Hrd Dog Race: az egyik nevező páros, Ági és Marci. Január óta él Áginál a labrador, nem készültek sokat, a cél, hogy jól érezzék magukat.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
Odin es Dániel már tavaly is versenyeztek, akkor csapatban. Szoktak együtt futni, 4-5 kilométert és agilityznek. Dániel szerint a készülés mértéke attól függ, mit szeretne elérni valaki: ha nem csak a részvétel a fontos, foglalkozni kell a kutyával, például a közös túrázás is jó felkészülési mód.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
"Szeretnék értéket teremteni, miközben hozzájárulok talán legalább egy kicsit a kutyatartási kultúra fejlesztéséhez" - mondja a szervező, Púza András.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
Kata 43 perc alatt futott be kutyájával, Marley-val. 2,5 hónapot készültek
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
Kuczura Tímea és csapata mentett argentin dogokkal versenyzett.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
Ezek pedig mi vagyunk a rajtnál, kolléganőmmel. Itt még nagyon jó a kedv!
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
Június 3-án a piliscsévi motocross pályán rendezték meg a Hard Dog Race című extrém akadálypályás kutyás futóversenyt.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
A lényeg, hogy a kutya és gazdája remekül együtműködjenek.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
Kutya nélkül meg számomra az a lényeg, hogy valahogy célba érjek az egykor rajtoló futamban. Kábé 30 fok van.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
A terelés kutyával kihívás én azért egyedül csak megtalálom, merre kell fordulni.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
Na igen, nézni egy fokkal kényelmesebb.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
Kedves kis állomás, ahol egy 20 kilós zsákkal kell egy kört menni: dombra fel, aztán le.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
Csoda, hogy itt nem törtem ki valamim, emrt az ilyesmiben béna vagyok.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
A forróságban probléma volt a kutyák hűtése és az egyetlen frissítőpont is kevésnek tűnt.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
Nem láttam térképet a verseny előtt, így nem tudtam, épp merre járok.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
A fotó sose fogja visszaadni azt, mennyire meredek a "siratófal". De engem a kutya nem rángatott lefelé.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
Mert volt, akit igen.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
Felfelé se volt kutya, hogy az eseményhez illően használjam a szavakat, de lefelé szenvedtünk úgy igazán.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
Ezen a rlészen lefelé a térded fáj, felfelé az élet.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
Újabb kedves állomás, egy kör egy söröshordóval.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
Felemelni nem volt kötelező, de ha már...
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
A kutyák kedvenc állomása!
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
Alig lehetett őket kiszedni a vízből.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
Frissebben folytatták a versenyt.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
Mondjuk ez így nekem annyira nem hiányzott.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
Ugrás!
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
Mélypont.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
Megcsináltam. Igaz, nagyon lassan, de túléltem!
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
Jár az érem mindenkinek, aki aznap nekidurálta magát.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
Hidegzuhany.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
Kutya híján a cipőnket mossuk.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet
A kép elkészültének lehetőségét köszönöm az Ürömi Állatotthonnak . Az ölemben ülő Sakált tuti hazavittem volna, ha nincs már gazdája.
Fotó:
Németh Sz. Péter / Velvet