magyar menyasszony

Ritka szerencse, amikor beleshetünk a kulisszák mögé, most éppen egy épülő kiállítás falai között sétálhatunk a Magyar Nemzeti Múzeumban. 800 négyzetméter szól a nőkről, a vágyott és kényszerű esküvőkről, fotók és tárgyak, amelyeknek köszönhetően megelevenedik a történelem. A Magyar Menyasszony projekt kurátora, dr. Simonovics Ildikó divattörténész mesél.

Egyéves volt a feleség, a férj még meg sem született

Ildikó fejéből 11 évvel ezelőtt pattant ki egy olyan projekt ötlete, amelyben a nők kerülnek a középpontba. Végül három évvel ezelőtt hozott létre az egyik közösségi oldalon egy csoportot, ide hívta azokat, akik örömmel osztották meg saját vagy egy családtagjuk esküvői történetét.

„A válogatásnak volt egy fontos kritériuma; a történet mellé valamilyen tárgyi emlékre és fotóra is szükség volt – meséli dr. Simonovics Ildikó. Márciusban zárult a közösségi gyűjtés, azután kezdtük el kiválogatni azokat, amelyek bekerültek a kiállításra.”

A legrégebbi esküvői viselet azonban a Magyar Nemzeti Múzeum textilraktárából érkezett; Habsburg Mária viselte 1522-ben, amikor hozzáment II. Lajos királyhoz. Ez Európa második legrégebbi fennmaradt esküvői ruhája. 

„A frigy azonban jóval korábban megköttetett; Mária 1 éves volt, Lajos pedig még meg sem született, amikor már megállapodtak a házasságukról. Ennek ellenére szerelmi házasság lett az övék, ám sajnos nem tartott sokáig, hiszen II. Lajos meghalt a mohácsi csatában, 1526 augusztusában.”

Az, hogy mennyire odafigyeltek a történelmi hűségre, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az adott kor ismerői, tizenkilenc szerző segített a szövegek elkészültében. 

„A tárlók felett csak keresztnevek vannak – mutatja a divattörténész. Itt egyenlő a királyné és a cselédlány. Megelevenedik Szendrey Júlia és Petőfi Sándor házasságának története, ahogyan elolvashatják Vanda és Gyula e-mail-váltását is, akik az interneten ismerkedtek meg.”

Magyar menyasszonyok, tragikus sorsok 

De mióta is házasodunk? Szent István törvénykönyve vezeti be a keresztény házasság intézményét Magyarországon. A 18. századtól az egyházi anyakönyvezés általánossá válása pedig biztosította, hogy ne lehessen vadházasságban élni, illetve megelőzte a bigámiát. Polgári esküvőt 1895 óta tartanak.

„A legrégebbi esküvői ruha, amelyet a kiállításra felajánlottak, egy 1942-ben viselt darab, de van itt ejtőernyőselyemből készült menyasszonyi ruha is. Talán a szántóföldön találták meg, és mivel a háború idején a textilipar is a honvédségnek gyártott, hát ebből készült az ara ruhája.”

Az egyik legtragikusabb történet Kis Ágnesé és Róth Dezsőé. A fiatalok 1944 tavaszán keltek egybe, mindkettőjük kabátján ott a sárga csillag. 

„A friss házasokról Ágnes édesapja, Kis Pál készítette a fotót, műterme volt Budapesten – meséli dr. Simonovics Ildikó. Az év decemberében Dezső megszökött a munkaszolgálatból; a Dunába lőtték, Ágnes szülei sem tértek haza a buchenwaldi haláltáborból. 45-ben aztán Ágnes és nővére újranyitották a fotóműtermet, ám újabb tragédia következett: a fiatal özvegy egy vírusfertőzés miatt meghalt. Alig egy évvel az esküvő után sem a pár, sem az őket fotózó örömapa nem élt már.”

Azonban a derű is ott van a kiállított tárgyak között: egy igazi mai fiatal lány vidám, saját készítésű fejdísze és nemez virágokból álló csokra, vagy éppen Széchenyi jegyzetei nevelt gyerekei születésnapjáról: Crescence-t 14 gyerekkel vette el feleségül, így kellett az emlékeztető. De bájos beleolvasni a múlt században élt Jenő szerelmes leveleibe, aki Emikéjéről ír elragadtatott szavakkal, bár a múzsa válaszában igencsak leforrázza a felhevült ifjút. 

Márványszoborból fehér ruha 

Bár mai fogalmaink szerint a menyasszonyi ruha általában fehér, ez nem volt mindig így.

„Ugyan minden társadalmi réteg többet költött az esküvőre, mint azt megengedhette volna magának, a fehér anyag előállítása és karbantartása is sokáig nagyon drága mulatság volt – szögezi le a kiállítás kurátora.

A fehéret leginkább a 18. század végének, 19. század elejének antikmániája hozta el, hiszen a fehér, márványból faragott szobrok alapján azt gondolták, hogy a ruhák is fehérek voltak az ókori görög és római világban.

Sokan Viktória királynőt tekintik úttörőnek a fehér menyasszonyi ruha viselése kapcsán, pedig valójában már korábban, a 18. században is hordtak az arisztokrata hölgyek fehér, ezüst-fehér vagy ezüstszínű esküvői ruhát. Viktória abban volt első, hogy uralkodóként a fehér ruha mellett tette le a voksát, azaz nem az uralkodóra jellemző koronát, palástot, bíbort és bársonyt viselte, hanem egyszerű fehér selyematlasz ruhát, narancsvirág koszorúval, fátyollal, amivel azt kívánta üzenni, hogy nem királynőként, hanem szerelmes hitvesként áll az oltár elé. Gesztusával és a divatlapok terjesztette hírrel nők millióra gyakorolt befolyást.” 

A fehér mellett gyakori volt a zöld, sőt, a fekete ruha is – látható például Nemes Nagy Ágnes fekete, áttört mintás sötétzöld menyasszonyi ruhája –, hiszen a különleges darabot gyakran más alkalmakon is viselték, esetleg átalakíttatták. 

„Sissi, azaz Erzsébet királyné menyasszonyi ruháját például a Mátyás-templomnak ajánlotta fel, ahol aztán miseruhakészlet készült belőle.”

Akadt olyan család is, ahol egy menyasszonyi ruha volt három esküvő és egy temetés főszereplője. A Matuska testvérek, Gizella és Margit ugyanabban a ruhában mondták ki az igent egy év különbséggel, 1945-ben pedig Gizella kétéves kislányának, Zsuzsikának az uszályból készült halotti viselet. Az anyag megmaradt részeiből aztán Margit lányának 1966-os kézfogójára varrtak a kor divatjának megfelelő ruhát. 

Amikor bekötik a lány fejét 

A házassághoz olykor meglepő szokások és tárgyak is kötődnek, amelyeket szintén bemutatnak a Magyar Menyasszony kiállításon. Ilyen például a szüzességi ajándék, a Morgengabe, amelyet a nászéjszaka reggelén ajándékoztak a friss asszonynak. A menyasszony fejdíszének többfajta utóélete lehetett. A családban egy újabb ara viselhette, gyerekjáték lett belőle, vagy kreatív utódok fantáziáját szolgálta, de sokból a nagy nap emlékeként házioltár-jellegű emlék készült. Kis falitékába helyezték a menyasszony koszorúját, a vőlegény bokrétáját, a pár fotóját, vagy annak hiányában szentképet tettek bele. Ebből – a népmesei számra utalva – 77 darabot állítottak ki. 

Az esküvőkhöz olyan kifejezése kötődnek, mint „bekötik a fejét” – miután a lány asszony lett, felkontyolták a haját, és bekötötték –, vagy éppen „pártában maradni”. 16 népviselet is szerepel a kiállításon látványos pártákkal díszítve. Ezeket 12–14 éves koruk körül kapták a lányok, és neonreklámként hirdették viselőjük szüzességét, illetve hogy eladósorba kerültek. Az esküvő után aztán levették a fejükről, ám aki nem kelt el, örökké „pártában maradt”.

A Magyar Menyasszony oldalra érkező esküvői fotókat – 1400 darabot – a kiállítás egyik záróakkordjaként nézhetitek meg. De hogy mekkora ereje van a közösségi médiának, azt Esztike története is mutatja, akinek gyűrűje ott van az egyik tárlóban.

„Néhány éve nagy visszahangot kapott az eset, amikor egy hadisírgondozó Sülysáp határában megtalált egy jegygyűrűt, »Esztike 1942« felirattal. Mivel nem lelték meg, ki lehet az ékszer gazdája, a közösségi oldalra tették fel a képét, és hamarosan jelentkezett egy hölgy, akinek az édesapjáé volt a gyűrű. A feleség, Esztike, évekig kerestette a férjét, Endrét, aki a második világháborúban esett el, és tömegsírba került. Miután felesége mellé temették földi maradványait, 77 év után újra együtt lehettek…” (Címlapfotó: Magyar Nemzeti Múzeum)

A svéd királyi esküvőkön fontos szerepet játszik egy igen különleges fejdísz, erről olvashatsz az alábbi cikkünkben.