Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse Rofusz Ferenc animációs rendező, akinek nevéhez az első magyar Oscar-díj (és máig az egyetlen animációs kategóriában kapott magyar Oscar) fűződik. A film, melynek címszereplője a világ minden kétséget kizáróan legidegesítőbb élőlénye, a szobába beszabadult légy, világszerte igazi sláger lett.
A rendező Rófusz Ferenc néven született Budapesten, 1946. augusztus 19-én, vezetéknevének eredetileg hosszú ó betűjét azonban mindig rövidként használta. Már diákkorában rajzfilmes szeretett volna lenni, ezért a Désy Huber rajzkörbe, majd a Ferenczy-szakkörbe járt. A Mafilmnél helyezkedett el díszletfestőként és trükkfilmrajzolóként, majd 1968-ban felvették a híres Pannónia Filmstúdióba, ami az első és akkoriban az egyetlen animációs filmműhely volt Magyarországon. Hatvan jelentkezőből jutott a hat beválogatott közé. Kezdetben fázisrajzolóként, majd kulcsrajzolóként dolgozott. Részt vett az első egész estés magyar rajzfilm, a Jankovics Marcell rendezte János vitéz (1973) munkálataiban. Első saját animációs kisfilmjét Kő címmel 1974-ben készítette, Nepp József ötlete nyomán. A következő években Jankovics mellett dolgozott társrendezőként a Gusztáv-sorozat újabb epizódjaiban.
Az áttörő sikert az 1981-ben bemutatott háromperces kisfilm, A légy hozta meg számára. Rofusz még a ’70-es évek közepén találta ki az ötletet – egy szobába berepülő légy szemszögén át nézzük, amint a rovar légycsapós üldözője elől menekül –, de a dramaturgiai osztály évekig nem engedte megvalósítani. Tudni akarták, kit szimbolizál a légy és kit az üldöző, vajon milyen politikai üzenet bújhat meg a háttérben. Végül Hankiss Elemér, a Pannónia dramaturgja javasolta a filmterv elfogadását. Rövidsége ellenére A légy készítése két évbe tellett, a rendező ugyanis bonyolult háttér-animációs technikát alkalmazott, melyhez több mint 3600 önálló rajzot kellett készíteni. Megérte a fáradságos munka: A légy nem csak idehaza lett nagy siker, de az Egyesült Államokban elnyerte a legjobb animációs rövidfilmnek járó Oscar-díjat, ezzel elhozva az első magyar aranyszobrocskát.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
A díj átvételéhez kínos botrány kötődik: Rofusz nem lehetett ott az Oscar-ceremónián annak ellenére, hogy a Hungarofilm vezérigazgatója, Dósay István kíséretével minden évben kimehetett az eseményre Los Angelesbe. Amikor Margot Kidder színésznő bejelentette a győztes animációs kisfilmet, Dósay felállt és átvette a szobrot – és természetesen mindenki azt hitte, Rofusz jelent meg személyesen a pódiumon. Nemsokára azonban többeknek feltűnt, hogy a díjat átvevő személy jóval idősebbnek tűnik, mint a harmincas éveiben járó rendező. Utánajártak a csalásnak, és a rendőrség még aznap este megjelent Dósay hotelszobájában, hogy elkobozza az Oscar-szobrot. Rofusz később megkapta az amerikai vízumot, és személyesen vehette át a díjat.
Egy évvel később elkészíthette Holtpont című kisfilmjét, melyet 1984-ben a Gravitáció követett (ezt a filmtervet még A légy előtt adta be, de a cenzúrán csak sok késéssel ment át). A ’80-as évek második felében Rofusz elhagyta Magyarországot: először az NSZK-ban, majd Kanadában telepedett le. A torontói Nelvana animációs stúdióban dolgozott, ahol főként reklámfilmeket csinált, majd megalapította saját vállalatát Super Fly Films néven. A cég a ’90-es évek második felében szűnt meg, amikor a hagyományos animáció helyét egyre inkább átvette a számítógépes technika. 2002-ben hazaköltözött, azóta párhuzamosan dolgozik Magyarországon és Kanadában. Kezdetben nem fogadták kedvesen idehaza, megorroltak rá, amikor pályázott és pénzt kapott egy produkcióra. Éjszaka egy ismeretlen hang hívta telefonon: „Húzzál vissza Kanadába, ne vedd el a pénzünket!”. Budai stúdiójának zárját pillanatragasztóval beragasztották, a kocsija ablakát is beverték.
2003-ban a Belügy- és Külügyminisztérium megbízásából Rofusz Szerencsi fel! címmel rajzfilmsorozatot készített, mely az európai uniós csatlakozás lehetőségeit volt hivatott népszerűsíteni. A sorozat kapcsán plágium vádja érte a rendezőt: az Amerikában élő rajzfilmes, Csupó Gábor egyik munkatársa azzal vádolta Rofuszt, hogy a sorozat egyes figuráinak megjelenését Csupó Duckman című (idehaza nem bemutatott) sorozatából emelte át. A vádló, Steve Fellner korábban sokat dolgozott együtt a Csupóéknál is próbálkozó Rofusszal, és azt állította, a rendező tőle kapta meg Kanadában – még egy közös projekthez – a figurákat tartalmazó portfóliót. A plágiumbotrány miatt az MTV kénytelen volt elhalasztani a Szerencsi fel! premierjét.
Rofusz 2011-ben Kossuth-díjat kapott, 2017-ben beválasztották az Amerikai Filmakadémia tagjai közé (vagyis már ő is szavazhat az Oscar-díjakról). A rendező 2019-ben, negyven év várakozás után készíthette el Az utolsó vacsora című tízperces, 3D-s, 2D-s animációt és élő felvételeket ötvöző festményfilmjét, mely Leonardo da Vinci freskóját eleveníti meg, és aminek tervét annak idején szintén politikai okokból utasították vissza a Kádár-kori cenzorok.
Filmes témát dolgoz fel tegnapi kultbaitünk is: Roman Polanski tragédiáktól és botrányoktól nem mentes életéről írtunk. Itt elolvashatod:
