Öreg és fiatal gémerek gyűltek össze szombaton délután-este a Tűzraktérben. Az ok hivatalosan egy könyvbemutató volt (Beregi Tamás Pixelhősök című munkája), gyakorlatilag viszont mindenki egyetlen dologért ment oda: hogy élő legendákat lásson beszélgetni.
Unalmas generációzás helyett hiánypótlás
A Pixelhősök pontosan arról szól, amiről az ember a cím és a borító alapján várja: a számítógépes játékoknak arról a korszakáról, amit akár nevezhetnénk hőskornak is, ha ezzel a szóval ne járna kéz a kézben a rossz minőségű és unalmas generációzás. A könyv témája a nyolcvanas és kilencvenes évek első felének játékkultúrája. A hiánypótló kifejezést nyugodtan írjuk ide, amiről ez a könyv szól, az a kultúr- és művelődéstörténet itthon egyelőre méltatlanul hanyagolt területe: a számítógépes játékok kultúrája ugyanis még mindig amolyan gyerekes bogarasság számba megy az úgynevezett komoly és tudományos körökben, a helyzetet jól jellemzi, hogy amikor Képes Gábor kiállítást akart szervezni a témában, a munkahelyén igazi megrökönyödés fogadta az ötletet, hiszen a számítógépes játékok gyerekeknek valók, és semmiképpen nincs helyük egy olyan komoly helyen, mint egy múzeum. Beregi Tamás könyve tehát fontos darab, mert szimbolikus jelentősége van, ezért is volt nagyon jó ötlet olyan eseményt szervezni a bemutató köré, ami a könyv által megidézett kort és szimbólumokat tömöríti egy sűrű estébe.
Streetfighter vagy Mortal Kombat?
A kötelező kör persze a szerzővel való beszélgetés volt. Képes Gábor, a könyv lektora és az Országos Műszaki Múzeum kurátora, és Beregi Tamás egy tisztességes, különösebb meglepetéseket nem tartogató pódiumbeszélgetést hoztak össze elsősorban a könyv létrejöttének körülményeiről, hogy mióta érdeklik Beregit a számítógépes játékok, mik a kedvenc játékai satöbbi. Jellemzően az egyetlen igazán releváns kérdést, hogy tudniillik Streetfighter vagy Mortal Kombat, a közönség soraiból tette föl valaki a szerzőnek (a válasz Streetfighter volt, bár kevés meggyőződéssel). A beszélgetésre szépen megtelt a terem, de azt mindenki tudta (valószínűleg ők is), hogy nem miattuk, hanem a következő műsorszám miatt. Olyat ugyanis még nem láttunk Magyarországon.
Találkozás gyerekkori hősökkel
A kilencvenes évek négy legendás számítógépes magazinjának arcai ültek egy asztalhoz. Bear (Guru), CoVboy (CoV), Del (Guru), Martin (576), Mr. Chaos (PcX) és Shy (Guru) - annak idején mindenki csak így ismerte őket, és többek között ők (meg nyilván az itt meg nem jelenő társaik) voltak azok, akiken keresztül a hazai gamerek minimum 95%-ához eljutottak az információk. Na meg az információkhoz tartozó játékok is, hiszen ezek a szerkesztőségek a rákospalotai Csokiban pénteken és szombaton tartott klubban szerveződtek, ahonnan nagyjából az egész ország játékellátása zajlott abban az időben. Nem túlzás azt mondani, hogy a hőseink voltak akkoriban. És amikor az ember a gyerekkori hőseivel találkozik, jó, ha felkészül némi csalódásra is, mert az elvárások ilyenkor mindig nagyobbak, mint ami indokolt lenne.
Mik ezek a dolgok? - Ha esetleg kimaradtál belőle
Csoki - Csokonai Művelődési Központ (XV. Ker. Eötvös utca 64-66.) a kilencvenes évek elején-közepén, pénteken és szombaton gamer (számítógépes- és szerepjátákos) zarándokhely volt, innen lehetett beszerezni a legújabb játékokat, valamint megismerkedni az arcokkal, akik hasonló szinten pörögtek a témán.
CoVboy - A Commodore Világ című havilap arca, a kultúrált sörfogyasztás első hazai nagykövete, a levrov vezetője, valamint a magyar sajtó első igazi trollja volt, amiért ezúton kijár neki a legnagyobb tisztelet. Játékleírásaiból, a sötét olvasói levelekre érkező kíméletlen, vitriolos reakcióiból mondatokat lehetett idézgetni, amik később klasszikussá váltak.
Commodore Világ (CoV), 576Kbyte, Guru, PcX - a számítógépes lappiac főszereplői, előbbi Amigás és C64-es, utóbbi amigás és Ataris prgramokkal, elsősorban játékokkal foglalkozott, bár a Guruban a kezdetektől megjelentek grafikai és kóder cikkek is.
Gamerek, sör, kvarcjáték
A beszélgetést Shy moderálta, ami nem bizonyult a legjobb döntésnek, noha minden tőle telhetőt megtett. A résztvevőket is jobban érdekelte a sör és az újratalálkozás izgalma, mint az, hogy szép fegyelmezetten üldögélve beszélgessenek arról, hogy kinek mi a kedvenc játéka, mi lesz tíz év múlva a trend (legrosszabb kérdés egyébként, nem is sikerült rá senkinek elfogadható válaszokat adnia), meg hogy alapítanának-e lapot most, és az milyen lenne. Erre CoVboy igen messzire vezető eszmefuttatásba kezdett a bulvárról, a médiakurválkodásról, meg arról, hogy milyen kevesen tudnak manapság írni, de szerintem ezt csak azért csinálta, hogy legyen vége már az egésznek, és mindenki mehessen inni.
Mindeközben a kisteremben régi gépek körül álldogáltak az arcok, két nagyobb vitrin alatt tetszetős mennyiségű kvarcjáték hevert (ezekkel sajnos nem lehetett játszani, bár ha abból indulok ki, hogy milyen gyorsan koptak az érintkezők, akkor valószínűleg nem sok köszönet lett volna abban sem, ha lehet), a kivetítőn demók mentek, aztán később beindult a partizás is. Minden problémája ellenére jó, hogy volt ez a szombat este.
![[sy]](/neon/static/images/divany/divany_logo_full.svg){kind=logo}
