Teszteld az intelligenciádat: a tiéd melyikbe illik a nyolc típus közül?

Ha átlagos az IQ-d, akkor nem is lehetsz intelligens? Nos, nagyon úgy néz ki, hogy ez ennél árnyaltabb téma, és nem csak azért, mert kutatások azt találták, hogy az ugyanolyan kiemelkedően magas IQ-val rendelkező emberek közül is csak azok válnak sikeressé, akik ezenfelül célorientáltak, magas önbizalmuk van, és kitartóak. Hanem azért is, mert az IQ-tesztek, ahogyan a szabványosított tesztek egyéb fajtái is, csak két típusú intelligenciát mérnek a Howard Gardner-féle nyolc intelligenciából: a nyelvi és a logikai-matematikai intelligenciát. Na de milyen más típusok léteznek még?

Az intelligencia 8 típusa

Hiába szerepel az „intelligencia” bejegyzés a szótárunkban, a jelentése mégsem egyértelmű. Steve Jobs szerint a különböző területek közötti váratlan kapcsolatok felfedezését jelenti, Jeff Bezos a gyakori véleményváltoztatás képességében méri, Elon Musk pedig a készségek és képességek vizsgálata alapján határozza meg. Gardner „többszörösintelligencia-elmélete” nyolc formáját azonosítja be, de Gardner nem zárt rendszerként tekint elméletére: két újabb intelligenciatípust is megnevezett. Elmélete bebetonozása helyett azt tartja inkább fontosnak, hogy sikerült megdöntenie az egyetlen intelligencia elméletének egyeduralmát.

Nyelvi intelligencia. Egész egyszerűen a nyelvhasználat készségét jelenti. Az írók, költők, újságírók és szónokok azok, akik kiemelkedőek ezen a téren.

Logikai-matematikai intelligencia. Ahogyan azt a neve is sejteti, a logika tudományának művelői, a matematikusok és a tudósok rendelkeznek ezzel. Képesek a tudományos érvelésre és kísérletezésre, illetve matematikai bizonyításokat végezni.

Zenei intelligencia. Az a képesség tartozik ide, hogy értékelni tudjunk különféle zenéket, hogy hangunkkal vagy hangszerrel előadjunk dalokat, vagy hogy zenét vezényeljünk. 

Térbeli intelligencia. Az egyik altípusa a közeli tér kezeléséről szól, például a sebészek és a sakkmesterek ügyesek ebben. A másik altípusa a tájékozódásban hasznos, például a pilótáknak és a hajóskapitányoknak fejlett ez a készsége, akik nagyobb terekkel képesek kiválóan dolgozni.

Testi-kinesztéziás intelligencia. Az egyik altípusa az egész test bevetésével old meg problémákat, vagy hoz létre valamit: az atléták és a táncosok tartoznak ide. A másik altípusa a kéz vagy egyéb testrész használatával teszi ugyanezeket: a kézművesek alkotják ezt a csoportot.

Interperszonális intelligencia. Azt jelenti, hogyan értesz meg másokat, hogyan motiválod őket, vezeted őket, dolgozol velük, hogy hogyan működsz velük együtt. Aki emberekkel foglalkozik, az rendelkezik ezzel a típusú intelligenciával, például a vezetőknél kifejezetten fontos tulajdonság.

Intraperszonális intelligencia. Önmagad megértésének képessége, amely a modern ember számára vált igazán fontossá, ugyanis már nem ugyanazt a foglalkozást és életvitelt folytatjuk, amelyet felmenőink ránk örökítettek. Az önismeret többek között arra is hasznos, hogy könnyebben találjunk magunknak olyan foglalkozást, amely kielégítő számunkra.

Naturalista intelligencia. Az a képesség, hogy a természet világában fontos, releváns megkülönböztetéseket tudunk tenni, tehát meg tudjuk különböztetni egymástól a növényeket és az állatokat. A természettudósok, például Charles Darwin intelligenciája ez. Még ha nem is sétálunk ki az erdőbe vagy a sivatagba, akkor is használjuk ezt az intelligenciánkat, amikor eldöntjük, milyen kabátot vegyünk meg, és milyen frizurát csináltassunk magunknak.

Gardner ezeken kívül még két másik intelligenciát is megemlít, amelyeket később tett a listájához. Az egyik a pedagógiai intelligencia, amely azt méri, mennyire ügyesen tud valaki másoknak átadni valamilyen tudást, a befogadó félre szabva tanítási módját. Gardner szerint már a 3-4 éves gyerekeknél is megfigyelhető, hogy más hozzáállással állnak neki megtanítani valamire egy fiatalabb gyereket, és más szinten magyarázzák el a dolgokat egy felnőttnek. A másik az egzisztenciális intelligencia, amelyet akár filozofikus intelligenciának is nevezhetünk. Az élet nagy kérdéseire (pl. mit jelent szeretni, miért halunk meg, mit tartogat a jövő) való fogékonyságot jelenti.

Ha életünk végtelen hosszúra nyúlna, valószínűleg mindegyik intelligenciatípust a legmagasabb fokára tudnánk fejleszteni, azonban az élet véges, így döntenünk kell, melyeket fejlesszük magunkban. A tudósoknak nincs válaszuk arra, hogy érdemesebb-e egyetlen erősségünkre fókuszálva specializálódni, vagy inkább az összes terület egy szintre hozása a kifizetődőbb. Mindenesetre mindenki eldöntheti, számára mi a fontosabb, elvégre a „kiemelkedő intellektusúnak” kikiáltott emberek amúgy sem mindig a legsikeresebbek az életben.