A magyar közönséget hozzászoktatták az elmúlt évtizedekben ahhoz, hogy a kortárs képzőművészet lejátszott, unalmas dolog. Belterjes megnyitók és unásig ismert arcok helyett itt azonban valóban van mit felfedezni. A szervezőknek sikerült egy nemcsak a műértők számára élvezhető, nyugat-európai mércével is értékelhető Art Fairt összehozni.
Ma indul és november 28-ig várja az érdeklődőket a Budapest Art Fair ami végre Budapestet is a rangosabb művészeti kiállítások és vásárok közé emelheti. Lássuk be, az elmúlt évtizedekben lemaradtunk a közép-kelet-európai mezőnnyel szemben. A kelet-európai művészek kapósak lettek, és bár számos magyar alkotó kezd befutni, a művészet nemzetközi térképére hazánk még nem igazán került fel. Viszont az elmúlt években létrejöttek, fejlődtek olyan hazai galériák is, melyek ebben segítséget tudnak nyújtani a kortárs képzőművészeknek.
Végre funkcionálónak tűnik a hazai művészközösség, a kurátorok is az új vonal képviselői. Felnőtt egy generáció, mely hírnévre vágyik, amelyik már nem az elnyomás alatt élő dacművészek léhaságát viszi. Igazából már jó tíz éve működnek olyan képzőművészek, akik valóban funkcionálnak, alkotnak, de a hazai támogató háttér kissé esetlen volt, de mindenképp esetlenebb, mint más közeli országokban.
Okulva más múzeumok kezdeményezéseiből végre - ahogy azt a BAF kulturális kapcsolataiért felelő Winkler Nóra is hangsúlyozta, úgy sikerült kialakítani a kiállítóteret és a hozzá kapcsolódó programokat, hogy az egy a művészet iránt épp csak érdeklődő ember számára is élvezhető legyen. Lehet enni, inni (o tempora, o mores), mindezt a szakrális térben.
De térjünk a lényegre! Ha csak a Rodcsenko kiállítás miatt mentem volna, már simán megérte. Nyolcvan darab fotó, Rodcsenko és kortársai művei. Persze ez csak csalogató, ráadásul ügyes. Ők halottak, mi meg azért érkeztünk, hogy élő képzőművészek nagyszerű alkotásait lássuk. A legtöbb galéria nagyon megfontoltan válogatott, szinte tutitra mentek, ami egy művészeti vásár esetében inkább erény, így a magyar felhozatal erős, sőt, változatos, ami elsőre meglepett.
Ha a cél az volt - nyilván az volt -, hogy magyar képzőművészek alkotásait népszerűsítse, akkor az egyszeri érdeklődőként simán betalált, és vittem volna haza sok mindent, reméljük, ezt a gyűjtők is így gondolják.
A kiállításon látható az egyik legjobb Putyin porté, de ha két sarokkal beljebb megy a látogató, már a férfi szerelmet látja viszont vásznon. Csodás élmény a nagy magyar nevek, így Füst Milán vagy Márai Sándor - sőt, Horthy - magánlevelezését megörökítő és kiállított tárlat.
A kiállítás egyébként roppant jól szervezett, a hazai és közép-kelet-európai művészek munkái mellett a mecénási tevékenységről beszélgetéseket szervez az Artmagazin Fórum, de alkotó gyerekprogramok is könnyítik a művészet tapasztalására vágyó szülők életét is.
