóta gyógyuló törések voltak, ami a fejsérülések korábbi orvosi beavatkozásának sikerét mutatja, ugyanis ez a személy sok évvel a súlyos fejsérülése után is életben maradt.

A műtéti beavatkozás csak későbbi fejlemény a rák történetében

A két koponya elemzése új és egyértelmű tudományos bizonyítékokkal szolgál a patológia területéről és az orvostudomány fejlődéséről az ókori egyiptomiak körében. Az európai és egyesült államokbeli tudósok együttműködve tanulmányozzák az érelmeszesedést (az artériák falában lévő plakkok felhalmozódását) az ókori egyiptomi múmiákban. 21. századi technológiák, például CT-vizsgálatok és DNS-szekvenálás segítségével vizsgálják őket, és remélik, hogy még többet megtudhatnak az ókori egyiptomi orvoslásról.

Az új eredmények a rák történetébe is bepillantást engednek, ugyanis mindez azt jelenti, hogy a betegség már több ezer évvel ezelőtt is létezett. Minél jobban megismerjük a múltat, annál inkább látható, hogy a rák sokkal elterjedtebb, sokkal inkább jelen volt, mint gondolnánk.

Az ókori egyiptomiak rákról alkotott képe a betegség által okozott látható daganatok körül összpontosult. A rákról szóló legkorábbi feljegyzett megfigyelés az Edwin Smith sebészeti papirusz (Ebers-papirusz) néven ismert ókori egyiptomi orvosi szövegben található, amely i. e. 3000 és i. e. 2500 között keletkezett. Ez a szöveg 48 esettanulmányt tartalmaz, amelyek különböző betegségeket fednek le, köztük egy mellrák leírását.

Bár az ókori Egyiptomban a gyógyítók tisztában voltak a rákbetegséggel, azonban kezelési módszereket eddig nem találtak a kutatók. Az Ebers-papiruszban található orvosi esetek többsége említést tett gyógyszerekről vagy gyógyítási stratégiákról. A mellrákos beteg daganatánál azt írja, hogy nincs kezelés.

A koponyadaganatok körüli bemetszések azonban arra utalnak, hogy az ókori Egyiptomban a gyógyítók megpróbáltak ezen változtatni, sebészileg eltávolítva a daganatokat, hogy vagy meggyógyítsák a beteget, vagy hogy közelebbről megvizsgálják és megértsék a a betegség által okozott elváltozásokat.

Görögország egyik legismertebb szigete, a középiskolai történelemórákról is ismerős Délosz nagy veszélyben van. A kutatók szerint az apró,  az ókorban mégis rendkívül jelentős  földterület évtizedeken belül víz alá kerül, tudd meg az alábbi cikkünkből, hogy miért.