Mary Wollstonecraft Godwin látszólag 1797-es születésétől kezdve sikerre volt ítéltetett: mind édesanyja, mind édesapja ismert és ünnepelt író volt. William Godwin politikai gondolkodóként éppolyan komoly munkásságot tudott magáénak, mint újságíróként, édesanyja, Mary Wollstonecraft pedig radikális íróként és feministaként tette le a névjegyét.
Születésekor elvesztette édesanyját
A valóság azonban ennél sokkal keserűbb. Tény, hogy a később férjezett nevén, Mary Shelley-ként örök hírnevet szerző nő munkásságát megőrizte az utókor emlékezete, édesanyja ugyanakkor alig tíz nappal születését követően belehalt egy fertőzésbe. Ez sötét árnyként lebegett a lány feje fölött, folyamatosan összehasonlították az ő külsejét és személyiségét édesanyjáéval.
A dolgok még rosszabbra fordultak, amikor apja újranősült. Jane Clairmont, az új feleség két gyermekével költözött be a Godwin-házba, később pedig megszületett Williammel közös gyermeke. Maryt az asszony nem szívelhette, a kis árva lány – alig négyéves volt, amikor apja megkötötte az új frigyet – pedig egyre kevesebb szeretetet kapott vér szerinti apjától is.
Tinédzserkoráig élt a családi otthonban, amikor azonban egyre inkább elkezdett szülőanyjára emlékeztetni mindenkit a házban, Jane Clairmont inkább Skóciába küldte tanulni. A borús, ködös országban kezdett el történeteket írni, hogy unalmát elűzze – így született meg benne az író.
Shelley-vel való megismerkedése sorsszerű volt
A fiatal Mary 1812-ben hazalátogatott édesapjához, aki ekkoriban ismert egy ifjú és tehetséges költőt, Percy Bysshe Shelley-t, aki ekkoriban házas volt, és feleségével együtt találkozott Maryvel is.
A férfi foglalt mivolta ellenére egyértelmű volt, hogy kettejük közt erős a vonzalom, és amikor két év múlva ismét találkoztak, Shelley elhagyta feleségét, és Maryvel indult európai körutazásra.
Mindketten hittek a szabad szerelemben, William Godwin ugyanakkor megvetette lányát és tettét. Ez végleg bélyeget nyomott apa és lánya egyébként is meglehetősen terhelt kapcsolatára.
A szerelem határtalanul boldoggá is tehette volna Maryt, de ez mégsem így volt. Ennek egyik oka az lehetett, hogy a romantikus korban olyan népszerű, a házasság intézményére fittyet hányó szabad szerelem koncepciója szerint szabadon léphetnek egymással kapcsolatba az emberek, és van rá gyanú, hogy Shelley sem horgonyzott le szerelme mellett. Pikáns és tragikus, hogy a gyanú szerint épp Mary féltestvérétől, Claire Clairmonttól születhetett gyermeke.
Marynek és a költőnek összesen öt gyermeke született: az első koraszülött volt, kéthetes korában hunyt el, a tragédia pedig még több alkalommal bekövetkezett.
Csak az 1819-ben született Percy Florence Shelley élte meg közülük a felnőttkort.
A Frankenstein történetét nyaralás közben találta ki
1816-ban a Tambora vulkán kitörése miatt a nyár szokatlanul sötét volt: a pár barátai körében ebben az évben a Genfi-tónál nyaralt. Lord Byron és Mary egyik féltestvére, Claire is velük volt, egy nap pedig meghirdettek egy versenyt. Miután német rémtörténetek olvasásával töltötték idejük egy részét, Byronnak támadt egy ötlete: mindenki találjon ki egy-egy misztikus sztorit. Mary fejéből Frankenstein sztorija pattant ki, amivel nemcsak a versenyt nyerte meg, hanem az örök hírnevet is.
Élete még ezt követően is bővelkedett a szomorú fordulatokban. Másik féltestvére és Shelley felesége is öngyilkosságot követtek el, 1822-ben pedig Shelley is vízbe fulladt csónakázás közben. A költő testét a parton hamvasztották el, ám egy részét nem emésztették el a lángok: Shelley szíve szinte érthetetlen módon nem égett el. A költő tuberkulózisa következtében meszesedhetett el egy magyarázat szerint a szív annyira, hogy ez bekövetkezhessen: Mary mindenesetre jelként fogta fel a történteket, és férje szívét egyik utolsó versének kéziratába tekerve hazavitte. Egy másik magyarázat szerint a valóságban nem Shelley szíve volt az, amit Mary magával vitt, hanem a sós víz hatására a mája volt az a szerv, amely nem égett el.
Az írónő életének vége boldog volt
Bárhogy is legyen, egyes visszaemlékezések szerint Mary Shelley – aki 1816-ban végül is férjhez ment a költőhöz – mindenhova magával vitte elhunyt férje szervét, mások azt mondják, íróasztalának fiókjában tartotta azt. A gyász letaglózta az írót, aki sokáig nem is alkotott, csak 1827-től írt ismét.
Több mint egy évtizeden át saját művei mellett édesapja és férje írásainak szerkesztésével is foglalkozott. Egyetlen életben maradt gyermeke 1840-ben megnősült, Mary pedig rajongott menyéért.
Életének utolsó éveit szerettei társaságában töltötte el. 1851-ben hunyt el agydaganat következtében: családja ekkor találta meg íróasztalában Shelley szíve mellett a pár elhunyt gyermekeinek hajtincseit is.
Több évezredes szokás, mégis sokakat megbotránkoztat mind a mai napigFriss divatnak tűnhet, Magyarországon is egyre népszerűbb szokás, ám a valóságban gyakorlatilag az emberiséggel egyidős.
Tovább olvasom
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
