Fotó:
Barracuda Biking Bolivia / Barracuda Biking Bolivia
Indulás előtt Pachamama, az andoki kultúrában Földanyaként tisztelt istennő áldását és segítségét kértük. A rövid rituálé abból állt, hogy körbeadtunk egy kis flakon 96%-os alkoholt, amivel mindenki meglocsolta a járművét, majd (úgy csinált, mintha) kortyolt (volna) belőle egyet.
Annyira átfagytak a lábaim a bemelegítő szakasz alatt, hogy legszívesebben beültem volna a minket kísérő kisbuszba átöltözni és ott maradni a túra végéig.
Az első pihenőnél kiderült, hogy a többiek is ugyanilyen nehezen bírják a gyűrődést, de Cristian kitartóan biztatott minket azzal, hogy "a következő megállónál már sokkal jobb idő lesz".
Minél lejjebb ereszkedtünk, annál kevesebb rétegre volt szükségünk. A második félidőben már izzadtunk, mintsem fagyoskodtunk, eső helyett pedig por és rovarok csapódtak az arcunkba.
Igyekeztem nem kizökkenni a fókuszból és az egyensúlyból, amikor az utunkat keresztező vízeséseket kellett átszelnünk...
...vagy amikor egy pillanatra körbetekintve a végtelen felhőerdő és feneketlen mélység látványával szembesültem.
Vagy amikor a halálos áldozatok emlékét őrző koszorúk, keresztek, gyertyák és fényképek mellett suhantunk el.
Itt még az utolsó szakasz előtti boldog tudatlanság ült az arcomon.
Éljen, éljen! Ezt is túléltem!