A hagyomány szerint június 24-én született Keresztelő Szent János, az Újszövetség fontos alakja, Jézus előhírnöke és (Lukács evangéliuma szerint) rokona. Apja, Zakariás jeruzsálemi zsidó pap volt, édesanyja, Erzsébet Szűz Mária rokona, valószínűleg a nagynénje. Szülei házassága sokáig meddő volt, egészen idős korukig nem adatott meg nekik a gyermekáldás. Zakariás a templomban végzett szolgálatot, amikor megjelent előtte Gábriel arkangyal és megjövendölte, hogy felesége fiút fog szülni. Az idős férfi nem hitt az angyal szavának, ezért némaságra ítéltetett, csak a fiú megszületése után kezdett újra beszélni. János születését a keresztény hagyomány fél évvel Jézusé elé teszi, a modern tudósok szerint mindkét esemény Kr. e. 7-ben történt.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
A legenda szerint amikor Heródes királynak megjövendölték a Megváltó születését, ezért hatalmát féltve elrendelte, hogy minden két évnél fiatalabb fiúgyermekkel végezzenek ki az országban, eszébe jutott Zakariás fiának csodás születése is, és gyanakodni kezdett, hogy talán ő lehet a megjósolt Messiás. Erzsébet a másfél éves Jánossal a hegyekbe menekült, de ott is megtalálták őket a katonák. Az asszony könyörgésére azonban a hegy megnyílt és elrejtette az üldözötteket. Zakariásra a templomban találtak rá a katonák, akiknek a parancs szerint végezniük kellett a pappal, ha az nem adja ki nekik a fiát. „Ti megölhetitek a testet, de az Úr magához fogadja a lelkemet” – volt Zakariás válasza, akit a templom és az oltár között öltek meg a katonák. Vére a márványra hullt és megkövült. Férje halála után negyven nappal Erzsébet is meghalt. A legenda szerint János a barlangban maradt, ahol egy angyal táplálta. Jánost az állatok sem bántották, mert felismerték benne a szent embert.
János a Jordán menti pusztában élt, aszketikus életvitelt folytatott. Máté evangéliuma szerint gyakran böjtölt, teveszőr ruhát viselt, sáska és vadméz volt az eledele. Isteni sugallatra kezdett prédikálni, bűnbocsánatot és a Megváltó közeli eljövetelét hirdette az embereknek. Aki megvallotta a bűneit, azt megkeresztelte, vagyis megmártotta a Jordán folyó vizében. Tevékenysége hamar tömegeket vonzott – emberek százai, sőt talán ezrei érkeztek Jeruzsálemből és Júdea más részeiről, hogy megmártsa őket a folyó vizében. Akkoriban sok ál-Messiás tevékenykedett Júdeában, akik azt állították saját magukról, hogy ők az Isten által küldött Megváltó. János ezzel szemben – habár sokan azt hitték, ő a Messiás – tagadta, hogy Isten fia volna.
Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki a nyomomba lép, s akinek a saruszíját sem vagyok méltó megoldani. (...) az majd Szentlélekkel fog keresztelni
– mondta. Nem lépett fel messianisztikus tudattal, nem alapított vallást, csupán böjtöt, jótékonyságot és bűnbánatot hirdetett tanítványainak. Ennek ellenére sokan a Messiást látták Jánosban, akinek a halála után több szekta is hirdette isteni eredetét – ezek hosszú ideig a korai kereszténység riválisai voltak.
Amikor Jézus elment Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjen nála, a próféta – felismerve benne a Megváltót – először vonakodott teljesíteni a kérést, mert úgy gondola, méltatlan rá. Jézus megkeresztelkedése mérföldkő a kereszténység történetében: innen ered a keresztség szentsége, mely az egyik legősibb, máig fennmaradt keresztény hagyománnyá vált. A Biblia által Betániaként említett helyszín, ahol János a Jordán folyó vizébe merítette Jézust, évszázadokig fontos keresztelőhelynek számított, később templom épült itt a Szent tiszteletére, a bizánci időszakban pedig gyakran zarándoklatok színhelye volt. A mai Jordánia területén található, Al-Maghtas (arabul „bemerítés”) néven ismert területen régészeti ásatások tárták fel a keresztelés egykori helyszínét, mely ma az UNESCO világörökségi listáján szerepel. Majdnem százezer turista keresi fel minden évben.
János szerénysége és bűnbocsánatot hirdető tevékenysége nem nyerte el Heródes Antipász király (Heródes fia és örököse) rokonszenvét, de a fejedelem sokáig nem mert szembeszegülni a szent életű prédikátorral. Amikor János nyilvánosan megrótta a királyt, amiért az elcsábította féltestvére feleségét, Heródiást, és lányával, Saloméval együtt megszöktette az asszonyt Rómából, az uralkodó kapva kapott az alkalmon, hogy félreállítsa a kellemetlen erkölcsbírót. Börtönbe vetette, majd felesége és mostohalánya kívánságára lefejeztette Jánost. A Máté evangéliumában leírtak szerint a király – aki félt a szókimondó prófétától – nem merte kivégeztetni őt, feleségének azonban nem voltak ilyen aggályai. Salome egy lakomán olyan gyönyörűen táncolt, hogy mostohaapja azt ígérte, bármilyen kívánságát teljesíti. Heródiás meggyőzte a lányát, hogy Keresztelő János fejét kérje a királytól, aki így, esküje miatt kénytelen volt kivégeztetni a prófétát. A hóhér tálcán nyújtotta át Saloménak János fejét, ő pedig az anyjának adta. Josephus Flavius történetíró szerint János Mahérusz várában, a Jordántól keletre halt vértanúhalált, a történészek szerint Kr. u. 27-ben.
Keresztelő Szent János a takácsok, vargák, szabók, szűcsök, pásztorok és vendéglősök védőszentje. Fejfájás és epilepszia ellen is könyörögnek hozzá. Szakállas fiatal férfiként ábrázolják teveszőr ruhában, jelképei között van a bárány, a vízpart és a levágott fej. A Máltai Lovagrend, az olaszországi Firenze és a kanadai Quebec tartomány védőszentje is. Ünnepnapját a keresztény hagyomány születésének napján, június 24-én tartja, ami Quebecben hivatalos regionális ünnepnapnak számít. Világszerte számos templomot emeltek a tiszteletére, melyek közül a leghíresebb a római Keresztelő Szent János-bazilika, a katolikus egyház egyik legtekintélyesebb temploma.
Szent János feje a kereszténység egyik legkeresettebb ereklyéjének számít. Az evangélium szerint János halála után a tanítványok elvitték a holttestet és eltemették egy sírba, azonban sem a Biblia, sem Flavius nem említi a pontos helyszínt. A 4. századtól kialakult hagyomány szerint János sírja a mai Palesztinához tartozó Sebastia faluban van. A fej sorsa azonban még ennél is rejtélyesebb: négy helyszín is állítja, hogy náluk található Szent János koponyája. A 8. században épült damaszkuszi Omajjád-mecset szentélyéről hírlik, hogy ott lett eltemetve a fej, de a római Szent Szilveszter-templomban és a franciaországi Amiens-katedrálisában is őriznek egy-egy koponyát, melyet Jánosnak tulajdonítanak, illetve egy müncheni múzeum is azt állítja, az ő gyűjteményük része a híres koponya, melyet V. Vilmos bajor herceg szerzett meg a 16. században. Időnként újabb és újabb leletek és maradványok bukkannak fel, melyekről feltételezik, hogy közük lehet a rejtélyes levágott fejhez.
Az Újszövetség egyik legfontosabb alakjaként Szent Jánost számtalanszor ábrázolták a művészek az elmúlt kétezer évben. A próféta egyik leghíresebb ábrázolása Leonardo da Vinci 1513-ban készült, ma a Louvre-ban található festménye. Caravaggio egyik utolsó képe, az 1608-as Keresztelő Szent János lefejezése is jól ismert, de Tizianótól Gustav Klimtig rengetegen választották őt témájuknak. János alakja gyakran megjelenik a Szent Család-ábrázolásokon is, ahol nála alig idősebb fiúként van jelen Jézus mellett, gyakran keresztes botot vagy bárányt nyújtva át neki. Donatello szobrain megformázta a fiatal és az idős Szent Jánost is, ő a próféta önsanyargató, rongyokban járó természetét hangsúlyozza. Az irodalomban és a zenében gyakran a Szent halála jelenik meg témaként, így például Oscar Wilde Salome című drámájában, melyből Richard Strauss írt azonos címmel egyfelvonásos operát. Gustave Flaubert Heródiás címmel írt elbeszéléséből a francia Jules Massenet komponált operát. Szent János alakja természetesen a filmvásznon is sokszor megjelent. Egyik leghíresebb ábrázolása Michael York nevéhez fűződik, aki Franco Zeffirelli háromrészes nagyszabású tévéfilmjében, A názáreti Jézusban (1977) alakította őt. A világ legszebb története (1965) című Jézus-filmben pedig Charlton Heston bújt a próféta bőrébe.
Lemaradtál a tegnapi kultúraadagról? Innen pótolhatod:
