Korábban még sosem jártam a KARE lakberendezési üzletben és Klein Judith alkotásaihoz sem volt szerencsém, így egészen meglepő és érdekes élményben volt részem, amikor a Fények és göröngyök című kiállítás megnyitóján a látvánnyal szembesültem. Természetesen most tekintsünk el az ilyenkor szokásos fullasztó tömegtől és a légkondi híján szaunává változó beltértől – sokkal érdekesebb, hogy a kiállításra érkező hirtelenjében tanácstalanul botorkál a dugig zsúfolt üzlet élénklila, extravagáns szőnyegén és próbálja kitalálni, hova is nézzen.
Egy kiállítás díszletei: csocsó, békák és diszkógömb
„Ez a képzőművészet meggyalázása” – kommentálja őszinte felháborodással a dolgot fotós kollégám. Kissé valóban bizarr, ahogy egy nagyméretű ezüst térelválasztó szomszédságában találjuk kifüggesztve a Zivatarzóna című kollázst: címke mindkettőhöz tartozik, csak éppen az egyiken ott az ár és adott esetben az „eladva” felirat, míg a másikon többnyire egy cím és egy évszám olvasható. Utóbbinál elkezdhetünk gyanakodni, hogy a kiállítás részével állunk szemben, később, Klein Judith jellegzetes stílusának vélt ismeretében pedig már magabiztosabban választjuk ki a vizslatnivaló darabokat.
Kétségtelen, hogy a téglafalak különleges atmoszférát teremtenek, de bármennyire próbálkozunk, az ezüst-fekete csocsó, a zöld porcelánbékák, az alumínium szarvasagancs és a rengeteg felhalmozott csecsebecse nem hagyják, hogy eltekintsünk tőlük. (A fénypontot pedig minden kétséget kizáróan a Regina fantázianévre hallgató, kristálycsillárba applikált diszkógömb jelenti.)
De talán nem is kell, hogy mindenáron ki akarjuk zárni az említett elemeket, elvégre minden egyes benyomás alakítja a kiállítás képét, az pedig talán mindegy is, hogy milyen irányba.
A koncentrációs tábortól Brazíliáig
A koncentrációs táborban született Klein Judith kalandos élete során rövid ideig tartózkodott Magyarországon és Izraelben, választott otthona végül Brazília lett, ahol a szociológia mellett Sao Paoloban képzőművészeti tanulmányokat folytatott, a Campinas-i egyetemen pedig építész diplomát szerzett.
E három összetevő jótékony módon forr egymásba művészetében: kollázsain egyszerre jelenik meg az építész precizitása és struktúraérzékenysége, a szociológus társadalmi ügyek iránti fogékonysága és a képzőművész rögtön felismerhető stílusa.
Tökéletes struktúra és játékos színvilág
Színes, apró mozaikcsempékre emlékeztető motívumai kis áttetsző kövekkel díszített szivárványkombinációkba rendeződnek: legyen szó a négy évszak vagy egy természeti jelenség formába öntéséről, biztos kézzel építi meg kollázsait. Ebben a műfajban – amely különböző anyagok, például papír, textil, fa vagy fém felhasználásával jön létre – a művész bevallása szerint különösen azt kedveli, hogy szabadon építkezhet, alakíthatja az összképet, semmi sem visszafordíthatatlan, mint például adott esetben egy festménynél.
A térből, színből és formából építkező alkotó többnyire mozaikszerű formákkal jelentkezik a kiállításon, de figuratív képei épp olyan bonyolult és precíz strukturálás eredményeként kerültek elénk. Jó példa erre a brazil hegyoldalakba épített viskók nyomorúságukban is kedves, bizalomgerjesztő látványa, ahogy az apró darabokból egy tökéletes egész lesz.
A művész első önálló magyarországi kiállítása szeptember 26-ig tekinthető meg a KARE lakberendezési üzletben: a fent vázolt körülmények ellenére – vagy miatt – megér egy próbálkozást.
