A skandináv hitvilágról szóló ismerteink érmékről, amulettekről, sziklakőképekről és természetesen a 10. és 13. század közötti időszak mitológiai és hősi énekgyűjteményéből, a Verses Eddából és a Snorri Sturlusonnak tulajdonított Próza Eddából maradtak ránk – írja Bernáth István Skandináv mitológia című könyvében. Az Eddákban megismert istenek egy olyan kegyetlen világról árulkodnak, amiben csak a legerősebbek élhetnek túl, ami észak fagyos folyói és lángcsóvái között jött létre, amit az első istenek – Odin, illetve testvérei, Vili és Vé – Ymirből, az ős déróriásból alkottak meg: húsából a földet, csontjaiból a hegyeket, koponyájából az égboltot, véréből és verejtékéből a tengert, agyvelejéből a felhőket, hajából a fákat, szemöldökéből az istenek és az emberek lakta Midgardot, húsának férgeiből pedig a törpéket.
Odin áldozata
A skandináv istenek nem vették félvállról az áldozatokat. Persze az istenek istene ki más előtt róhatná le tiszteletét, mint az istenek istene előtt? Odin, hogy elérje a megvilágosodást, a végső bölcsesség birtokába kerüljön, feláldozta önmagát önmagának. Testét átszúrta egy lándzsával, majd felkötötte magát az Yggdrasilra, a kőris világfára, ahol aztán kilenc hónapot töltött étlen-szomjan. Az áldozat nem volt hiába, Odin így került birtokába a varázserővel bíró rúnajeleknek. Azért pedig, hogy a Bölcsesség Forrásából ihasson, a fél szemével fizetett.
Fenrir, az Istenek Végzetének bestiája
A skandináv istenek azért is olyan izgalmas alakok, mert földöntúli hatalmuk mellett olyan emberi tulajdonságokkal bírnak, mint a gőg, a büszkeség vagy a bosszúszomj, ami ahhoz vezet, hogy végül ők maguk lesznek saját sorsuk beteljesítői. Loki gonosz tréfái miatt a legnépszerűtlenebb az istenek között, de egy jóslat is közrejátszik abban, hogy végül sajátjai ellen fordul. Egy óriásasszonytól, Angrbodától három gyereke született, Fenrir, a farkas, Jormungand, a Világkígyó és Hel. Az istenek egy próféciából megtudták, hogy a három testvér még nagy bajt okozhat, ezért Odin értük küldetett. Helt Niflheimbe, az alvilágba száműzte, hogy ő fogadja azokat, akik betegségben vagy öregségben haltak meg, Jormungandot pedig a világtengerbe hajította.
Tudták, hogy az egyre erősödő farkaskölyök ereje is túlnő majd az övéken, ezért elhatározták, hogy béklyót kovácsoltak neki. Hiúságát kihasználva rávették arra, hogy bújjon bele, próbálja ki, hogy képes-e összezúzni. Miután az első kettő nem fogott ki rajta, a harmadikat, a selyembéklyót macskák léptének a zajából, asszonyok szakállából, hegyek gyökeréből, medvék inából, halak leheletéből és madárköpetből készítették. Fenrir ebbe már csak akkor volt hajlandó belebújni, ha biztosítékként az egyik isten a szájába dugta a kezét. A hálátlan feladatot Tyr vállalta magára. A farkas nekiveselkedett, de képtelen volt levetni magáról a selyembéklyót. Az istenek nevettek, ő pedig leharapta Tyr kezét, és hogy ne árthasson másnak, állkapcsát egy karddal támasztották ki.
Loki fogsága
Az istenek minden tettükkel, amivel megpróbálták megakadályozni a Ragnarököt, vagyis a világvégét, csak egyre közelebb kerültek hozzá. Tudták, hogy az Istenek Végzete Odin fia, Baldur halálával veszi majd kezdetét, ezért mindent elkövettek, hogy megóvják őt a haláltól. Anyja, Frigg a világ minden dolgát – a fémeket, a fákat, a tüzet, az állatokat – megeskette, hogy sosem tesznek kárt a fiában. Loki azonban cselhez folyamodott, és női alakot felvéve kifaggatta Frigget, aki elárulta, hogy egyetlen növénnyel, egy zsenge fagyönggyel nem tetette csak le az esküt. Miközben az istenek karddal és kövekkel estek Baldurnak, hogy kiderítsék, valóban semmi sem sértheti meg, Loki leszakított egy vesszőt a fagyöngyből, majd a vak Höd kezébe adta, hogy ő se maradjon ki.
Höd a vesszővel rálőtt Baldurra, aki holtan esett össze, Loki, pedig az istenek haragjától tartva lazaccá változva rejtőzött el a Fránangur vízesésben. Végül azonban kifogták és egy barlangba hurcolták. Két fiát is elfogták, Válit farkassá változtatták, majd szétmarcangoltatták vele testvérét, Narit. Az ő beleivel kötötték Lokit három élére állított sziklához, amik azonnal vassá váltak. Feje fölé egy kígyót akasztottak, mellé pedig feleségét, Sigynt állították egy tállal a kezében, aki így fel tudta fogni a csepegő mérget, de ahányszor kiürítette, férje arcába csöppent. Loki a Ragnarökig a barlangban maradt.
A hősök kétszer halnak meg
Miután Odin hírét vette, hogy a világ végén az istenek egy hatalmas csatában mérkőznek meg, sereget kezdett el gyűjteni. A csatában meghalt hősök mind csarnokába, a Valhallába kerültek, ahol a minden nap feltámadó Saehrímnir nevű vadkan húsából ettek, a Hidrún nevű kecske tőgyéből csöpögő mézsört ittak, és hogy elüssék az időt, napközben egymással vívtak. Minden harcos arra vágyott, hogy életük végeztével Odin oldalán egy újabb csatában áldozhassák fel magukat.
Ragnarök, a skandináv világvége
A Ragnarökkel együtt beköszönt majd a Hármastél: három egymást követő tél telik el nyarak nélkül, folyton csak záporozik a hó. Az égről eltűnik a Nap, a Hold és a csillagok, megremeg a föld, és minden béklyó szétpattan. A Világkígyó haragjában partra veti magát, mindent eláraszt a tenger, kiszabadul Loki, Fenrir, a farkas is leveti láncait, kitátja a száját – az alsó állkapcsa a földet éri, a felső az eget –, szeméből és orrából lángot lövell. Ekkor meghasad az ég, majd megjelennek Múspell, a tűz birodalmának fiai, akik Vígríg mezején megküzdenek a bestiákkal. Megjelenik Loki is nyomában Hel lényeivel, Hrym pedig a déróriásokkal. Az istenek egymás után buknak el a csatatéren. Thor hiába győzi le a Világkígyót, mérge őt is megöli, Odint Fenrir kapja be, akivel Vídar számol le. Loki a Heimdallal vívott küzdelemben esik el. Az emberek világát tűz perzseli fel. A Ragnarököt csak Vídar és Váli, a visszatért Baldur és Höd, és Thor két fia, Modi és Magni éli túl. Egyetlen emberpár menekül meg, Líf és Líftraszir, akinek utódai benépesítik a földet.
