A pisai ferde torony a turistafotók első számú „sztárja” – szinte már klisének hat a tornyot „megdöntve” lekapni magunkat. Galileo Galilei viszont egykoron fontosabb céllal, a gravitációt kutatva kereste fel a nevezetességet. A torony építését 1173. augusztus 9-én kezdték meg.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Az olaszországi Toscana régióban található Pisa városa a kora középkorban egyszerű, de fontos tengeri kikötőként szolgált. A 11. századtól a város a kedvező kereskedelmi megállapodásoknak és győztes háborúknak köszönhetően egyre jelentősebb szerepre tett szert. A pisaiak, hogy megmutassák városuk hírnevét és vagyonát a világnak, nagyszabású építkezésekbe kezdtek. Ezek közül a legjelentősebb a Csodák terének létrehozása volt, melyen dómot, keresztelőkápolnát, majd harangtornyot emeltek a városbeliek. Utóbbi, vagyis a harangtorony megépítése nem várt akadályokba ütközött, és kétszáz évig eltartott. Már néhány évvel az alapkőletétel után, 1178-ban statikai problémákba ütköztek az építők. A nem megfelelő alapozás és a gyenge talaj miatt a harmadik, oszlopsorral körbevett emelet befejezése után a torony váratlanul dél-délkeleti irányban megdőlt, ezért a munkálatokat felfüggesztették. Pisa nem sokkal később hosszan elhúzódó háborúba keveredett a környező városállamokkal (főként Genovával és Firenzével), így a torony sorsa jó időre lekerült a napirendről.
Csak egy évszázaddal később, az 1270-es években folytatódhatott a munka. Szerencsére az eltelt idő alatt a talaj valamelyest megszilárdult, ezért biztonságosan felhúzhattak négy további emeletet, melyeket úgy terveztek, hogy ellensúlyozzák az első három szint dőlését. 1284-ben a város döntő vereséget szenvedett Genovától, ami meggátolta a további építkezéseket. A harmadik, befejező szakaszra így ismét majd’ egy évszázadot kellett várni. A harangtorony felhúzása végül 1372-ben fejeződött be – ekkorra készült el a hetedik szint és a torony teteje. Az 56 méter magas, 15.5 méter külső- és 7.4 méter átmérőjű, 15 700 tonnás tornyon könnyen megkülönböztethetőek a három építési korszak határai. A torony évszázadokon keresztül hét harangnak adott otthont, melyek együttes súlya megközelítette a tíz tonnát. Mindegyik harang a zenei skála egy-egy hangján szólalt meg, így különleges harangjátékban gyönyörködhettek a városbeliek és a Pisába látogató turisták. A helyiek szerencsére hamar rájöttek, ha a harangokat túl sokáig kongatják, összedőlhet a torony, ezért csak mértékkel nyúltak azokhoz.
Máig nem tisztázott, pontosan kinek a tervei alapján épült a híres torony. A tervezést és a kivitelezést hagyományosan Guglielmo Tedescónak és Bonnano Pisanónak tulajdonítják. A 19. században a ferde torony körüli ásatások során Bonnano sírjánál egy követ találtak, melynek két latin hexameterben írt felirata az építészt egy „csodálatos mű” megalkotójának nevezi. Újabb kutatások azonban kétségbe vonják Guglielmo és Bonnano szerepét és úgy vélik, a tervezés egy másik pisai építész, Diotisalvi munkája. A második szakasz építését Giovanni di Simone főmérnök irányította. Az építkezés során a tervezők a kő mellett toszkán márványt is használtak. A toronyhoz köthető leghíresebb legenda szerint a város híres szülötte, Galileo Galilei állítólag szívesen látogatta a ferde tornyot, hogy ott kísérletezzen a gravitációval. A tudós – a történetek szerint – két különböző tömegű ágyúgolyót dobott le a toronyból, hogy ezzel bizonyítsa, az esési sebesség nem függ a test tömegétől. Tanítványa, Evangelista Toricelli szintén itt tanulmányozta a szabadesést.
Megépülését követően a torony fokozatosan tovább dőlt, alaposan megfájdítva a mérnökök és más szakemberek fejét, akik hasztalan próbálták stabilizálni a híres épületet. A feljegyzések szerint a 16. század közepe és a 19. század eleje között a torony kb. öt centimétert dőlt tovább. 1838-ban egy Alessandro Della Gherardesca nevű mérnök tett kísérletet a dőlés megfékezésére. A délkeleti alap kiásásával és a talajvíz elszivattyúzásával kívánta stabilizálni az épületet, meggondolatlan tette azonban súlyos következménnyel járt. A következő pár évben a torony húsz centivel dőlt meg. Az 1930-as években Benito Mussolini kormánya betonozással próbálta stabilizálni a tornyot, de ezzel csak még jobban meggyengítették a talajt, tovább süllyesztve az épületet. A második világháborúban az amerikai hadsereg majdnem felrobbantotta a legendás tornyot, de szerencsére egy utolsó pillanatban jött parancs lefújta az akciót. Az ’50-es évek végén ismét megpróbálkoztak a betonozásos módszerrel, de a torony újfent kifogott a szakembereken.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
1964-ben Olaszország nemzetközi segítséget kért a pisai torony megmentéséhez. Több mint húsz évig munkálkodott egy matematikusokból, mérnökökből, történészekből álló csapat, hogy kidolgozzák a stabilizáció tervét. A tornyot – melynek dőlése akkorra már a négy métert, dőlésszöge az 5,5 fokot is meghaladta – 1990-ben zárták le a nagyközönség elől, hogy megkezdődhessenek a tizenegy éven át tartó restaurációs munkálatok. Az épületet több száz méter mélyre leeresztett erős acélsodronyokkal biztosították, a talapzat alatt súlyokat helyeztek el és leszerelték a harangokat. 2001 decemberében adták át újra a látogatóknak a tornyot, melyben az új szabályzat értelmében egyszerre maximum harmincan tartózkodhatnak. Az újranyitás óta a torony mindössze négy fokkal tér el a derékszögtől déli irányba. A szakemberek úgy becsülik, ez az állapot még kétszáz évig fenntartható lesz.
Az egyik legfelkapottabb olasz turistalátványosságnak számító ferde torony napjainkban, az Instagramnak és Facebooknak köszönhetően szinte nap mint nap feltűnik a hírfolyamban – a toronnyal pózoló ismerőseink leggyakrabban vicces formában próbálják megtartani, megmászni vagy éppen felrúgni a háttérben meghúzódó híres épületet. Az igazán kreatívak persze egyedi ötletekkel is előrukkolnak időről időre. A pisai ferde torony természetesen több filmben is megjelent. Most említsük csak a két legbizarrabb felbukkanását: az 1983-as Superman 3.-ban a főhős, miután egy szerencsétlen „baleset” folytán gonosszá lett, a helyszínre repül és a turisták nagy bánatára kiegyenesíti a tornyot. A 2019-es Zombieland: A második lövésben pedig „az év zombiölésének” helyszínéül szolgál az olasz város: az „elkövető” rádönti a tornyot a szerencsétlen élőhalottakra.
Tegnapi cikkünka Himnusz írójáról, Kölcsey Ferencről szólt. Itt el is olvashatod:
