Vasárnap könyv formában is megjelent (és e-könyvként megvehető) a nyolcadik Harry Potter történet. A Harry Potter és az elátkozott gyermek, ahogy arról már írtunk, nem klasszikus regényformátum, hanem a szombaton bemutatott színdarab szövegkönyve. Két rész, négy felvonás, egy új, kerek történet, 19 évvel később.
Ha az a kérdés, jó-e, a válasz egyszerű: nagyon jó. Ha az a kérdés, sajnálom-e, hogy ez nem egy "rendes" könyv lett, a válasz szintén egyszerű: nagyon sajnálom. Ha pedig az, hogy elolvassák-e a Harry Potter rajongók, a válasz egyértelmű: mindenképpen.
A sztori jó. Nagyon jó. És teljesen váratlan
Nem fogok spoilerezni, aki ilyesmire kíváncsi, menjen fel mondjuk az Amazonra, és nézegesse az értékeléseket, azok tele vannak a történet részleteivel. Én nem szeretném elrontani a meglepetést, és azt is mondanám, ha tervezik elolvasni, ne okosodjanak előre, nagyobbat üt a történet, ha úgy ülünk neki, hogy nem tudunk róla semmit.
Ami szuper, és újabb bizonyítéka Rowling zsenialitásának, az az, hogy az előzetes tippek és várakozások találati aránya nagyjából nulla. Hiába ötleteltek ennyien, miről fog szólni a könyv, kivel és kicsoda fog hadakozni, a történet váratlan, nagy meglepetés lett. Nem hiába pont Rowling lett Rowling, na.
Úgy lett nagy meglepetés, hogy nem köpte szembe az előző hét történetet, nem erőszakolta meg a sztorit, nem rángatott elő logikailag hibás csavarokat. Hogy egy témába vágó hasonlattal éljek, olyan ez a nyolcadik történet, mint a szükség szobája, nem is sejtjük, hogy ott van, amíg oda nem keveredünk valahogy, viszont ahogy odakeveredtünk, tökéletesen természetes, sőt, szuper, hogy létezik.
A formátum? Az fáj
Az, hogy ez nem egy hagyományos könyv lett, nem meglepetés, egy percre sem ígérték, hogy az lesz. És bárhogy is gondolkozom, amióta befejeztem, valószínűleg már nem is fog azzá válni soha. Kint van, megvan, innentől aligha érné meg kidolgozni belőle azt a 800 oldalt. Lesz-e belőle film? Biztosan. Ez lesz az a sorozat ami filmben sokkal teljesebb lesz, mint könyvben, és ez szomorú.
Igen, ez a könyv kevesebbet nyújt, mint az eddigiek. Nem a történet, mert az megvan. Hanem minden más. A színdarabformátum miatt gyakorlatilag csak párbeszédeket kapunk, minimális narrációval és leírással. Ez működik színpadon és filmen, ahol a karaktereket, jellemeket, a környezetet és a hangulatot úgyis megjelenítik, és nem elmesélik. Könyvben viszont ez hiányzik.
Hogy is mondjam: nem lapos lett vagy sekélyes, mert el tudjuk képzelni. Ott van a magja, érezzük, pláne, ha megvolt a sorozat többi része. Mindent hozzá tudtam tenni fejben, amit az eddigi könyvek adtak, de semmi többet, és ez kár, mert ha ez is egy rendes könyv lett volna, Rowling biztosan még többet tett volna hozzá, és az sokkal jobb lett volna.
Ráadásul ez így nagyon intenzív is lett. A szupertömény formátum miatt helyenként akkora lett a feszültség, hogy néha le kellett tennem a könyvet, és csinálni egy fél óráig mást, mielőtt folytatni tudtam volna. A jó hír? Már ha ez jó: sokkal rövidebb, mint az utolsó részek, egy fél nap alatt még a szünetekkel együtt is el lehet olvasni.
Biztosan állati sokat számít, úgyhogy leírom, kedves J. K. Rowling, legyen szíves, és írjon ebből egy rendes könyvet is. Köszönjük.
Nagyon szomorú lenne, ha pont az a sorozat végezné ilyen furcsán, ami gyerekek millióit csábította vissza a könyv mellé. Ha pont az végezné úgy, hogy az utolsó részből lesz rendes film, de nem lesz rendes regény.
Magyar megjelenés novemberben
Lesz magyar megjelenés, a nyolcadik Harry Potter könyvet is az Animus adja ki, és a fordítást ugyanúgy Tóth Tamás Boldizsár készíti majd, ahogy az eddigi kötetekét, derült ki a kiadó Facebook oldalán. A fordítást a megjelenés után tudják elkezdeni, és várhatóan novemberben vehetjük majd kézbe a magyar kiadást.
Aki tudja, angolul már most elolvashatja, és aztán együtt örülhetünk és szomorkodhatunk, és minden odds ellenére reménykedhetünk, hogy nem marad ez így, és egyszer csak mégis lesz egy igazi nyolcadik Harry Potter történet is, könyvben.
