Fotó:
Shutterstock
Az egyik legismertebb etológus, antropológus és primatológus nemrég ismét Magyarországra látogatott, és amellett, hogy két telt házas előadást is tartott (egyet az ELTE-n, egyet az Európa Pontban), jelképesen felavatta azt a II. kerületi tanösvényt, ami róla kapta a nevét. Természetesen mi sem hagyhattuk ki a lehetőséget, hogy élőben is meghallgathassuk, hogy mit üzen a világnak az egyik legismertebb kutatónő. Jöjjenek most a legfontosabb gondolatok tőle.
Talán mindenki hallotta már azt a mondatot, hogy "a Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön." Jane Goodall szerint viszont ez így nem igazán igaz, szerinte inkább elloptuk tőlük, és munkája során rengeteg dühös, depressziós, apatikus fiatallal találkozott, akik úgy érezték, elvették tőlük a jövőjüket.
Az ő lelkesedése viszont töretlen, még abban is meglátta a jót, hogy Donald Trump lett az Egyesült Államok elnöke. Úgy véli, a klímaszkeptikus elnök kirohanásai miatt tömegek jöttek rá, hogy milyen fontos küzdeni a bolygónkért, és ő már annak is örül, ha mondjuk egy republikánusokból álló társaságban akár egy ember gondolkodását is sikerül megváltoztatni.
Apropó változások. Pályája kezdetén a tudósok közül sokan a szemére vetették, hogy nevet adott a csimpánzoknak, és túlzott empátiával viseltetett irántuk. Szerencsére ezek az idők már elmúltak, és úgy véli, a tudomány javára válhat, ha egyre több nő választ kutatói pályát, hiszen a beleérzés képessége is szükséges ahhoz, hogy megismerjük a minket körülvevő világot.
Mert ez kellett ahhoz is, hogy kiderüljön, az eszközhasználat messze nem az ember sajátja, érző, intelligens lények vesznek minket körül. Vegyünk csak egy friss történetet, megvan a kutya, ami segített kimenteni a társát a medencéből? Az újságíróknál is okosabb varjak? Vagy Pigasso, a festőóriás?
Ehhez kapcsolódik egy másik fontos gondolat. Ugyan mi vagyunk a legintelligensebb faj ennek a bolygónak a felszínén, és mégis mi vagyunk azok, akik elpusztítják. Jó, persze kolonizálhatjuk a Marsot, de szerinte valójában ez a lehetőség senkit nem vonz. És igen, az állatok, mondjuk a csimpánzok is képesek az agresszív viselkedésre, de nem előre megfontoltan, hidegvérrel cselekednek, mint az ember, aki emiatt sajnos a leggonoszabb lény a Földön. Igaz, nemcsak sötét oldalunk van, sőt, hiszen az önzetlen viselkedésben is mi vezetünk.
Rendben, és mit tehetünk mi? Bár a döntéshozókon nagyon sok múlik, nekünk is van felelősségünk, és bizony érdemes belegondolni, milyen következményei vannak az apró, hétköznapi döntéseinknek is. Ha például tudjuk egy cégről, vállalatról, hogy szennyezi a környezetet, akkor egyszerűen ne vásároljuk a termékeit.
Jane Goodall egyébként a holisztikus megközelítésben hisz, és hamar rájött, hogy az állatokat és az élőhelyüket úgy lehet megmenteni, ha a helyi emberek életén is javítunk, mondjuk megfelelő oktatást, egészségügyi ellátást és munkahelyet biztosítunk a számukra, ezekbe a folyamatokba pedig őket is bevonjuk.
Persze ne legyenek illúzióink, a korrupció mindent átsző. Őt és a nevével fémjelzett szervezeteket mondjuk eddig egyetlen nagyobb vállalat vagy politikai erő sem akarta "megvásárolni", ahogyan fenyegetéseket sem kaptak, de alacsonyabb szinteken azért már ők is találkoztak ezzel a problémával.
És hogyan érhetünk el olyan vagy hasonló sikereket mint ő? Nos, kemény, kitartó munkával és elszántsággal, és bár édesanyja azt mondta, hogy a szerencsének ehhez semmi köze nincs, ő úgy érzi, neki azért ebben is volt része. És hogy meddig folytatja a munkát? Amíg az egészsége bírja, és ha utazni már nem is fog tudni, mindenképpen szeretne írni. Igaz, azt még egyelőre nem tudja miről, hiszen könyveiben már mindent témát érintett, ami eszébe jutott. (A képen Goodall oldalán a Jane című dokumentumfilm rendezője, Brett Morgen és zeneszerzője, Philip Glass látható.)