Hihetetlen: oroszlánok között töltötte az éjszakát ez a férfi

Dániel – nevének jelentése: „Isten a bírám” – a zsidóság négy legfőbb prófétájának egyike, a róla elnevezett ószövetségi könyv központi alakja.

A bölcs férfiú származásáról annyit tudunk, hogy valószínűleg Júda egyik előkelő papi családjának sarja. Még gyerek volt, amikor Jeruzsálem első ostromának idején, Kr. e. 586 körül elszakították családjától és sok sorstársával együtt Babilóniába vitték. A Jeruzsálemet elpusztító babiloni nagykirály, II. Nabú-kudurri-uszur (Nabukodonozor) elrendelte, hogy válogassanak ki a foglyul ejtett izraeliták közül szép külsejű, eszes ifjakat, akiket szolgálóként udvarába fogadott, és három éven keresztül írásra és más tudományokra taníttatta őket. A négy kiválasztott ifjút, köztük Dánielt megfosztották zsidó nevüktől, és igyekeztek asszimilálni őket a babiloni kultúrába.

Dániel tehetségével hamar kitűnt társai közül, és hamarosan magas beosztásban szolgálhatott a király udvarában. A bibliai történet szerint bölcsessége mellett különleges képességekkel is rendelkezett, melyek segítségével képes volt megmagyarázni az álmokat és a látomásokat. Dániel könyvében több látomását is feljegyezték, melyekben állítólag megjósolta a Messiás eljövetelét, de a világ felett uralkodó négy „istentelen nagyhatalom” (Babilon, Perzsia, Görögország, Róma) bukását is megjövendölte. Egy másik látomásában Dániel egy „felhőn közlekedő Emberfiáról” vizionált, amit a keresztények Krisztus második eljöveteleként értelmeztek. Ezt tartják az apokaliptikus irodalom első ismert példájának.

Később Nabukodonozor unokája, Baltazár (Belsazár) lett a király, aki uralkodását megünneplendő hatalmas lakomát rendezett ezer tisztviselője számára. Megparancsolta, hogy az italozáshoz hozzák elő a lerombolt jeruzsálemi templomból zsákmányolt arany- és ezüstedényeket. A mulatozók megdöbbenésére ekkor egy emberi kéz jelent meg, és írni kezdett a palota falára. A király halálra rémült, és megparancsolta, hozzák elébe a legnagyobb bölcseket, akik képesek lehetnek megfejteni az írást. Miután többen is sikertelenül próbálkoztak a rejtélyes felirat megfejtésével, a királynénak eszébe jutott Dániel, Nabukodonozor egykori bölcs szolgálója.

A prófétát azonnal a király elé vitették, aki megígérte, hogy óriási vagyont ad neki és a királyság rangsorának harmadik emberévé teszi, ha megfejti a falon lévő szavakat. Dániel megmagyarázta az írás jelentését, melyet Isten küldött a vele dacoló, az ereklyéket megszentségtelenítő királynak. A felirat („Mené, Mené, Tekél, Parszin”) jelentése: Jahve számba vette, megmérettette és könnyűnek találtatta Baltazár uralmát, ezért királysága elbukik, a médek és a perzsák kezére jut. Baltazár ígéretéhez híven bíborba öltöztette Dánielt, nyakába aranyláncot akasztott, és kihirdette, hogy birodalma harmadik emberévé emelte őt. A királyt azonban még aznap este meggyilkolták, az országot pedig Dárius, a médek uralkodója foglalta el.

Az új király kegyeibe fogadta Dánielt. Dárius a birodalom ügyeinek intézésére százhúsz satrapát (kormányzót) állíttatott, akik fölé három főfelügyelőt rendelt. Ezek egyike lett Dániel, aki bölcsebbnek mutatkozott két társánál és a százhúsz satrapánál is, ezért a király szerette volna megtenni őt a legfőbb felügyelőnek. A többi vezető ezt természetesen nem hagyhatta annyiban. Kicsikartak a királytól egy rendeletet, mely szerint halállal büntetendő bárki, aki a méd-perzsa istenektől eltérő bármilyen más istenséghez imádkozik. Dánielről köztudott volt, hogy egész életében megőrizte hitét, és rendszeresen, napi háromszor imádkozott a zsidók Istenéhez. Ellenlábasai kilesték, amint Dániel a házában, Jeruzsálem felé fordulva imádkozik, és feljelentették a királynál. Dárius hiába próbált módot találni rá, hogy megmenthesse szeretett államférfiját, lehetetlennek bizonyult kibújni a kiadott rendelet hatálya alól.

A király kényszerűen végül elrendelte, hogy Dánielt vessék egy oroszlánokkal teli verembe. Ez a kivégzési mód az asszír időkből maradt fent, és lehetséges, hogy Dárius uralkodása idején már nem használták, csupán ebben az egy kivételes esetben alkalmazták, elrettentésként. Amikor a király kiadta a parancsot, ezt mondta Dánielnek: „Bárcsak a te istened, akit olyan hűséggel szolgálsz, megmenthetne téged.” Dániel sértetlenül átvészelte a veremben töltött éjszakát, Isten ugyanis elküldte hozzá angyalát, az bezárta az oroszlánok száját és nem engedte, hogy szétmarcangolják a prófétát. Amikor Dárius másnap reggel sértetlenül találta Dánielt a veremben, örömében azonnal kiszabadíttatta, és elrendelte, hogy helyette vádlóit vessék a fenevadak közé. Ezután birodalma területén szabad vallásgyakorlást biztosított az izraelita hitű alattvalóknak.

Dárius halála után Dániel a perzsa Cirus király uralma alatt élt, és valószínűleg a diaszpórában hunyt el. Hat különböző helyen is emeltek számára síremléket, melyek a mai Irak, Irán és Üzbegisztán területén találhatók. A legelfogadottabb változat szerint Dániel az iráni Szúza környékén hunyt el. A három másik ószövetségi prófétával ellentétben (Izaiás, Jeremiás, Ezékiel) Dániel nem maga írta a nevével ellátott bibliai könyvet, csupán főhőse annak. Dániel könyve négyszáz évvel az elbeszélt események után, a Kr. e. 2. században, a Makkabeusok korában keletkezett. Az elbeszélt epizódok nemcsak Izrael mindenkori népének szánt vallásos üzenetet tartalmaznak, de a korszak konkrét eseményeire, például a szeleukida vallásüldözésre is tartalmaznak jövendöléseket. A tizennégy fejezetből álló írást a keresztények a prófétai könyvek között tartják számon, a zsidóság azonban nem.

Habár a Korán nem említi a nevét, Dánielt az iszlám hívők is elismerik prófétaként. Kr. u. 641-ben az Alexandriát elfoglaló muszlimok mecsetet emeltek tiszteletére. Magyarországon is tisztelet övezte alakját, a középkor vége felé különösen a pécsi egyházmegyében alakult ki jelentősebb kultusz körülötte. Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött, 12. századi bencés kódex (melyet első tudományos leírója, Pray György után Pray-kódexnek nevez az utókor) misenaptárában is megemlítik a nevét és ünnepnapját, július 11-ét. Dániel a kereszténységben a bányászok védőszentje lett, a hagyomány ugyanis összekapcsolta épségben történt feljövetelét az oroszlánveremből a bányászok szerencsés feljövetelével a föld mélyéből a napvilágra.

Dániel alakja, és különösen az oroszlánveremmel kapcsolatos történet, számtalanszor megjelent a művészetekben. Híres Peter Paul Rubens flamand mester 1613-as festménye, a Dániel az oroszlánok barlangjában, de a próféta figurája megtalálható Michelangelo grandiózus művén, a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóján is. Belsazár lakomájának leghíresebb képzőművészeti ábrázolása Rembrandt nevéhez kötődik, aki 1635-ben festette meg a témát. Dániel alakja itthon például a hajdúdorogi görög katolikus székesegyház ikonosztázában látható a próféták sorában. A próféta figurája kevésbé szakrális alkotásokban is megjelent, például az 1953-as low budget ókori kalandfilmben, a Babilon rabszolgáiban. Hatvan évvel később, 2013-ban Dániel könyve címmel született egy mozis forgalmazásba nem került kosztümös film a témában, melyről mindent elárul, hogy Cirus királyt Lance Henriksen alakítja benne.

Ha lemaradtál a tegnapi kultúraadagról, alább megtalálod: