Leskelődni és mások lakásában szétnézni mindenki szeret. A legtöbb esetben ezt ingatlanos hirdetések képein tehetik meg (amik vagy nagyon amatőrök, vagy éppen hogy túleffektezettek), esetleg lakberendezési újságokat lapozgathat (ahol minden lakás személytelen, és úgy néznek ki, mintha senki sem élne bennük). Ráadásul mikor lakásokat, vagy publikus tereket néz, általában mindig ugyanabból a szögből, vagyis szemmagasságból nézheti, hisz a fotós is innen fotózza. Kivéve Menno Adent, aki gondolt egyet és váltott, madártávlatból mutatja be képein a lakásokat.
Az egész Berlinben kezdődött, ahol Aden a barátai olcsó és kicsi albérleteit fotózta így. A széles látószögű kamerahasználat az egész szobát inkább kétdimenzióssá teszi, ahol a növények, kiegészítők vagy éppen a rendezetlen ágy helyett sokkal inkább a színek és a formák vonzzák magukra a tekintetet. A hangsúly többé nem a renden, vagy a bútorok egymáshoz való viszonyán van, hanem azon, hogy a képeken keresztül úgy megismerheti a szoba lakóit, hogy az arcukat sem látja.
Ezek a fotók egyszerre alaprajzok és portrék, amelyek a lakásokat olyan szemszögből mutatják be, amilyenből talán még sosem láthatta. Ebből a szögből egy sima bárpult, vagy egy parkoló is annyira más lesz, hogy a néző képes leragadni percekig a részleteket nézve. Aden elmondása szerint ha érdekesnek talál egy teret, azt sokáig tanulmányozza, majd akár 150 képet is készít különböző szögekből, hogy az utómunkálatok során kiderüljön, melyik az igazi. A szobafotók mellett liftek és garázsok mennyezetéről is letekinthet a képein keresztül, sőt fotózott már boltokat és metrót is ezzel a technikával, amik egy részét most meg is mutatjuk a galériában.
