Valószínűleg nem, vagyis egyelőre nem: Willis példája ugyanis azonnal rámutatott arra is, hogy a deepfake-színészek megjelenése ugye egyáltalán nemcsak a filmipar etikai kérdése, hanem kőkemény jogi dilemma is. Az eredeti hír, miszerint a színész eladta arcának felhasználási jogát a cégnek, hamis volt: ilyet nem is tehetett volna, hiszen képmása a dolgok természetéből fakadóan csakis az övé lehet. Van ugyanakkor lehetőség arra, hogy a deepfake kiváltsa a valódi színészt, de vajon megéri?
Egyszeri alkalomról volt szó
A reklám, amely kapcsán a deepfake-vita elindult, egy orosz cég, a Megafon távközlési vállalat hirdetése, melyben valóban egy digitális Bruce Willis szerepel, és bár mind a színész, mind a gyártó orosz Deepcake cáfolta, hogy az afázia miatt többé nem dolgozó színész egy az egyben áruba bocsátotta volna arcmását, nem illegális felhasználásról van szó.
Feltehetően erre az egyetlen alkalomra megállapodást kötött Willis stábja az oroszokkal, akik részére aztán megfelelő mennyiségű alapanyagot adtak át.
A reklám készítői azt mondják, többek közt a Die Hard segítségével készültek a reklám forgatására, amelyben egy orosz színész dolgozott, majd az ő arcát cserélték a technológia segítségével a hollywoodi sztáréra.
Mi fán terem a deepfake?
De mi egyáltalán a deepfake? A digitális tartalommódosítási eljárás során egy már létező, videófelvételen szereplő arcra egy autoenkóder helyezi rá valaki másnak az arcát, majd egy GAN nevű rendszer addig finomítja a mimikát, amíg az nem lesz teljesen természetes.
Mindehhez ma már egy jó számítógép is elég: így kerülhettek az internetre olyan Zelenszkij-videók a háború korábbi szakaszában, amelyekben a deepfake-elnök arra szólítja fel az ukránokat, hogy tegyék le a fegyvert.
A deepfake egyik, eddig talán jellemzőbb felhasználási formája épp ez – a jó hírnév megsértése, a néző átverése, a deepfake-módszerrel életre keltett, sok esetben közszereplő hírnevének megtépázása. Ehhez csak egy alapvideóra van szükség, amellyel dolgozhatunk, meg pár jó minőségű fotóra a megszemélyesíteni kívánt emberről. Persze a hangminta sem árt, és máris kész a tökéletes átverés.
A színész egyelőre színész marad
A deepfake-nek a színészet terén való alkalmazása már más tészta – egy életben levő színész, amennyiben teljesen beszámítható, dönthet arról, hogy engedélyezi a módszert. Egy reklám esetében sokkal könnyebb, egyszerűbb lehet erre rábólintani, mint valahol ténylegesen leforgatni egy kisfilmet, ráadásul a deepfake révén az ember egyszerre több helyszínen is dolgozhat, s mivel ezeknek a szövegeknek a felmondásához ritkán van szükség nagy színészi tehetségre, nem valószínű az sem, hogy a nézők tudják, nem azt nézik, akit néznek.
Nade mi a helyzet a filmekkel? Kell-e az, hogy egy színésznek egyszerre tizenöt filmje jöjjön ki, mert ennyi deepfake-változata dolgozott? Elkoptatja-e Hollywoodot, ha így tesz? Nem nagyobb-e a költség ilyenkor, mint az elért haszon?
Leértékelődnek-e a színészek akkor, ha ilyesmibe egyeznek bele?
Vagy inkább csak kiegészítő megoldásnak ideális ez, ha egyetlen jelenetet kellene újraforgatni, de a színész épp a világ másik felén elfoglalt?
Nem túl valószínű, hogy Hollywood túlzottan rákapna a módszerre: igaz, hogy a már visszavonult színész, James Earl Jones Darth Vader hangján megszólalt egy Disney-sorozatban hasonló technológiával, de a rákbetegségben elhunyt Chadwick Bosemant nem személyesítette meg deepfake útján a Marvel. A Mindörökké Wakanda című film sztoriját eredetileg egész másként írták meg, mint ahogy az élet alakította azt: Boseman meghalt, mielőtt elkezdhetett volna azon dolgozni, a stúdió pedig úgy döntött, hogy T’Challa királynak is ez lesz a sorsa a filmben.
Sok az etikai kérdés is
Felmerül ugyanis annak kérdése is, hogy vajon etikus-e egy elhunyt színész arcmásával forgatni: lehetséges, hogy az örökösök ehhez hozzájárulnak, de vajon akarná-e ezt ő is? Michael Jackson és más zenészek archívumaiból haláluk után is jelentek meg „új” dalok, de ezeket nem azért tette épp félre felvétel után az érintett művész, mert valamilyen okból kifolyólag nem szerette volna mégsem a nyilvánosság elé tárni?
Nagyon sokféle kérdést kell még megválaszolni, mielőtt a deepfake mindennapos használatba kerülhet az álomgyárban – már ha lesz ilyen.
A technika gyorsabban fejlődött, mint ahogyan ezeken gondolkozni tudunk: egyelőre valószínűleg még a hús-vér színészek maradnak a vásznon.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
