A világ leggazdagabb élő embere jelenleg több mint 160 milliárd dolláros vagyonával Jeff Bezos, az Amazon.com alapítója. Januárban jelentette be, hogy feleségével elválnak, így elképzelhető, hogy ezek után Bill Gates veszi át ismét az első helyet. Ám kettejük összeadott vagyona sem közelítené meg azt, ami felett I. Musa Mansa afrikai király rendelkezett. A Time magazin úgy fogalmazott, hogy egyszerűen nincs arra mód, hogy a vagyonának mértékét pontos számokban fejezzük ki.
Afrika Dagobert bácsija
I. Musa Mansa, Mali királya élete (1280–1337) során elképesztő méretű vagyont halmozott fel. Persze a nemesfémbe öltöztetett szolgákról és az arany egyéb kreatív felhasználását fitogtató uralkodóról nagyon sok olyan történet is született, aminek igazságtartalma – mondjuk úgy – megkérdőjelezhető. Ám ettől még igaz marad, hogy uralkodása alatt a természeti kincsekben egyébként is gazdag Mali volt a világ legnagyobb aranyszállítója. A birodalom olyan nagy volt, hogy állítólag nyolc hónapba telt, mire a Niger belső deltájától eljutva az Atlanti-óceán partjáig bárki átszelte. Országához tartozott a mai Mauritánia, Szenegál, Gambia, Guinea, Burkina Faso, Mali, Niger, Nigéria és Csád területe is. Mansa – a nevet magyarul Mózesnek fordíthatnánk, míg a musa uralkodót jelent – meglepően modern életet biztosított híveinek, és legalább négyszáz virágzó várossal rendelkezett.
I. Mansa 1312-ben került hatalomra, amikor a polgárháborúkkal küszködő Európában egyre sürgetőbbé vált az arany- és ezüsthiány. Több sem kellett Mali uralkodójának: annyi aranyat exportált, amennyire csak szükség volt. Nagyon élénk kereskedelmet folytatott mindkét irányban, délről érkezett az arany, északról pedig a szintén nagyon értékes só. Rudolph Ware, a Michigan Egyetem történelemtudományi professzora nyilatkozata szerint képzeljünk el annyi aranyat, amennyit egy ember csak birtokolni tud, duplázzuk meg, és ezt próbálják szavakkal leírni, amikor I. Mansa vagyonáról beszélnek. A pénzt nemcsak birodalma – szó szerint – bearanyozására fordította, számtalan iskola, mecset, épület, egy hatalmas, egymillió kötetet magában foglaló könyvtár és egy gigászi egyetem őrzi emlékét.
Legenda születik
I. Mansa vallási kötelessége teljesítésének érdekében 1324-ben négyezer kilométeres zarándokútra indult Mekkába. Olyan pompával ért oda, hogy több száz évre bebiztosította helyét a legendás királyok sorában, híre pedig messze túlért Afrikán. Csak a karaván, amiben az uralkodó közlekedett, hatvanezer embert számlált, ahol még a legalantasabb rabszolgák is felékszerezve, selyembe öltöztetve, aranypálcával a kezükben várták uruk parancsait. Száz teve hordozott csupán csak aranyat, és olyan hosszú volt a karaván, mintha nem lenne soha vége. Az uralkodó útközben boldog-boldogtalannak ajándékokat és aranyat osztogatott, s a legtöbb pihenőhelyen mecseteket építtetett. Kairóban, Medinában és Mekkában is dicsőítő énekeket kezdtek róla énekelni, ám olyan sok arany és más értékes tárgy került az emberek kezébe, hogy annak gazdasági hatása – a nemesfém leértékelődése – egy egész évtizeden át érződött. Ennek ellensúlyozására I. Mansa az összes környékbeli hitelezőtől magas kamattal kikölcsönözte az aranyat, ez idő alatt pedig ő volt az egyetlen ember a történelemben, aki az egész földközi-tengeri aranypiacot irányította.
A sok aranyért cserébe ő sem távozott üres kézzel: profi építészeket, tudósokat, filozófusokat fogadott fel és vitt magával hazájába. Gyönyörű palotákat, épületeket, iskolákat építtetett, és huszonötezer diák oktatására alkalmas egyetemet alapított az általa elfoglalt Timbuktuban. A várost olyannyira felvirágoztatta, hogy a kereskedelem, az oktatás, a kultúra és az iszlám vallás egyik legfontosabb központja lett. Az egyetem épülete, illetve az 1327-ben építtetett Djinguereber mecset ma is áll, és az UNESCO világörökségének részét képezi. Malit azokban az évtizedekben mint a pompa, a gazdagság és a kifinomultság országát vezette be a köztudatba, és innentől kezdve az európai térképészek is rárajzolták őket a világ papírszínpadára.
A dédunokájának már nem jutott a vagyonból
A király 1337-ben halt meg, a trónon fia, I. Maghan követte. A hatalmas örökség és vagyon csupán néhány generáción át tartott ki, a háborúk és a pazarlás még ekkora mértékű gazdagságnak is hamar véget tudott vetni. Mali dicsőséges időszakára ma már csak a mauzóleumok, könyvtárak, mecsetek emlékeztetnek, jelenleg a világ legszegényebb országai közé sorolják. Területe jóval kisebb, mint Mansa idejében, annak is 65 százaléka szinte terméketlen sivatag. A lakosság fele nem jut tiszta ivóvízhez, harmada pedig alultáplált, a legtöbb felnőtt írni-olvasni sem tud. I. Mansa halála után a belső ellentétek tették tönkre a birodalmat, a kereskedelmi utak is megváltoztak, más utakon vitték a sót, a nemesfémeket. Az országot a franciák gyarmatosították az 1800-as évek végén, a hivatalos nyelvük ma is a francia, pedig Mali Köztársaság néven 1960-tól önállósították magukat. Azóta katonai puccsok, demokratikus választások színesítik a politikai életét, Malit jelenleg is lázadó katonák irányítják.
