Vérciki: élő legenda halálhíre jelent meg az egyik napilapban. Nem vette jó néven

Kipling a brit gyarmati Indiához tartozó Bombayben született 1865. december 30-án. Apja ismert szobrász és kerámiaművész, egy bombayi művészeti iskola igazgatótanára volt, édesanyja pedig rokonságban állt a későbbi miniszterelnökkel, Stanley Baldwinnel. A pár szerelme hajnalán a Rudyard tónál járt az angliai Staffordshire-ben, és a táj szépsége annyira lenyűgözte őket, hogy elhatározták, elsőszülött gyermeküknek a Rudyard középső nevet adják. A család nem volt előkelő származású, de szakmájuknak köszönhetően az Indiában élő brit gyarmatosítók felsőbb társadalmi köreiben mozoghattak.

Hatéves korában Rudyard elkerült Indiából: szülei hároméves húgával, Alice-szel együtt az akkori szokásnak megfelelően Angliába küldték. Southsea-ben nevelkedtek, először egy házaspárnál, akik hivatásszerűen nevelték Indiában élő britek gyermekeit, majd a fiú tizenkét évesen egy közepes színvonalú, átlagos oktatást nyújtó bentlakásos tanintézménybe, a United Service College-be került. Az érzékeny lelkületű, vékony testalkatú Kipling először rosszul érezte magát a fegyelemre és szigorú hierarchiára épülő tipikus angol fiúiskolában, de idővel sikerült beilleszkednie, barátságokat kötött, és ifjúkorának meghatározó helyszínévé vált az intézmény – mint arról több története, köztük a Három kópé című regény is tanúskodik.

Nem volt elég jó tanuló ahhoz, hogy oxfordi ösztöndíjat kapjon, szülei pedig nem tudták finanszírozni egyetemi tanulmányait, ezért inkább visszatért Indiába, ahol apja ekkor már a (mai Pakisztánhoz tartozó) Lehore-ban a helyi múzeum igazgatójaként dolgozott. Az ő segítségével a Civil and Military Gazette (Civil és Katonai Híradó) nevű újságnál kapott állást, tudósítóként körbeutazta az ezerarcú országot, és cikkeiben érzékletes, színes beszámolókat közölt India vidékeiről, népeiről, természeti csodáiról az olvasóknak. Ezzel párhuzamosan szépirodalmi szárnyait is bontogatta, a főszerkesztő ugyanis megengedte neki, hogy verseket, elbeszéléseket publikáljon a lapban, illetve annak utódjában, a Pioneerben. 1886-ban megjelent első verseskötete, a következő két évben pedig nem kevesebb, mint hét novelláskötetét adták ki.

Változatos témájú elbeszéléseivel, melyek között olyan remekművek voltak, mint például az Aki király akart lenni, Kipling hamar népszerűvé vált mind Indiában, mind odahaza, Nagy-Britanniában. Műveiben megörökítette a gyarmati angol hadsereg mindennapjait, történeteket mesélt iskoláskorából, de még tudományos-fantasztikus elbeszéléseket is írt. Egy vita után a Pioneer felmentette őt állásából, novellásköteteinek jogdíjaiból világ körüli útra indult. Eljutott Burmába, Kínába és Japánba, majd útja végén a brit birodalom fővárosába, Londonba, ahol 1892-ig élt és alkotott. Feleségül vette az amerikai Caroline Balestier-t, barátja és patrónusa, a könyvkiadó Wolcott Balestier húgát. Japánba indultak nászútra, de utazás közben kiderült, hogy bankjuk csődöt jelentett, ezért pénzük nagy része odaveszett.

A nincstelenség szélére sodródott házaspár az Egyesült Államokba, a Vermont állambeli Brattleboróba költözött, ahol Caroline családja fogadta be őket, és segítségüknek hála sikerült rendes, békés körülményeket teremteni maguknak, ahol Kipling nyugalomban alkothatott. Hamarosan megszületett három gyermekük: Josephine, Elsie és John. A boldog családi légkör jót tett az író alkotókedvének, a vermonti időszakban rengeteg novellát és verset írt, és ekkor született meg az az elbeszélésgyűjtemény, amely világhírűvé tette. A dzsungel könyve (mely eredetileg két kötetben jelent meg, a magyar kiadás azonban rendszerint nem választja szét őket) Maugli, az India őserdejében farkasok által felnevelt fiú története, akinek kalandjain keresztül az ember és a természet szimbiózisa jelenik meg, egyben fontos erkölcsi tanulságokat is megismerhetnek az olvasók. Mindegyik elbeszélést egy vers nyitja és zárja, az első kiadáshoz a szerző édesapja készítette az illusztrációkat.

A vermonti időszaknak 1897-ben szakadt vége, amikor az angolellenes politikai légkör miatt és egy személyes konfliktust követően (az író az egyik sógorával veszett össze) a család visszaköltözött Angliába, és a sussexi Burrwash-ban telepedett le. Itt született Kipling két népszerű ifjúsági regénye, a Vitéz kapitányok... és a Három kópé, illetve a Kim című kémregény, mely szintén jelentős sikert aratott. A sikert azonban családi tragédia árnyékolta be: 1899 telén Caroline és a hatéves Josephine hajóra szálltak, hogy meglátogassák az asszony édesanyját New Yorkban, de a hosszú, nehézkes utazás alatt a hideg miatt tüdőgyulladást kaptak, amibe a kislány belehalt. Kipling sohasem heverte ki a megrázkódtatást és megfogadta, hogy soha többet nem utazik Amerikába.

A nyarakat gyakran töltötte Dél-Afrikában, ahová először csak az angliai birtoktól való elszabadulás vágya hajtotta, később azonban nagyon megkedvelte a fekete kontinenst. Közeli barátságba került Cecil Rhodes dél-afrikai brit bányamágnással, Rhodesia (ma Zambia és Zimbabwe) alapítójával, aki a brit gyarmatosítás elszánt híve volt, és nézetei Kiplingre is hamar átragadtak. Hősünkben felerősödött a fehér angolszász ember felsőbbrendűségének hite, úgy vélte, a brit nép történelmi feladata, hogy uralkodjon a „fejletlenebb, alávalóbb” népeken és vaskézzel kormányozza a birodalmat – ezek a gondolatok akkoriban igencsak népszerűek voltak, nem csoda, hogy Kipling ázsiója is a csúcson volt ez idő tájt (ma viszont éppen emiatt vitatott szerzőnek számít). 1907-ben első angol nyelvű íróként elnyerte az irodalmi Nobel-díjat, és azt is többször felajánlották neki, hogy lovaggá ütik, ő azonban mindig visszautasította ezt a kiváltságot. 1910-ben megjelent Ha... című költeménye, amely a mai napig a legnépszerűbb angol versek közé tartozik.

Az első világháború idején újabb tragédia érte: fia, John elesett a harctéren – ennek hatására csatlakozott egy katonasírokat gondozó bizottsághoz, mely a háború után is működött. Csökkenő népszerűsége miatt visszavonult az irodalomtól és visszatért az újságíráshoz, saját autójával beutazta Angliát, számos cikket jelentetett meg. Később újabb novelláskötetei jelentek meg, melyeknek rejtélyes tömörsége, erős gondolatisága merőben eltért korábbi műveinek világától. Utolsó éveiben szinte teljesen visszavonult, hetvenéves korában, 1936. január 18-án hunyt el agyvérzés következtében Londonban. Tévedésből az egyik hírlapban már életében megjelent a halálhíre, mire az író így reagált:

Épp most olvastam, hogy halott vagyok. Ne felejtsenek el törölni az előfizetők listájáról.

A Westminster-apátságban helyezték örök nyugalomra.

Kipling legismertebb műve, A dzsungel könyve számos mozgóképes feldolgozást ért meg az idők során: Korda Sándor és Korda Zoltán műhelyében született az 1942-es nagyszabású, színes, élő szereplős verzió, Walt Disney stúdiója pedig 1967-ben máig népszerű rajzfilm formájában adaptálta Kipling művét. 1994-ben újabb élő szereplős feldolgozás készült, melyben Jason Scott Lee egy felnőtt(ebb) Maugli karaktert játszott. 2016-ban a Disney CGI segítségével varázsolta vászonra korábbi alkotásuk „élő szereplős” remake-jét, a két évvel későbbi Maugli: A dzsungel legendája pedig az állatokat motion capture ruhában játszó színészek segítségével élesztette fel a klasszikus történetet. Geszti Péter, Békés Pál és Dés László színpadi musicalt írt a könyvből, mely 1996 óta több mint 1200 előadást ért meg. Érdemes még megemlíteni John Huston 1975-ös kalandfilmjét, az Aki király akar lennit, melynek főszerepeit Sean Connery és Michael Caine alakítják, Christopher Plummert pedig az eseményeket lejegyző újságíró Kipling szerepében láthatjuk.

Tegnapi kultbaitünkben a legendás „szent emberről”, a cári családot a markában tartó Raszputyinról írtunk.