Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mai kattintásvadászatparódiánk főhőse, Thomas Stearns Eliot 56 éve hunyt el. Halála után teljes életművét második felesége, Valerie gondozta.
Thomas Stearns Eliot 1888. szeptember 26-án született a Missouri állambeli St. Louisban – művelt és vagyonos családban nőtt fel, apja tekintélyes üzletember, édesanyja egy bostoni kereskedőcsalád sarja volt. Szülei vagyonának köszönhetően a Harvardra járhatott, később a párizsi Sorbonne Egyetemen tanult filozófiát, Henri Bergson előadásait hallgatta. Főként George Santayana filozófus-költő és Irving Babitt irodalomkritikus, később F. H. Bradley és T. E. Hulme brit filozófusok gondolatai hatottak világnézetére – elutasította a romantika szemléletét és új, avantgárd művészeteszményt hirdetett.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Miután a Harvardon megszerezte doktori fokozatát, Londonba költözött, és igyekezett angollá válni, azaz felvenni a brit szokásokat és életmódot. A Highgate School nevű elit magániskolában tanított többek között latint, franciát, történelmet, földrajzot, úszást és baseballt, később a Lloyd Banknál vállalt tisztviselői állást. A brit fővárosban megismerkedett az avantgárd költészet vezéralakjával, Ezra Pounddal, és csatlakozott a Pound által életre hívott imagista mozgalomhoz, melynek tagjai nyelvi forradalmat, a költészet teljes megújítását tűzték zászlajukra. Ennek jegyében születtek Eliot első jelentős versei, köztük a J. Alfred Prufprock szerelmes éneke című programadó műve, mely címével ellentétben nem a szerelemről, hanem annak lehetetlenségéről, értelmetlenségéről beszél. A címben megnevezett lírai én – egy kopaszodó, középkorú férfi – öniróniával teli monológjában a modern ember értékvesztettsége, a régebbi korok hősi, cselekvő embereihez viszonyított tehetetlensége tükröződik.
Az 1910-es évek végén Eliot az imagista Egoist folyóiratnál dolgozott segédszerkesztőként, majd megalapította saját lapját, a Criteriont, melyet 17 éven át szerkesztett. Itt jelent meg 1922-ben legjelentősebb műve, az Átokföldje (más fordításban Puszta ország), mely alapjaiban változtatta meg az európai költészetet, szinte irodalmi forradalmat robbantott ki, egyik kritikusa a szarajevói merénylethez hasonlította hatását. A meghökkentően hosszú, 434 sorból és a szerző 191 soros filológiai magyarázatából álló versben (ami eredetileg még hosszabb volt, Pound tanácsai alapján nyirbálta meg a költő) az első világháború utáni létélmény, az európai polgári világ elpusztulása, értékeinek megkérdőjeleződése és a fiatalok bizonytalansága, a jövőt illető tanácstalansága jelenik meg egészen döbbenetes formában.
A „minden egész eltörött” élmény egészen radikálisan fogalmazódik meg Eliot költeményében – ezúttal is lírai monológot hallunk, de az én széttöredezik, nincs egyetlen megfogható beszélő, gyakorta rejtélyes, kétséges, ki a beszélő személy. Az egyes alakok nem egymással folytatnak párbeszédet, beszédtöredékeik, monológjaik látszólag szerkesztetlenül következnek egymásba, de mégis összefüggnek: a vers végére a beszélők három fő alakba – a Halászkirály, a Megváltó és az Asszony figurájába – olvadnak össze. Nemcsak a monológok, az egész vers szerkezete töredezett, montázsszerű, ami szinte lehetetlenné teszi a klasszikus befogadást, értelmezést. A költő számos kultúrtörténeti utalást sző bele a költeménybe, elsősorban a Grál-mítosz egyik változatát. Ebben szerepel a kietlen „Puszta ország”, melynek királya egy lándzsadöfés következtében nemzőképtelenné válik, ezzel együtt pedig országa is terméketlenné lesz, és várja a megújhodást, az új életet hozó termékeny esőt.
Az Átokföldje James Joyce Ulyssesével egy évben jelent meg, és miként Joyce regénye a modern európai prózát, Eliot költeménye a modern európai lírát változtatta meg örökre. Avantgárd versei hamar népszerűek lettek a korszak fiatal művészeinek, irodalomkedvelőinek körében, akik sokszor polgárpukkasztás céljából olvasták fel őket. Költői sikereinek köszönhetően hősünk felmondott a banknál és a Faber & Faber kiadó munkatársa lett, később a cég igazgatójává nevezték ki – ebben a pozíciójában számos fiatal, feltörekvő tehetségnek segített kibontakozni és bekerülni az irodalom vérkeringésébe. 1927-ben megkapta a brit állampolgárságot és áttért az anglikán hitre – új, büszke nemzeti hovatartozása, konzervatívvá váló világnézete és felélénkült vallásossága költői munkásságára is kihatott. Lírája áttekinthetőbbé, ugyanakkor didaktikusabbá vált, megjelent benne a vallásos hit, és emiatt a fordulat miatt gyakran érte bírálat a kritikusok részéről. Kései versei között fontos helyet foglal el a Hamvazószerda című meditatív mű és az idő és időtlenség viszonyát vizsgáló Négy kvartett.
Érdeklődése idővel a drámairodalom felé fordult, jelentős színpadi művei között említhető a Gyilkosság a székesegyházban, mely Thomas Becket 12. századi canterburyi érsek meggyilkolását dolgozza fel és a mártíromság szükségességét hangsúlyozza. A dráma kevésbé a hagyományos értelemben vett cselekményre, mint inkább a párbeszédekre és monológokra, az eszmék összeütközésére koncentrál, ennek ellenére máig gyakran és sikerrel játsszák a világ színpadain. Más színdarabjaiban (Családi összejövetel, Koktél hatkor, Az idős államférfi) Eliot a korabeli családi konfliktusok mentén bontakoztatja ki a cselekményt, a hétköznapi életet és a keresztény hitet állítja szembe egymással.
Költői és drámaírói munkássága mellett Eliot kritikusként és esszéistaként is jelentős életművet hagyott hátra: több mint hatszáz cikke jelent meg különböző folyóiratokban, illetve önálló kötetekben. Élvezetes stílusban fejtette ki gondolatait a művészetről, saját ars poeticájáról, a kortárs szerzőkről és az irodalom klasszikusairól. Fiatalkorától kezdve elítélte például a romantika felfűtött érzelmességét, énkultuszát és személyességét, és többre tartotta például Jean Racine költészetét, mint Shakespeare munkásságát. Fontos esszékötetei többek között A költészet haszna és a kritika haszna, Jegyzetek a kultúra meghatározásáról, illetve A költészetről és a költőkről. 1948-ban elnyerte a legrangosabb irodalmi elismerést, a Nobel-díjat.
Kétszer nősült, de csak a második házassága alakult szerencsésen: bár első feleségével harminc éven át élt együtt, a kapcsolat nem volt boldog, és a mentálisan beteg asszony végül elmegyógyintézetben végezte. Második feleségével, a nála harmincnyolc évvel fiatalabb Valerie Fletcherrel 1957-ben ismerkedett meg – Valerie titkárnőként dolgozott a Faber & Fabernél, és gyerekkora óta rajongott Eliot költészetéért. Kapcsolatuk a beszámolók szerint idillikus volt, és boldogságot hozott az idős költő életébe. Férje halála után Valerie gondozta a hagyatékát, rendezte sajtó alá a korábban kiadott és még kiadatlan műveket, gondoskodva róla, nehogy mások kizsákmányolhassák az életművet.
Az ő ötlete volt, hogy férje egyik kötetéből, a Macskák könyvéből zenés színpadi darab szülessen. Ez a mű, melyben Eliot keresztgyerekeinek írt, macskákról szóló játékos-humoros verseit gyűjtötte csokorba Old Possum (Oposszum Apó) álnéven, meglepően népszerűnek bizonyult a nagyközönség körében, azok is szívesen forgatták és idéztek belőle, akik amúgy sohasem hallották az avantgárd költő nevét. Andrew Lloyd Webber alkotása, a Macskák egy csapásra meghódította a világ musicalszínpadait (idehaza Romhányi József fordításában játszották nagy sikerrel), és ez jelentős anyagi hasznot hozott Eliot örökösei számára. A befolyt pénzből Valerie Eliot jótékonysági alapítványt hozott létre és megalapította az Eliot-díjat, mellyel évente egy-egy költőt jutalmaznak.
T. S. Eliot 1965. január 4-én, 76 éves korában hunyt el Londonban, és halálakor a kritika – mely korábban gyakran élesen támadta – már „korának legjelentősebb angol költőjeként” magasztalta alakját.
Tegnapi kultbaitünkben a szónoklástan legnagyobbjára, Ciceróra emlékeztünk.
