Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy mindenki számára ismert „sztár” és alkotótársai tárják elénk művészetük legjavát a Szépművészeti Múzeumban. A Nuda Veritas - Gustav Klimt és a bécsi szecesszió kezdetei 1895-1905 című kiállítás a zseniális osztrák festő grafikáival, festményeivel és merész, újító szellemével szőtte tele a kiállítóteret.
Nuda Veritas – azaz A Meztelen Igazság áll a Szépművészeti Múzeum egyik legújabb kiállításának középpontjában. Az említett kifejezés remekül rímel a XIX. század végén alapított bécsi Secession művészegyesület kezdeti szárnypróbálgatásaira, egyúttal Gustav Klimt festőművész egyik korszakalkotó művére, az azonos című festményre is utal, amely már előfutára volt a jellegzetes Klimt-féle modern nőideálnak.
A főszerepben: Gustav Klimt
A Nuda Veritas - Gustav Klimt és a bécsi szecesszió kezdetei 1895-1905 című válogatás megálmodói kétségtelenül jól tették, hogy a legismertebb és legnépszerűbb osztrák festőt, Gustav Klimtet emelték a kiállítás központi alakjává. És bár a Szépművészeti Múzeumban látható összeállítás többnyire sokszorosított grafikákat és rajzokat mutat be, csak egy-egy nagyobb kaliberű Klimt-festmény elé érve érezzük úgy, hogy néhány ilyet még szívesen megnéztünk volna. Aztán jön a következő alkotás, és máris nyakig merülünk a Secession képviselőinek sok esetben a Klimtével azonos színvonalú műveiben: meglepve csodálkozunk rá a bécsi Albertinából, illetve osztrák, svájci, amerikai és japán köz- és magángyűjteményekből érkezett felhozatalra.
Az Ausztria Képzőművészeinek Egyesületét (Vereinigung bildender Künstler Österreich), közismertebb nevén Secessiont 1897-ben alapították, oszlopos tagjai közt olyan neveket találunk, mint például a látomásosság finomkezű mestere, Kolo Moser, a bukolikus idillben lubickoló Wilhelm List, vagy éppen Josef Engelhart. Az elemi erővel fellépett csoportosulás az eredeti felállásban ugyan csak alig egy évtizedig létezett – a Klimt köré szerveződött „progresszív” vonal 1905-ben kivált –, ám ez a röpke időszak is bőven elegendő volt ahhoz, hogy tagjai beírják magukat a képzőművészet történetébe.
Toulouse-Lautrec és Renoir is felbukkan
Célkitűzésük lényege az emberek tanítása és életüknek az „igazi” művészet által való jobbá tétele volt, aktivitásukat pedig jól mutatja, hogy ezalatt a rövid idő alatt is (1898 márciusától kezdve) huszonhárom kiállítást rendeztek. Ezek a nagy port kavart közösségi események a művészet több területének intenzív bevonásával nem csak a csoport alkotóinak, de a rájuk nagy hatást gyakorolt külföldi művészeknek az alkotásait is bemutatták.
Utóbbiak is szép számmal képviseltetik magukat a Szépművészeti kiállításán, köztük Henri de Toulouse-Lautrec és Pierre-Auguste Renoir, illetve egyetlen magyarként Kövesházi Kalmár Elza szobrász, akinek kecses szobrai kiérdemelték a bécsiek figyelmét.
Mesekönyv némi botránnyal fűszerezve
A kiállítás kicsit olyan, mint egy hatalmas mesekönyv, amely egy legendás csapat történetét, és első vezetőjének (Klimtnek) kalandos életét, útkeresését tárja elénk. Számtalan vázlat és tanulmány illusztrálja például azt a hírhedt esetet, amikor az Oktatási Minisztérium felkérte Klimtet és társait (testvérét, Ernstet és iskolatársát, Franz Matsch-ot), hogy készítsék el a Bécsi Egyetem aulájának mennyezetképeit.
A filozófiát, az orvostudományt és a jogtudományt ábrázoló alkotások az elvárttal szemben már nem a hagyományos, optimista módon közelítettek tárgyukhoz, hanem kozmikus, szenvedélyes és zavarbaejtő látomásban végződtek. Az elemi érzelmeknek, az emberi testnek és a világ kegyetlenségének addig szokatlan ábrázolása meg is tette a magáét: a nagy felháborodást keltett alkotások sohasem kerülhettek a tervezett helyükre, ráadásul a II. világháborúban meg is semmisültek.
Ritkaságban sincs hiány
A tárlat egyik különlegessége, hogy az 1897-98 környékén keletkezett, gyönyörű sellőket ábrázoló Halvérűek című Klimt-grafika eredetije hosszú időre eltűnt, felbukkanása óta pedig most először szerepel kiállításon. Klimt litográfiáin, festményein és rajzain túl kétségtelenül a Ver Sacrum (Szent tavasz) című Secession-folyóirat számára készült grafikák jelentik a kiállítás fénypontját: hosszasan gyönyörködtetnek és már-már visszaadják a szépségbe vetett hitünket.
Persze helyenként hiányoltuk Gustav Klimt legnagyobb festményeit, ettől függetlenül nyugodt szívvel tudjuk javasolni mindenkinek, hogy ismerje meg Klimt kortársainak a műveit is. Mert ez most róluk szól. A kiállítás 2011. január 9-ig látható.
