Jack Ketch – akit John Ketch, illetve Richard Jaquet néven is ismernek – születési körülményeiről és előéletéről semmilyen információ nem maradt az utókorra, mindössze annyit tudunk, hogy hóhérrá való kinevezése előtt, sok pályatársához hasonlóan, megfordult a törvény másik oldalán is, egy ideig a Temzétől délre található egykori hírhedt börtön, a Marshalsea falai között raboskodott.
Ketch valószínűleg a király hivatalos hóhérjától, Edward Duntól tanulta a szakmát, akit 1663-ban váltott a posztján,
azonban először csak 15 évvel később említette őt írásos forrás, mint a polgári forradalom bukását követő első uralkodó, II. Károly első számú ítélet-végrehajtóját.
Majdnem meglincselte a tömeg, annyira véresre sikerült a kivégzés
Hősünk évente több száz kivégzést levezényelt, melyek közül átlagosan nyolc alkalommal ő maga fogta a kezében az elítéltek nyakára lesújtó bárdot; így történt 1683 júliusában is, amikor a király elleni liberális párti összeesküvés egyik szervezőjét, Lord William Russellt vezette a bitóra. Ketch annyira ügyetlenül sújtott le az árulás vádjával elítélt nemes nyakára, hogy négyszer kellett egymás után lecsapnia, mígnem a fej elvált a testtől, ami hatalmas vérzivatart és az áldozat számára brutális kínokat eredményezett.
A szép számban összegyűlt, egyébként lelkes tömeget annyira felháborította és megdöbbentette az eset, hogy a hóhérnak nyilvánosan elnézést kellett kérnie.
Két évvel később hasonló sors várt a szintén monarchiaellenes összeesküvés miatt halálra ítélt Lord Monmouthra, akire Ketch ötször sújtott le a bárddal, azonban csak nem sikerült lefejezni, végül egy késsel kellett levagdosni a fejet a nyakról – ez az eset még a korábbinál is nagyobb felzúdulást váltott ki, állítólag a hóhért az őröknek kellett kimenekíteni a helyszínről, nehogy a tömeg meglincselje.
Egyesek szerint a király főhóhéra nem ügyetlenségből, hanem előre megfontoltan, önös érdekből bánt ennyire kegyetlenül egyes foglyokkal: Ketch a gyors, fájdalommentes halálért cserébe kenőpénzt várt a »kuncsaftoktól«,
azokkal viszont, akik nem volt hajlandóak fizetni, szándékosan sokkal durvábban és lassabban bánt el.”
A hírhedt ítélet-végrehajtó fekete humoráról is ismert volt, egy alkalommal az elítélt – akit szintén árulással vádoltak – azt sziszegte: „elegem van ebből a romlott betegségből” (II. Károly uralkodásából), mire válaszként Ketch felmutatta az akasztásra használt kötelet: „uram, íme a gyógymód a maga számára”.
Átokká vált a hírhedt angol hóhér neve
Ketch hűségesen szolgálta az uralkodót, és még azt is megengedhette magának, hogy sztrájkba lépjen: egy alkalommal bejelentette, hogy addig nem fog több kivégzésben segédkezni, amíg meg nem emelik a juttatását (ami a kenőpénzekkel együtt így is szép összegre rúgott). A hóhér követelése sikerrel járt, a fizetésemelés mellett megbízói
azt is megengedték neki, hogy a kivégzettek ruháit, illetve az akasztottakról levágott kötél darabjait jó pénzért áruba bocsássa;
utóbbiról a korabeli közbeszéd azt tartotta, mágikus gyógyító erővel bír, ezért kapósnak bizonyult a piacon.
A legendásan kegyetlen ítélet-végrehajtó II. Károly 1685-ös halálát követően is megmaradt a pozíciójában, a következő év januárjában azonban kellemetlen incidensbe keveredett, amikor egy heves vita során testileg bántalmazott egy bírát. Ketchet leváltották pozíciójából, letartóztatták, és a londoni Bridewell börtönbe zárták, itt hunyt el tíz hónappal később, 1686 novemberében. A hírhedt hóhér neve még évszázadokig fennmaradt az angol szlengben, ahogyan nálunk a Nyúl Béla és a Lutz Gizi, Nagy-Britanniában a John Ketch vált jelképes névvé, mely a halállal, illetve a megtestesült gonosszal, a sátánnal jelentett egyet. „Sújtson le rád a Jack Ketch” – mondták haragosaiknak az angolok még a viktoriánus korban is.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
