Megszökött brutális apjától a fiú: egy szigeten húzta meg magát

Az ifjúsági irodalom klasszikusa és a 19. századi Amerika leghíresebb szatirikusa Samuel Langhorne Clemens néven látta meg a napvilágot Missouri állam Florida nevű városkájában, 1835. november 30-án, hét gyerek közül a hatodikként (három testvére még gyerekként meghalt). Családja a környékbeli viszonyokhoz képest jómódúnak számított, az apa, John Marshall Clemens folyamatos sikertelensége miatt azonban – próbálkozott bolt üzemeltetésével, jogászkodással és telekspekulációval is – fokozatosan elszegényedtek, végül még egyetlen rabszolgájukat is el kellett adniuk. Samuel tizenkét éves volt, mikor apja meghalt, így kénytelen volt otthagyni az iskolát és munkát vállalni, hogy a családnak jusson betevő falatra. Nyomdászinasként, majd nyomdászsegédként dolgozott, később újságírással kereste a kenyerét, eleinte a bátyja, Orion által szerkesztett helyi lapnál, majd San Franciscóban a Morning Call és a Californian munkatársa lett.

Huszonegy éves korában elszegődött hajókalauznak egy gőzösre a Mississippin. Itt négy évig dolgozott, és visszaemlékezése szerint ez az időszak meghatározónak bizonyult számára: „módomban volt a legszemélyesebb és legközvetlenebb ismeretségbe kerülni mindazokkal az embertípusokkal, amelyekről csak regényekben, életrajzokban vagy történelmi művekben olvasunk”. Írói álnevét is ebből a korszakból vette: a Mark Twain ugyanis a „mark two”, vagyis a „második jelzés” tájszólásos változata, mely a Mississippin szolgáló matrózok kiáltása volt, amikor a hajó elérte a biztonságos kétölnyi vízmélységet. A polgárháború kitörésével azonban szinte megszűnt a déli államokban a hajózás, így hősünk állás nélkül maradt. Beállt katonának a Konföderáció hadseregébe, azonban néhány hét után dezertált és Nevadába ment szerencsét próbálni. Telekspekulációval és ezüstbányászattal kísérletezett, de mindkét próbálkozás kudarcba fulladt. Ő maga egyfajta családi átokként írta le, hogy se az apja, se ő nem volt képes jövedelmező vállalkozásba fogni.

Végül Kaliforniában kötött ki, ahol visszatért az újságíráshoz: San Franciscóban anekdotikus tárcákat, szatirikus karcolatokat és novellákat írt. A sikert az 1865-ben megjelent Calaveras megye híres ugró békája című burleszk hangulatú elbeszélés hozta el számára, mellyel egy csapásra az ország egyik legismertebb szatirikusává vált. Az ironikus humor, a szatirikus látásmód egész életművére jellemző maradt: az élet tökéletlenségét, képtelenségét meglátó és ellenállhatatlan derűvel feltáró tréfacsináló volt, de humora mögött mindig a megértés, az igazság keresése, a gonoszság és az ostobaság megvetése állt. Gyakori eszköze volt a meghökkentően abszurd, tódításnak ható dolgok és a tényszerű elemek egymás mellé állítása, anekdotaszerű, mulatságos történeteiben senkit és semmit, semmilyen rangot és intézményt nem tisztelt.

Az írói sikerek hamarosan anyagi biztonságot teremtettek számára, így megnősült és a Connecticut állambeli Hartfordban telepedett le. Felesége, az úrilány Olivia Langdon mindent megtett, hogy a faragatlan, torzonborz, beszédében nem finomkodó vadnyugati újságíróból vállalható polgári férjet kreáljon, sőt személyesen lektorálta férje írásait, és az „illetlen” szavakat gondosan kigyomlálta a kéziratokból. Bár Twain nehezen szokott bele az új egzisztenciába, idővel a környék egyik legelőkelőbb házát vezette családfőként, ahol gyakran fordultak meg illusztris vendégek, művészek, értelmiségiek, köztük közvetlen szomszédjuk, a Tamás bátya kunyhója szerzője, Harriet Beecher Stowe, aki komoly hatást gyakorolt Twain rabszolgatartásról alkotott nézeteire. 

Mark Twain legnagyobb sikerét 1876-ban megjelent, saját gyerekkorának élményvilágát, a déli kisvárosi létet feldolgozó ifjúsági regényével, a Tom Sawyer kalandjaival aratta, melyet nyolc évre rá követett a folytatás, a Huckleberry Finn kalandjai, később pedig több más műben is visszatértek az itt bemutatott szereplők. Tom Sawyer karaktere valódi személy után kapta a nevét, akivel Twain San Franciscóban, újságíróként került kapcsolatba, jelleme pedig három fiú keveréke, akikkel a szerző együtt nőtt fel. „Vannak, akik szerint Tom Sawyer még az Egyesült Államok elnöke lesz – ha ugyan addig fel nem akasztják” – jellemzi főhősét az író. Érdekesség, hogy ez volt az első regény a világon, melynek kéziratát írógéppel készítette a szerzője.

A Huckleberry Finn, melynek hőse egy szökött rabszolga, Néger Jim társaságában hajózik a Mississippin, ma a 19. század egyik legjelentősebb pikareszk regényének számít, a maga korában viszont nem volt felhőtlen a fogadtatása – sokakat kiakasztott a regény nyers, közönséges nyelvezete és pórias, a lecsúszottak világát bemutató cselekménye. Amikor a massachusettsi Concord város könyvtárából kitiltották a művet, Twain azt írta kiadójának: „a concordi könyvtár elítélte Huckot mint ami szemét és csak a lecsúszottaknak való – ez minden bizonnyal huszonötezerrel emeli az eladott példányszámot”.

Szintén híresek Twain történelmi témájú ifjúsági regényei, melyekben a valós tényeket a fantasztikummal keveri ügyesen: a Koldus és királyfi VIII. Henrik angol király ifjúkorában játszódik: a cselekményben a leendő uralkodó helyet cserél egy rá megtévesztésig hasonlító koldusfiúval. Az Egy jenki Arthur király udvarában visszarepíti az időben főhősét a legendás brit uralkodó korába, mulatságos jelenetek során keresztül bemutatva a 6. és a 19. század találkozását – Twain maró szatírája nem a lovagvilágot, hanem saját korának társadalmát teszi nevetségessé. Az Ádám és Éva naplójában a bibliai első emberpár megismerkedésének és romantikus kalandjainak lehetnek tanúi az olvasók, miközben a szerző a tőle megszokott maró szatírával elemzi a nők és a férfiak közötti szemléletbeli különbségeket.

Irodalmi munkássága mellett Twain könyvkiadót és nyomdavállalatot is alapított, melyek egy ideig jól jövedelmeztek – ő adta ki például Ulysses S. Grant elnök életrajzát –, az 1893-as gazdasági válság miatt azonban újra lesújtott a családi átok, és vállalkozásai csődbe jutottak. Ekkor európai felolvasókörútra indult, kilenc évig járta az öreg kontinenst, melynek során Budapestre is eljutott. Ezek a fellépések olyan jól jövedelmeztek, hogy sikerült visszaszereznie vagyonát és egzisztenciáját. Mégis sorozatos tragédiák árnyékolták be az életét: Londonban tartózkodott éppen, amikor megkapta a hírt, hogy Susy lánya agyhártyagyulladásban meghalt, hazatérte után nem sokkal pedig felesége is elhunyt. Utolsó éveiben Twain egyre kiábrándultabb, rezignáltabb lett, a korszak politikai viszonyai, a korrupció és a gyarmatosító háborúk is komorrá, pesszimistává tették. Hetvennégy évesen, 1910. április 21-én hunyt el a connecticuti Reddingben. Érdekesség, hogy születésének és halálának az éve is egybeesik a híres Halley-üstökös felbukkanásával, mintegy keretezve életét.

Twain rengeteg művét adaptálták színpadra, filmre, ezek közül elég csupán a legismertebbeket említenünk. A Huckleberry Finnből többek között 1938-ban és 1960-ban is készült hollywoodi filmváltozat, utóbbi a magyar származású Kertész Mihály munkája. A Tom Sawyer alapján musicalfilm született 1973-ban. A ’90-es években Tom és Huck címen próbáltak új életet lehelni Twain leghíresebb karaktereibe, Huck Finnt a tragikus sorsú gyereksztár, Brad Renfro alakította. Az Egy jenki Arthur király udvarában szintén zenés feldolgozást ért meg, az egyik legnagyobb énekes-sztár Bing Crosby címszereplésével, de ezt a regényt sem kímélték a ’90-es években. Egy kölyök Arthur király udvarában címmel modernizált Disney-matinéfilm készült az alapanyagból, az Időgéppel a lovagkorba című adaptációban pedig Whoopi Goldberg (ki más?) utazik Camelotba. Érdekesség, hogy mindkét film hazánkban, a fóti filmgyárban forgott (többségében ugyanazokban a díszletekben), Ragályi Elemér fényképezésével. A Koldus és királyfiból többek között Miki egérrel, illetve modernizálva, az uralkodót egy rocksztárra cserélve is készült adaptáció. Mark Twain maga is találkozott időutazókkal, legalábbis a Star Trek: Az új nemzedék egy 1992-es dupla epizódjában, ahol a híres író segít az Enterprise csillaghajó 19. századba látogató legénységének.

Tegnap is volt kultbait: II. Józsefről írtunk trónra lépésének évfordulója alkalmából.