mobil újrahasznosítás

Szerencsére egyre tudatosabbak vagyunk a különböző hulladékok szétválogatása és helyes leadása tekintetében, hogy újrahasznosíthatóak legyenek. Ügyelünk az újabb szabályozásokra, hogy az italoskartonokat már a műanyagos sárga konténerbe dobjuk ki otthonunkban, vagy hogy a papírgyűjtőbe szánt kartondobozokat szétszedjük, mielőtt kidobjuk. Mindezzel igyekszünk valamennyire fenntarthatóbbá tenni az életvitelünket, hogy a klímaváltozás súlyos következményein ne rontsunk még ezzel is, illetve, hogy a fiatalok számára legyen még egy olyan Föld, amelyen kényelmesen élhetnek, hogy enyhítsünk hatalmas klímaszorongásukon.

Azonban az elektronikai hulladékokat még mindig nem kezeljük helyesen, és ez veszélyes következményekkel járhat. Egy friss országos kutatás, amely a Yettel megbízásából készült el, arra derített fényt, hogy a magyarok nagy többsége rengeteg használaton kívüli e-hulladékot tárol otthonában. Balika István e-hulladék-szakértő, a Hulladékgazdálkodók Országos Szövetségének elnökségi tagja segítségével mutatja meg a Yettel, miért érdemes újrahasznosítani.

Mit tart otthonában a magyar, amit nem kéne?

A magyarok, mint kiderült, vagy nem tudják, hogy mit kell csinálni a már nem használt elektronikai eszközökkel, vagy tartaléknak őrizgetik a lecserélt holmikat, esetleg egyszerűen csak nem akarnak foglalkozni a kérdéssel, így a fiók mélyére süllyesztik. Néhány hulladékot szó szerint is, ugyanis a lakosság 63 százaléka pont itt tárolja régi mobiltelefonját. Ezenkívül a leggyakoribb e-hulladéknak egy 2019-es kutatás szerint a háztartási kisgépek és a kis méretű számítástechnikai és telekommunikációs eszközök számítanak. Tehát valószínű, hogy ha átmész a szomszédba, akkor ő is kidobásra várakozó mikrót, porszívót, vízforralót, GPS-t, routert, számológépet vagy mobilt rejteget a spájzban – mert hova máshova suvasszuk el a „jó lesz ez még valamire” vackokat (a fiókon kívül, persze)?

Hogyan lehet újrahasznosítani a mobilokat?

Ezzel a trenddel csak két probléma van, de azok legalább jó nagyok. Egyrészt, a 10-15 éves használaton kívüli mobilokban olyan anyagok vannak, amelyek, ha nem megfelelően tárolják vagy a kommunális szemétbe kerülnek, károsak lehetnek a környezetre, de az egészségünkre is. Az is előfordulhat, hogy a készülék magától felduzzad, megreped és felgyullad, ha a lítiumion-akkumulátor háza korrodálódik, és reakcióba lép a levegőben található oxigénnel és nedvességgel. Könnyen el tudjuk képzelni, hogy ez milyen következményekkel járhat, ha éppenséggel egy fakomód fiókjában kerül sor minderre…

Másrészt, hatalmas gondot jelent a környezet számára, hogy az elektronikai hulladékok egyre csak halmozódnak, és nem kerülnek vissza a körforgásos gazdaságba. Egyes számítások szerint körülbelül 350 millió tonna e-hulladék hányódhat a Földön. Összehasonlításképp, ez több mint 55 ezerszer meghaladja a budapesti Erzsébet híd 6300 tonnás tömegét. Tavaly közel 58 millió tonnával gyarapodott az e-hulladék mennyisége, és évente előreláthatóan 2 millió tonnával több fog keletkezni. Sajnos azonban ennek egyötöde sem kerül vissza a körforgásos gazdálkodásba: a begyűjtött e-hulladék 17,4 százaléka hasznosul újra.

Ez azért aggasztó, mivel a Föld természeti erőforrásai végesek, mint amilyenek például a mobilokhoz felhasznált arany, ezüst, réz, alumínium és palládium forrásai is. Sokkal gazdaságosabb lenne egy-egy anyagot újrahasznosítani, mint kibányászni. Szemléltetésképp: 5 gramm aranyért 1 tonna ércet, követ kell megmozgatni, míg egy tonna leselejtezett mobiltelefonban nagyjából 120 gramm arany van. Ezt azonban csak speciális technológia segítségével lehet kinyerni a használt eszközökből, amellyel Európában mindössze három kohó rendelkezik.

Összességében tehát sokkal jobban járunk, ha összegyűjtjük a használaton kívüli elektronikai eszközeinket, és hulladékudvarba vagy elektronikai szaküzletbe visszük. Vigyázzunk magunkra, egymásra és a környezetre: hasznosítsunk újra, amit csak lehet.