1833 januárjában Le Vayer márkiné, született Amicie de Maupéou párizsi szalonjában zenei estet rendeztek. A márkiné meghívta a kórusba szép hangú, mezzoszoprán ismerősét, a 28 éves Marie d'Agoult grófnét is, aki élénken érdeklődött a művészetek, különösen az irodalom és a zene iránt: amellett, hogy verseket írt, gyermekkorától kezdve zongorázott, és szívesen vett részt zenei esteken szervezőként, műsorvezetőként vagy fellépőként. A márkiné által rendezett estélyen a vendég a kamaszkorból alig kinőtt ifjú zenei tehetség, a 21 éves Liszt Ferenc volt.
Az első találkozás
Marie d´Agoult (aki később Daniel Stern néven írt romantikus regényeket) így emlékszik vissza az első találkozásra Liszt Ferenccel: „Magas volt és hihetetlenül karcsú; arca halovány, tengerzöld szemében gyakorta fények villantak, mintha villám sújtana a háborgó hullámok közé; szenvedő, mégis parancsoló arcvonások, bizonytalan járás, inkább tovasuhant, mint lépdelt; a szórakozott és nyugtalan tekintet szinte fantomé, akit minden pillanatban magába szippanthat a sötétség: ezek voltak első benyomásaim az ifjú géniuszról, aki elém toppant.” Marie-ban a találkozás hatására feléledtek az elnyomott érzelmek, és a beszélgetés Liszt Ferenccel olyannyira lenyűgözte, hogy hamarosan találkozgatni kezdtek.
Szalonok, estélyek
Marie d´Agoult ekkor már hét éve férjnél volt: 1826-ban ment feleségül (valószínűleg szülei nyomására) a nála 15 évvel idősebb Charles d´Agoult-hoz, aki Napóleon seregében harcolt. A veterán, egyik lábára sántító katonához nagy valószínűséggel nem fűzték lángoló érzelmek, inkább érdekházasságról lehetett szó az arisztokrata származású Marie és a grófi ranggal rendelkező Agoult között. 1827-ben megszületett első lányuk (Louise), majd 1830-ban második gyermekük, Claire. A korabeli arisztokraták szokásos életét élték: mérsékelten politizáltak, divatos szalonokba jártak, majd amikor az 1830-as júliusi forradalom során a párizsiak lemondatták X. Károly francia királyt, a szalonok bezártak, megszűnt a társasági élet körülöttük. Marie serdülőkorától kezdve hajlamos volt a depresszióra, amit ebben az időszakban csak fokozott szeretett féltestvére halála. A művelt, kultúrára szomjas nő alighanem unatkozott is férje mellett, így birtokot vásároltak Párizs mellett, Croissyban, ahol újraindíthatták zenés estélyeiket. Ezekre meghívták a korszak híres zeneszerzőit, például Rossinit, aki elismerően nyilatkozott Marie énekhangjáról és előadó-művészetéről; de Paganini is megfordult náluk.
Szerelmi álmok
Marie és Liszt találkozóira rendszerint egy párizsi kis lakásban került sor, amit előszeretettel emlegettek maguk között „patkánylyuk”-ként. Titkos viszonyuk izgalmaiba azonban kevésbé kellemes izgalmak is vegyültek:
Marie megtalálta Liszt szerelmes leveleit, amiket egy másik nőhöz írt, és a zeneszerző nem tudta ezt kimagyarázni.
Veszekedésekre, féltékenységi jelenetekre került sor közöttük, Marie pedig összeomlott, amikor egyik lánya, a hatéves Louise megbetegedett, és meghalt. Depressziója kiújult, eközben Liszt szerelmes levelekkel bombázta: „Tegnap nem láthattam, és ma sem láthatom. Ma, amikor mindenkinek jó dolga van, és minden ember bonbont eszik, én köhögök és árpateát iszom. Miféle előjel ez az 1834-es évre?
Írjon nekem mégis, bár egy sort, csak ön jelenti nekem az életet az egész világon. Kétségbe vagyok esve, hogy nem láthatom, kérem, írjon nekem.
(…) Volt idő, amikor lelkesített volna, ha egy kis hűlés megszabadít az élettől. Most azonban elkeserítene, ha meg kellene halni. Miért? Mert szeretem! Szőke haját és kék szemét szeretném még sokáig látni, hangját hallani és leveleit olvasni. Élni akarok. Szeretem!”
Második felvonás
Marie nem válaszolt Liszt megkereséseire, amikor azonban a férfi azt írta, elhagyja Franciaországot, és még egyszer, utoljára látni kívánja őt, beleegyezett a találkozóba. 1835 márciusában Párizsba utazott, a találkozás jól sikerülhetett, hiszen a grófné teherbe esett. (Első lányuk, Blandine kilenc hónappal később jött világra.) Ekkor Marie levelet írt családjának, majd elhagyta férjét és Claire-t. D´ Agoult gróf nem vette túlságosan a szívére a történteket: 20 ezer frankos évjáradékot biztosított feleségének a szökés után. A szerelmespár ugyanis jobbnak látta elmenekülni a pletykákra éhes Párizsból: Svájcba, majd Olaszországba utaztak. 1837-ben megszületett második lányuk, Cosima (aki később Richard Wagner felesége lett), 1839-ben pedig a világra jött Daniel, aki tehetséges zongoristának bizonyult, ám húszévesen belehalt a tuberkulózisba. A gyerekek születési anyakönyvi kivonatán azonban csak Cosima esetében szerepelt Marie neve anyaként (és az is leánykori nevén, Marie de Flavigny-ként – valószínűleg elővigyázatosságból, nehogy a megcsalt gróf jogot formáljon a gyerekek nevelésére). Folyamatosan úton voltak, a zongoravirtuóz Liszt mindenütt afféle sztárfellépőnek számított – még egy speciális útikocsit is építtetett magának, amiben egy zongora is helyet kapott, hogy utazás közben is tudjon gyakorolni.
Liszt Ferenc kilenc évig nem találkozott a gyerekeivel
Ekkor azonban már mutatkozni kezdtek a repedések kettejük kapcsolatán: Marie egyedül tért vissza Velencéből Párizsba. Liszt az édesanyjára bízta gyermekei nevelését, ő maga végigturnézta Európát. A végleges szakításra 1844-ben került sor közöttük, ekkor már négy éve külön éltek, a korabeli sajtó pedig Liszt szerelmi kalandjaitól volt hangos. Marie d´Agoult bosszúból kiadta önéletrajzi regényét, Nélida címmel, kapcsolatuk elmérgesedett. A következmény, ahogy ma mondanánk, csúnya válás volt: a zeneszerző még a gyerekek nevelését sem engedélyezte Marie-nak, bár ő maga sem volt az apaság mintaképe: dajkákra bízta a gyerekeket, vagy éppen nevelőintézetbe küldte őket. Megesett, hogy kilenc évig nem találkozott személyesen velük, csupán levélben tartották a kapcsolatot. (Egyesek szerint Marie sem törte túlzottan magát, hogy gyermekeivel törődjön.)
Marie d´Agoult ezután leginkább az irodalomnak élt. Ismert és elismert írónővé vált, idővel Liszttel is megenyhült köztük a légkör, de leginkább csak a gyermekeikkel kapcsolatban érintkeztek. Liszt ekkor már Carolyne zu Sayn-Wittgenstein hercegnő iránt rajongott, akivel 15 évig élt együtt, de később is kedvelték a nők: még hetvenévesen is szerelmes leveleket kapott. Marie lelki egyensúlya többször megborult: 1852-ben fiát, Danielt, majd 1862-ben lányát, Blondine-t vesztette el – Liszt állítólag még az ekkor szokásos részvétnyilvánítástól is tartózkodott. Charles d´Agoult, akitől Marie papíron soha nem vált el, 1875-ben hunyt el. Marie egy évvel később, 1876-ban követte.
Ha szívesen olvasnál egy másik zeneszerző szerelméről is, ezt a cikket ajánljuk.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
