1901. április 30-án mutatták be az első tudatosan rendezett, játékfilmes elemekkel operáló magyar filmet, A tánczot – ennek emlékére 2018 óta ezen a napon tartják a magyar mozgókép napját. A Zsitkovszky Béla által rendezett és fényképezett alkotás sajnos elveszett, az utókor kizárólag a film képeiből készült képeslapok és újságfotók alapján idézheti fel a művet.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
A legelső, Magyarországon készült filmfelvételek még 1896-ban születtek, a francia Lumière fivérek ugyanis stábot küldtek Budapestre, hogy megörökítsék a millenniumi ünnepségek látványosságait. Szintén ekkor került sor az első hazai filmvetítésekre, a Sziklai testvérek, Arnold és Zsigmond kezdeményezésére, akik az Andrássy úton nyitották meg filmszínházukat. Az első magyar film viszont csak öt évvel később született, és nem önálló filmként, hanem egy ismeretterjesztő előadás kísérőjeként. Az 1899-ben alapított Uránia Tudományos Színház előadásait ugyanis szívesen illusztráltak diaképekkel, később külföldről behozott filmekkel. Pekár Gyula író 1901-ben a tánc történetéről tartott előadás-sorozatot, és azt találta ki, hogy illusztrációként saját mozgóképet készíttet. A feladattal az Uránia mozigépészét, Zsitkovszky Bélát bízta meg.
Zsitkovszky a magyar filmtechnika úttörőjének számít: a sároseperjesi születésű férfi Miskolcon dolgozott önálló fényképészként, a Fényképészszövetség titkára és a Fényképészek Lapjának szerkesztője volt. Ő felelt a millenniumi ünnepségek optikai látványosságaiért, ekkor ismerkedett meg a mozógképpel, és a Lumière testvérek sikerét látva hamar felfigyelt az új művészi eszközre. Az 1900-as évek elején főként rövid híradó- és riportfilmeket forgatott – például II. Rákóczi Ferenc kassai újratemetését is lefilmezte –, az Urániában dolgozva ő hozta létre az első magyar filmlabort. Nem véletlen, hogy Pekár megbízására lelkesen látott munkához.
Zsitkovszky az Uránia vetítőgépéből átalakított saját felvevőgépével forgatta A tánczot, mely már tudatosan megrendezett és megírt, hivatásos színészekkel és táncosokkal eljátszatott jelenetek sorozatából állt. A felvételeket az Uránia tetőteraszán forgatták, ekkoriban ugyanis mesterséges megvilágítás híján napfényben kellett felvenni a filmeket. A munkálatok több mint három hónapig folytak, ami akkoriban nagyon hosszúnak számított. A 24 db, 1-2 perces „kinematogrammokban”, melyek sorban mutatták be a történelem során kialakult különböző táncokat, a korszak olyan jelentős színészei, mint Blaha Lujza, Márkus Emília, Fedák Sári, Pálmai Ilka és Hegedüs Gyula, illetve az Operaház balett-társulata volt látható. Ez is mutatja a vállalkozás rangját, hiszen a mozgóképet akkoriban még inkább olcsó vásári mutatványnak tartották, a művészi élet és a színjátszás jeles alakjai igyekeztek távol maradni tőle. A felvételeken látható jelmezek és tánckoreográfiák – utóbbiak az Operaház balettmestere, Cesare Smeraldi betanításában – alapos kutatómunkáról árulkodnak.
Egy baleset azonban majdnem meghiúsította a film elkészültét: alig egy hónappal a bemutató előtt a laborban lángra kapott egy izzó, megsemmisítve a felvételeket. Az Uránia vezetősége felhívást intézett a közönséghez, kérve őket, hogy adakozzanak a film megmentése érdekében. Az adományokból sikerült újra leforgatni a jeleneteket, így A táncz bemutatóját megtarthatták az eredetileg kitűzött dátumon. A mintegy kétórás előadás alatt Pekár narrációjával futottak a képsorok, a zenét Kern Aurél zeneszerző állította össze és az Uránia nagyzenekara szolgáltatta. Az előadás – nagy részben a filmbetéteknek köszönhetően – akkora siker lett, hogy Pekár 136 alkalommal tartotta meg az Urániában, később vidékre, sőt Párizsba is eljutott.
Ugye érdekes volt? Kattints ide a tegnapi kultbaitért!
