D. H. Lawrence a modern társadalom elidegenítő hatását bírálta, neve mégis egy botrány miatt vált világszerte ismertté. A Lady Chatterley szeretője íróját a kortársak félreértették, de ma már a modern angol próza jelentős alkotójának tartják.
David Herbert Richards Lawrence 1885. szeptember 11-én született egy közép-angliai, nottinghamshire-i bányászvárosban, Eastwoodban, szülei negyedik gyermekeként. Apja írni-olvasni alig tudó, alkoholista bányászember volt, anyja művelt polgári családból származó tanítónő. A család nehéz körülmények között élt, a szülők folyton civakodtak. A munkásosztálybeli, közép-angliai légkör és a házastársi problémák gyakran visszaköszönnek Lawrence műveiben. Ösztöndíjjal végezte a középiskolát – tanulmányait egy ízben megszakította, három hónapig egy gyárban dolgozott, de tüdőgyulladás miatt ott kellett hagynia az állást –, és néptanítói képesítést szerzett. Kinevezték segédtanítónak szülővárosában, Eastwoodban. Négy évet dolgozott a helyi általános iskolában, csak ezután, 1906-ban iratkozott be a nottinghami főiskolára, hogy megszerezze a tanári diplomát.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Kamaszkora óta foglalkozott próza- és versírással szabadidejében. Egyetemi évei alatt megnyerte az egyik nottinghami újság által meghirdetett kisregénypályázatot. 1908-ban Londonba költözött, ahol tanárként kapott állást, közben folyamatosan publikálta írásait különböző újságokban, irodalmi folyóiratokban. Eljegyezte barátnőjét, Louie Burrowst. 1910-ben megszületett első regénye, a csekély visszhangot kiváltó A fehér páva. Ugyanebben az évben rákbetegségben elhunyt az édesanyja, akit a világon mindenkinél jobban szeretett. A tragédia annyira lesújtotta, hogy egy évig betegszabadságot vett ki, közben megírta második regényét (The Trespasser), melyet egy munkatársával folytatott szerencsétlen szerelmi viszonya ihletett. Ismét tüdőgyulladást kapott, felépülése után felbontotta a jegyességét és úgy döntött, végleg otthagyja a tanári pályát, az írásból fog megélni.
1912-ben megismerkedett élete nagy szerelmével, a német származású Frida von Richthofennel. Az írónál hat évvel idősebb asszony férjnél volt – méghozzá Lawrence egyik volt egyetemi tanárával volt házas –, és három gyermeket nevelt. Lawrence megszöktette az asszonyt – Franciaországba utaztak, ahol brit titkos ügynöknek nézték és letartóztatták őket. Később Németországban, München mellett előnászutat tartottak, majd az Alpokon keresztül Olaszország felé vették az irányt. Az első világháború kitörését követően haza kellett térniük Angliába, ahol Frida elvált a férjétől. A pár így hivatalosan is összeházasodhatott. Cornwallba költöztek, szerény körülmények között éltek. A kölcsönös szeretet ellenére olykor fellángoltak a viták a házastársak között. Egyes források szerint Lawrence a felesége mellett férfiakkal tartott fent szerelmi viszonyt, például közeli kapcsolat fűzte egy helyi gazdához, William Henry Hockinghoz, ami Frida beszámolója szerint túlment a barátságon.
Lawrence első jelentősebb regénye, a Szülők és szeretők 1913-ban jelent meg. A szerző önéletrajzi trilógiájának első darabjában saját gyerekkorát meséli el egy fiktív karakter, Paul Morel sorsán keresztül. A bányászvárosban élő házaspár és fiuk kapcsolatát kiváló lélektani érzékkel meséli el az író. A szigorú, puritán anya és a hozzá képest műveletlen, tanulatlan apa konfliktusa elől a férfi az italhoz menekül. A művészi hajlamú fiú idegenkedik az apjától, anyjának viszont kedvencévé válik, de idővel az anya pusztító szeretete rátelepszik fiúra és tönkreteszi első szerelmi kapcsolatát. A trilógia második részét, a Szivárványt 1915-ben adták ki. A regény egy bányászvidéken élő család három generációjának sorsát követi nyomon három nőalak – anya, lánya és unokája – sorsán keresztül. A könyvet a benne szereplő naturalista nemiségábrázolás miatt erotikus műnek titulálták, az obszcenitás vádját sütötték rá. Különösen kiverte a biztosítékot egy, a regényben szereplő homoerotikus jelenet. A rendőrség lefoglalta a regény példányait, Nagy-Britanniában betiltották a művet.
A trilógia befejező része, a Szerelmes asszonyok már meg sem jelenhetett, a szerzőnek egészen 1920-ig kellett várnia, mire végre – egészen kis példányszámban – nyomtatásban láthatta viszont művét. Időközben a házaspárt kitiltották Cornwallból, ugyanis Frida német származása miatt kémkedéssel gyanúsították meg őket. A műveivel szemben hazájában tapasztalt értetlenség miatt Lawrence önkéntes száműzetésbe vonult, és elhagyta a brit félszigetet. A házaspár a következő években megfordult Ausztráliában, Srí Lankán, Olaszországban, Franciaországban, Németországban és Ausztriában is. 1922-ben úgy döntöttek, hajóra szállnak és az Egyesült Államokban próbálnak szerencsét. Két évet Új-Mexikóban, Taos városában éltek, ahol Lawrence a Szülők és szeretők kéziratáért cserébe megszerezte egy kis farm tulajdonjogát, közben folyamatosan utazgattak. Az egyik mexikói utazásuk során Lawrence maláriát és tuberkulózist kapott, ami majdnem az életébe került. Gyógyulása érdekében visszatért Európába, feleségével Olaszországban telepedtek le.
Írói pályája második felében Lawrence a látomásosabb, szimbolistább művek felé fordult. Tollas kígyó című regénye (1926) Mexikóban játszódik, a műben a szerző azt fejtegeti, hogy a háború után összeomlott európai társadalom felemelkedését vallásos gyökerekre kell helyezni, és ha elpusztult a kereszténység, minden régiónak vissza kell térnie ősi vallási gyökereihez. Lawrence-t érdekelte a pogány hitvilág, a miszticizmus, az okkultizmus és a buddhizmus, de a freudi pszichoanalízis hatása is meghatározó a regényeiben. Az irodalom mellett festészettel is foglalkozott, erotikus jellegű képeit 1929-ben kiállította egy londoni galéria, de a közönség többsége teljes értetlenséggel fogadta a tárlatot.
1928-ban jelent meg Lawrence leghíresebb és legnagyobb botrányt kiváltott regénye, a Lady Chatterley szeretője. A szerző ezúttal visszatér Közép-Anglia bányászvidékére: a címszereplő egy fiatal, a világháborúban megrokkant, deréktól lefelé mozgásképtelen, irodalmi ambíciókat dédelgető földbirtokos felesége, aki kilátástalan házasságából testi kapcsolat reményében különböző szeretőkhöz (többek között a birtok vadőréhez) menekül. A regényben Lawrence az elgépiesedett modern társadalmat bírálja, mely megöli a természetes emberi kapcsolatokat. A kiút a ridegségből a természetes ösztönökben, a gyöngédségben, az érzelmek szabadjára engedésében rejlik. A Lady Chatterley szeretője magánkiadásban jelent meg Firenzében, és hamarosan az erkölcscsőszök és cenzorok céltáblájává vált.
Az angol és amerikai hatóságok pornográfia vádjával elkobozták a könyv példányait, a legtöbb országban jó ideig kalózkiadásokban, illetve csonkított formában jelenhetett csak meg (idehaza 1933-ban Lady Chatterley és a kedvese címmel jelent meg egy húzott verzió). A nemi aktusokat kendőzetlenül leíró részek mellett bírálták a regény trágár nyelvezetét (a könyvben elhangzik a fuck szó is) és azt is, hogy egy munkásosztálybeli férfi és egy arisztokrata hölgy viszonyát ábrázolja. A sajtó lelkesen hergelte a közvéleményt a regény ellen: a John Bull magazin kritikusa szerint a Lady Chatterley „a leggonoszabb ömlengés, amely valaha is bemocskolta országunk irodalmát”. Lawrence regénye évtizedekig igazi tiltott gyümölcsként élt a köztudatban, miközben jeles személyiségek szólaltak fel a művel szembeni tiltás feloldása mellett. A több mint harmincéves huzavonát végül 1960-ban egy bírósági ítélet zárta le, mely kimondta, hogy a Lady Chatterley nem pornográf és szabadon terjeszthető. Az első teljes szövegű brit kiadás mind a kétszázezer példánya elfogyott a megjelenés napján.
A ’20-as évek második felében Lawrence egészsége megromlott. Tuberkulózissal küzdött, de ennek ellenére továbbra is folyamatosan dolgozott. 1929-ben Dél-Franciaországba utazott, hogy kúráltassa magát, itt írta a Jelenések könyvét kommentáló Apokalipszis című munkáját. 1930. március 2-án, negyvennégy éves korában hunyt el a Nizzától északnyugatra fekvő Vence-ben. Özvegye Taosban kis kápolnát építtetett az író tiszteletére. Áthozatta az óceánon és itt helyezte örök nyugalomra férje hamvait.
A Lady Chatterley szeretője több filmes feldolgozást is megért – de többségük inkább az érzékiségre és a testi szerelemre helyezte a hangsúlyt, mintsem Lawrence elidegenedéskritikájára. 1981-ben az akciófilmjeiről ismert izraeli producerpáros, Menahem Golan és Yoram Globus készített játékfilmet a történetből, melynek címszerepére az Emmanuelle-sorozat sztárját, Sylvia Kristelt szerződtették. 1993-ban a BBC készített a regényhez hűségesebb tévésorozat-adaptációt Sean Bean és Joely Richardson főszereplésével. 2015-ben szintén a BBC gyártott tévéfilmet a regényből. A Szerelmes asszonyok 1969-ben Ken Russell rendezésében került a mozivászonra. A filmet négy Oscar-díjra jelölték. A brit cenzúra ekkoriban már jóval engedékenyebb volt, mint a regény születésének idején: kurtítás nélkül mozikba engedték a filmet annak ellenére, hogy az egyik jelenetben a két férfi főszereplő, Oliver Reed és Alan Bates anyaszült meztelenül birkózik egymással (a híres-hírhedt jelenet felvétele előtt állítólag mindketten jelentős mennyiségű alkoholt fogyasztottak).
Tegnapi kultbaitünkben kedvenc királynénkról, Sisiről írtunk:
