Nehéz időt mért ránk ez az augusztus. Miközben tegnap este vihar tombolt, a feltámadt szélben óriás törzsű fák hajdaztak, s az eső elnagyolt, maszatos könnycseppeket ejtett, ő talán még harcolt. Talán még próbált harcolni. Mert ahogy mondta: „Az élet élet – éljed!”
A hivatalos közlemény így szól: „Életének 62. évében elhunyt Kishonti Ildikó színművész vasárnap délután Budapesten, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének szeretetkórházában.”
A hangját hallom a Macskákból, látom alakját a Régi idők focijában és az Egy erkölcsös éjszakában, miközben az életrajzát olvasom.
Kishonti Ildikó a Színház- és Filmművészeti Főiskola musical szakán végzett (1973–1977), dolgozott a Mafilm színtársulatában, Játszott Győrött és Szolnokon. Budapesten a Fővárosi Operettszínház (1984–1985), 1989-től a Honvéd Művészegyüttes tagja volt.
Számos darabban játszott, főszereplőként egyebek között a La Mancha lovagjában, a Macskákban, a Csodás vagy, Júliában!, a Nyolc nőben és az Egy szerelem három éjszakájában. Jó néhány filmben nyújtott nagyszerű alakítást, például a Régi idők focijában, az Esős nyárban, az Egy erkölcsös éjszakában, a Ripacsokban, a Mephistóban, a Szerencsés Dánielben, az Ördög vigyében, a Pá drágámban! és a Csaó Bambinóban.
Önálló estjeként az Egy bolond lány furcsaságait és az Én így vagyok én című darabot jegyezte. Egy furcsa lány címmel lemeze is megjelent.
A Budapesti Kamaraszínház a művészt saját halottjának tekinti, temetéséről később gondoskodik.
