Mezítláb szökött meg otthonról egy tizenéves fiú Miskolcon

Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse Herman Ottó, aki már kisgyerekként is rajongott a természetért, felfedezőkedvét pedig az sem vehette el, ha édesanyja eldugta előle a csizmáját.

Herman Ottót az utolsó magyar polihisztorként ismeri el az utókor, és ez nem véletlen: természettudósként (zoológusként, madárkutatóként), régészként, néprajzkutatóként és politikusként is maradandót alkotott, hazaszeretete és személyisége máig példaként áll az utókor előtt. Bibliográfiája több mint ezeregyszáz tételt számlál – annak ellenére, hogy tanulmányai középfokon megszakadtak.

Az egykori Zólyom vármegyében álló ősi felvidéki bányászvárosban, Breznóbányán (ma Szlovákia része) született 1835. június 28-án. Német anyanyelvű szász-cipszer családból származott, csak hétéves korában kezdett magyarul tanulni, nevét Carl Otto Hermannról magyarosította. Édesapja Karol Hermann bányaüzemi sebészmester volt, Ottó a család nyolc gyermekéből ötödikként (első fiúként) látta meg a napvilágot. Tizenkét éves volt, amikor a család a Miskolc melletti Alsóhámorba költözött. A szűkös körülmények ellenére apja igyekezett a lehető legtöbbet megadni a gyerekeinek, a kis Ottót ő fertőzte meg a természet szeretetével (Karol Hermann maga is ismert ornitológus volt). Ottó Miskolcon végezte középiskolai tanulmányait, szabadidejében a természetet járta, gyakran csavargott a Bükkben. Madárfészkeket figyelt meg, rovarokat gyűjtött, megtanult madarat preparálni. Egyszer édesanyja – aki féltette fiát télen kint a szabadban – eldugta a csizmáját, ezért a fiú mezítláb szökött ki.

Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?

Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.

Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.

1848-ban a forradalom hevében jelentkezni akart honvédnek, de tizenhárom éves kora és (a gyakori megfázások következtében) romló hallása miatt elutasították. A világosi fegyverletétel hírére beosont a kocsiszínbe, ahol az osztrák alakulatok kocsijait őrizték, és megpróbálta fűrésszel tönkretenni a küllőiket, de apja megakadályozta benne. Szülei akaratának megfelelően a Bécsi Politechnikum diákja lett mérnök szakon, tanulmányait azonban nem tudta befejezni. Apja halála miatt hazaköltözött, ugyanis őrá hárult a család anyagi biztonságának megteremtése. Géplakatosként dolgozott 1857-ig, amikor behívták katonának. Nem kívánt az osztrák hadseregben szolgálni, ezért nagyothallására hivatkozva nem jelent meg a sorozóbizottság előtt. Katonaszökevényként elfogták és – hallásproblémái dacára – tizenkét évnyi szolgálatra kötelezték. Dalmáciában katonáskodott, ahol műveltsége, nyelvismerete és fogalmazási tehetsége révén írnokként szolgált. 1861-ben végül leszerelhetett, de ezután sem hagyta abba a harcot. Milánóban az észak-olasz felkelőkhöz csatlakozott, majd részt vett az 1862. januári lengyelországi felkelésben.

A következő évben végre hazatért. Kőszegen fényképészként dolgozott, később pedig preparátorként kapott állást a kolozsvári Erdélyi Múzeumban. Ekkor kezdődött tudományos pályája, megjelentek első írásai, melyekben főként a madarakkal és a pókokkal foglalkozott. A természettudomány mellett Kolozsvárott a színházat is megkedvelte, gyenge hallása miatt az első sorban ülve nézte végig az előadásokat. 1871-ben romantikus viszonyba bonyolódott Jászai Marival. Levélben megkérte a színésznő kezét, aki igent mondott az ajánlatra, mégsem léptek házasságra, ugyanis Jászai nem sokkal később a pesti Nemzeti Színház társulatának tagja lett. Herman 1874-ben költözött Budapestre, ahol a Nemzeti Múzeum természettudományi tárának őrsegédje lett, három évvel később pedig elindította a tár folyóiratát Természetrajzi Füzetek címmel. A Természettudományi Társulat nevében megbízták egy, az ország pókfajtáit bemutató összefoglaló munka megírásával. A háromkötetes, Magyarország pókfaunája címet viselő mű – melyet Herman saját maga illusztrált – több mint háromszáz különböző fajt határozott meg a Monarchia területén, Európa-szerte alap-szakirodalommá vált, és világhírűvé tette szerzőjét.

A következő években, évtizedekben Herman Ottó fáradhatatlanul dolgozott a tudományos ismeretterjesztés területén, rengeteg előadást tartott, írásai sorban jelentek meg a különböző folyóiratokban, és szervezőként is jeleskedett. Nagy szerepe volt az Állatvédő Egyesület 1883-as megalapításában. A Nemzeti Múzeum égisze alatt létrehozta a Magyar Ornitológiai Központot, melynek igazgatói tisztjét is betöltötte. Meghonosította hazánkban a madárkutatás tudományát, melynek legfőbb orgánuma az Aquila című folyóirat lett. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter felkérésére írta meg 1901-es átfogó ornitológiai művét A madarak káráról és hasznáról címmel, ami példátlan siker lett. A minisztérium kiadványaként a tanítók, jegyzők és lelkészek ingyen kapták meg a könyvet. Az ő kezdeményezésére ünnepeljük hazánkban a madarak és fák napját. Következő művében a magyarországi halászatot ismertette két kötetben, később megalkotta a hazai állattartás történeti összefoglalóját és szakszótárát is. Természettudományos munkássága mellett a néprajz és a régészet területén is jelentőset alkotott. Kezdeményezte a Bükk-hegység ősrégészeti leleteinek feltárását, és ezzel megalapozta a hazai ősemberkutatást. Az 1896-os millenniumi ünnepségeken ő felelt a magyar ősfoglalkozásokat (halászatot, pásztorkodást) bemutató kiállítás létrejöttéért.

Herman Ottó 1890 körül
Herman Ottó 1890 körülFotó: Wikimedia Commons

Tudományos eredményei mellett a közéletben is fontos szerepet játszott. Kolozsvárott kétszer is előfordult, hogy a kormánypárt ellen tüntető tömeget, akik dühükben már a hadsereg ellen akartak nyomulni, kiváló szónoki képességével meggyőzte, hogy inkább menjenek haza és kerüljék az értelmetlen vérontást. Herman és az emigrációban élő Kossuth Lajos – aki a száműzetés éveiben természetbúvárkodással enyhítette keserűségét – gyakran váltott levelet egymással. Kossuth rendszeresen kikérte tudós barátja véleményét különböző kérdésekben, és szívesen forgatta műveit, bár politikai kérdésekben nem mindig értettek egyet. Kossuth ajánlására Hermant 1879-ben beválasztották Szeged város képviseletében az Országgyűlésbe. 1883-ig Szeged, 1893 és 1896 között Miskolc, majd Törökszentmiklós országgyűlési képviselője volt a Függetlenségi Párt színeiben. Politikusként a haladó eszmék híve volt, rokonszenvezett a munkásmozgalommal – Szabó Ervin úgy említette őt, mint az egyetlen függetlenségi párti politikust, aki kereste a szocialisták társaságát és szövetségét. A nemzetiségek kérdésében azonban radikálisan nacionalista nézeteket képviselt: úgy vélte, a nemzetiségeknek magyarosodniuk kell, átvenniük a magyar nyelvet és kultúrát – ahogyan ő tette –, és beleolvadniuk a magyarságba. Nagy szerepe volt a Kossuth-kultusz megteremtésében, Kossuth temetésén is mondott halotti beszédet.

Képviselői fizetéséből már képes volt megfelelő anyagi biztonságot teremteni magának. Ennek hála ötvenévesen végre megházasodhatott. A nála húsz évvel fiatalabb Borosnyai Kamillát vette feleségül, aki a kolozsvári Ellenzék című lap újságírója volt. Kamilla mindenhová elkísérte férjét, és segített neki, amikor hallásproblémáit kellett áthidalni. A pár lillafüredi nyaralója, a Peleház ma Herman Ottó Emlékházként üzemel. Herman idős korában is aktívan dolgozott, különösen néprajzi és régészeti kutatásaiban merült el. Alapító tagja, majd elnöke volt a Magyar Néprajzi Társaságnak, 1900-ban megkapta a Francia Becsületrend Lovagkeresztjét. Hetvenöt éves korában a nagyothalló, gondolataiba merült tudóst elütötte egy villamos a József körút és a Baross utca kereszteződésében. A balesetből sikeresen felépült, két évvel később viszont szélütést kapott. Keze remegőssé vált, de még így is megfeszítve dolgozott, hogy befejezhesse a magyar pásztorok szókincséről írt nyolcszáz oldalas grandiózus művét. A könyv 1914 novemberében jelent meg. Egy hónappal később egy ködös délelőttön újabb balesetet szenvedett: egy teherautó ütötte el a Múzeum körúton. A lakásán törött lábbal heverő idős tudós tüdőgyulladást kapott, és december 27-én, hetvenkilenc éves korában elhunyt. A Kerepesi temetőben helyezték nyugalomra, 1965-ben viszont hamvait exhumálták és végakaratának megfelelően Miskolcon, a Hámori temetőben temették újra.

Herman Ottó emlékezetét számos iskola, egyesület és utca őrzi, köztük a miskolci Herman Ottó Gimnázium. A Borsod-Miskolci múzeum szintén felvette a Herman Ottó nevet. A magyar karszt- és barlangkutatók az ő tiszteletére alapították a Herman Ottó-érmet. Miskolctól nyugatra, a Szinva patak völgyében barlangot, Baranya megyében, Őrfű községben pedig tavat neveztek el róla. Egy csipkéspoloskafaj, Lasiacantha hermani is viseli a nevét. 2001-től Miskolc városvezetése tudományos díjat alapított, halálának századik évfordulóján posztumusz a város díszpolgárának választották. Az országos biológiai tanulmányi verseny szintén az ő nevét viseli.

Lemaradtál a tegnapi kultúraadagról? Alább elolvashatod:

Mustra

Kérjük, támogasd munkánkat te is azzal, hogy engedélyezed a hirdetések megjelenítését az oldalon. Lapunk bevételi forrását ezek a hirdetések jelentik, így elengedhetetlenek ahhoz, hogy cikkeinket ingyenesen olvashassátok.

A hirdetések megjelenését engedélyezheted külön a Dívány.hu oldalra is, vagy a kiegészítő program teljes kikapcsolásával az összes általad látogatott site-ra.