Komposztálni, azaz hulladékok szerves anyagaiból tápanyagokban bőséges humuszt képezni nagyon környezettudatos megoldásnak hangzik, és az is – mégis sokan visszarettennek tőle, mert attól tartanak, hogy drága az előállítása vagy kíméletlen bűzzel jár. Na de tényleg? Mit érdemes és mit nem ajánlott beleaprítani? Egyáltalán, hogyan érdemes nekikezdeni?
Komposztáló, az meg minek?
Röviden: mert környezetbarát, mert gazdaságos (nem kell annyi virágföldet vennie) és mert tápanyagokban gazdag földje lehet általa. Meg még azért is, mert a kertekben, erkélyeken keletkező zöldhulladékával (pl. kigyomlált gazzal vagy az átültetésből megmaradó, gyökerekkel átszőtt földdel) ezentúl nem a szemetesét kell megtöltenie, hanem felhasználhatja a komposzthoz.
Mi kerülhet a komposztra és mi nem?
Ha már nekiáll, akkor azt tegye felkészülten, ugyanis bár kényelmes lenne, de a komposzt nem azonos a kerti szemetessel. Ezt figyelembe véve nyugodtan hajigálja bele a felaprított zöldséget, gyümölcsöt, de a használt étolajat inkább ne öntse rá, hanem gyűjtse palackba és adja le a benzinkúton. „A komposztdomb sokféle anyagból készülhet, de alapvetően az egészséges zöldhulladék az alapja. A konyhai zöldség- és gyümölcshulladék, a lehullott lomb, az ágnyesedék, a levágott fű nagyon jó alapanyag. Természetesen az elnyílt virágok és ősszel a pusztuló egynyáriak is belekerülhetnek. A komposztálóba minden anyagot apróra kell vágni a gyors bomlás végett, illetve így később könnyebben is kezeljük majd a készülő komposztot. Az ideális könnyebben és nehezebben bomló anyag aránya 3:1-hez. Utóbbihoz az ágnyesedék, kezeletlen forgács, szalma, tűlevelek tartoznak. Gyorsabb a komposztálódás, ha a komposztanyagok közé kerti földet rétegez" – magyarázta kérdésünkre Kálmán Kata kertészmérnök, a Kertelünk Kft. ügyvezetője.
Adunk támpontot ahhoz is, hogy mit ne rakjon bele: állati eredetű hulladékot, főtt és romlott ételmaradékot, kenyeret, elhasznált sütőolajat vagy beteg növényi részeket ne szórjon rá, a szakértő szerint a déligyümölcsök héját is sokan kerülik a tárolásuk során felhasznált vegyszerek miatt. „Több olyan fa él a környezetünkben, amelynek leveleiben ún. allelopátiás anyagok találhatók, amelyek más növény csírázását, gyökereinek fejlődését gátolják, illetve nehezen bomlanak le. A diófa, az akác és a gyomosító bálványfa is ilyen növény. Ezeket a leveleket az általános vélekedés alapján ne tegye a komposztba" – javasolta a kertészmérnök.
Erre is figyeljen
A komposztálónak legyen fedele, vagy esőtől védett helyen kell elhelyezni, hogy a csapadék ne mossa át a komposztot. Időnként, főleg a nyári melegben vizet kell önteni rá, hogy a biológiai folyamatokhoz szükséges nedvességet biztosítsa. Ha erősen savanyú kémhatású anyagok állnak rendelkezésre (pl. fenyőtű, bükk- és tölgyfalevél), akkor a komposztanyagokhoz köbméterenként 2-3 kg mészpor adagolása is indokolt. Legalább egyszer a komposztot át kell forgatni az érés során: ilyenkor a külső, kevésbé bomlott részeket a komposztdomb aljára keverjük, így gyorsítjuk a komposztanyagok együttes bomlását” – tette hozzá Kálmán Kata. Ha kellően odafigyel a komposztra, megfelelően kezeli és forgatja is a bene lévő anyagokat, akkor fél év alatt érett, nagy szervesanyag-tartalmú, biológiailag aktív, a talaj szterkezetét és tápanyagtartalmát javító anyagot kapunk. Ha elmarad a forgatás és nem figyel oda eléggé, akár másfél évig is eltarthat az érés.
Vehet is, készíthet is komposztáló ládát
Maga a komposztáló láda megvásárolható több üzletben is, de magunk is elkészíthetjük, hiszen nem nagy ördöngösség. Komposztáló készülhet akár raklapokból is: ebben az esteben négyet kocka alakban össze kell szögelni. Túlságosan azonban ne igyekezzen, oldalanként a 3-4 szög bőven elég, hiszen ahhoz, hogy az elkészült földhöz hozzájuthasson, meglehet, szét is kell majd szednie a komposztálót. „Ha nem veszünk, akkor falécekből, raklapból vagy csirkeháló és karó segítségével mi magunk is létrehozhatjuk a földből kiemelt komposztálót. Készítik földbe vájt gödörbe is a komposztot, de ez az újabb szemlélet alapján nem környezetbarát, mivel a szervesanyagoktól elfolyó folyadék közvetlenül a talajvizet szennyezheti. Előnye viszont az, hogy az anyagok nagyobb felületen érintkeznek a talajjal, ahonnan a hasznos szervezetek gyorsan átköltözhetnek a komposztba" – magyarázta a szakértő.
Az sem mindegy teljesen, hová rakjuk. „A balkonok esetében az épület statikája és a balkon mérete szabja meg, hogy egyáltalán érdemes-e próbálkozni komposztálással, mivel a komposztáló nagy helyet foglal, a kezeléséhez (pl. átrakás vagy a kész komposzt rostálása) pedig még további hely szükséges" – mondta a szakértő, mindehhez pedig még hozzátartozik az is, hogy a telepakolt komposztáló nagyon nehéz is, ami az erkélyen nemcsak kényelmetlen, de statikai állapottól függően veszélyes is lehet. Az ideális megoldás tehát az, ha kertben talál a komposztálónak egy árnyas, kevésbé szem előtt lévő helyet.
És a lényeg: büdös vagy sem?
Amikor a komposztálásról esik szó, akkor a legtöbben örülnek ugyan a környezettudatos lehetőségnek, de köszönik, nem kérnek belőle. Ennek oka, hogy a komposzt tulajdonképpen rothadó növényi részeket tartalmaz, és hát akkor már, ugye, biztosan büdös is. Vagy mégsem? Állítólag ha csak azokat dobja rá, amiket lehet, akkor kicsit sem szagos. „Ha vegyes anyagokból készül a komposztdomb, és a nehezen bomló rész, pl. fanyesedék is belekerül, akkor elég szellős marad a szerkezete ahhoz, hogy rothadásnak, és nem rohadásnak induljanak benne a szervesanyagok. Az utóbbi folyamat jár kellemetlen szaggal. Ha könnyen bomló, nagy mennyiségű hulladékot helyezünk a komposztra, akkor gyorsan beindulnak a biológiai folyamatok, és ez átmenetileg rossz szaghoz vezethet. Ezt okozhatja például a nagy mennyiségű fűnyesedék is" – mondta a kertészmérnök.
