Fotó:
Vendégszerzőnk, Vida Vera az ukrán divathéten járt és megmutatja, mit látott. Putyinból, Trumpból viccet csinálni például Ukrajnában evidencia.
Nyoma nem nagyon maradt a városban a két évvel ezelőtti eseményeknek. Tök jó mutatja ezt a Kiev Post karikatúrája, amit az első kinti kávém mellé olvastam.
Az újság szlogenje Indepencence. Community. Trust. Ha ezt lefordítom magyarra, nagyon furán hangzik.
Putyinos WC papírt kábé minden aluljáróban lehet kapni. Ukrán nemzeti sálakat, hősök képével díszített trikókat, Maidanos zászlókat szintúgy.
A divathét látogatóinak egy részét az oligarchák és feleségeik teszik ki.
Mind a fast fashionben, mind a nagy divatházaknál megjelentek a kilencvenes évek poszt szovjet szimbólumai.
Ez a stílus keveredik most azzal a vonallal, amit magyarul talán úgy tudnék legjobban leírni, hogy az egykori E-Klubos divat.
Felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy miért pont ez, az amúgy csak pár éve lecsengett trend jön vissza most ruházatban, vizuális művészetekben és zenében is.
Egy olyan, amit most a közelsége miatt még sokan nevetségesnek tartanak.
Az egyik, de valószínűleg nem az egyetlen válasz erre az, hogy a kilencvenes évek volt az utolsó, amikor mi és ők és a többi Szovjetunióból frissen kiszabadult ország szabadnak érezhette magát.
Ennek a térségnek ez nem egy múló trend.
Hogy ezeket a korgesztusainkat a tömegmárkák és a tejes nyugati kényelemben élő Vetements-ok felhasználják, majd két év múlva megunják és továbblépnek, az sok ukrán fiatalban szar érzést kelt.
Divat!
Az ukrán divathét közönsége amúgy kábé két markánsan elkülöníthető részre oszlott.
Az egyik fele volt a gyönyörűen kiöltözött szláv oligarha és oligarhafeleség, a másik része a fentebb már taglalt kilencvenes évek moszkvai utcagyereknek kinéző társaság.
Maga a szerző egy tükörszelfin!
A rendezvényt a legnagyobb helyi kortárs múzeumban tartották.
A fogadócsarnokban voltak állandó installációk, ELLE-nek, BMW-nek, pár szépészeti márkának, de a szokásos főtámogatók mellett például ott volt az ukrán posta is.
Csináltak a fashion weeknek saját képeslapot, amit bármelyik postán meg lehetett venni.
Volt egy stand, amit nem adtak ki szponzornak, itt minden nap más alkotó mutatkozhatott be. Első nap péládul Alia Zamanova “Stay Ugly” elnevezésű kampánya volt, második nap meg Polina Veller installációja, ami a divat szeméttermeléséről és az újfajta női létről szólt.
Itt ingyen lehetett szerezni gumit, felvilágosítást kapni az óvszeres védekezés előnyeiről, műfaszok segítségével, illetve helyben csináltak HIV tesztet is. Ezen a standon a hoszteszek agyontetovált srácok és transzvesztita celebritások voltak.
Itt egy ukrán néni az általa varrt kabáttal.
Installáció a javából!
Első nap péládul Alia Zamanova “Stay Ugly” elnevezésű kampánya volt, második nap meg Polina Veller installációja, ami a divat szeméttermeléséről és az újfajta női létről szólt.
A kollekciókban fekete-minimál dominanciával egyáltalán nem találkoztam.
Sőt. Fekete ruhával gyakorlatilag egyáltalán. (újabb tükörszelfi!)
Az elmaradhatatlan luxusautó. Minden divathétre kell egy.
Nem azok a tipikus divatbloggerek.
Ők már talán inkább.
Itt a cirill betűs felirat nem múló trend. A 11 éves ukrán kislányok körében sem.
Hogy milyen ruhák voltak, azt tárgyilagosan mindenki fel tudja mérni a fashion week honlapján – én megírom a saját benyomásomat.
Elég sok márka gengszter reppre vonultatta a modelleket.
A hölgy egy aranyhalat sétáltat.
Minden bemutató végén, mikor a modellek bevonultak, a tervezők kijöttek és a hazai szolid meghajlás helyett önfeledt rocksztár ugrálással ünnepeltették magukat.
Míg a Mystetskyi Arzenálban ment a BMW Kiev Fashion Week, ezzel párhuzamosan egy szomszédos expo épületben megrendezték a Mercedes-Benz Kiev Fashion Dayst. A képen meg egy arzenálos lány van lábtörlőkben.
Durvább lehet ez a divatharc, mint az összes haza Tony and Guy kontra Marie Claire kontra Gombold újra hülyeség.
A nagyobbik divathét kisebbik termeiben is vonultak a modellek.
Aki a cikk elején megnézte azt az i-D videót, az láthatta, hogy a mai kijevi underground egyik alapköve a CXEMA nevű elektronikus zenei csoportosulás.
Mielőtt kijöttem pont kaptam egy levelet tőlük, hogy kollaboráljunk valamit a LARM-mel (az az egyik munkahelyem), csináljunk itthon Cxema backstage partyt.
Évente párszor, többnyire kietlen indusztriális helyeken szerveznek illegál/féllegál bulikat.
Ha már itt tartunk megjegyezném, hogy miért nincs tele a budapesti éjszaka ezekkel az ukrán fiatalokkal.
Hát azért, mert olyan nehéz szerezni kint vízumot, hogy például Slava hat éven át sehol nem járt a világban. Valószínűleg a CXEMA létrejöttében is erős motiváció lehetett ez.
Fesön!
Ilyen srácokat itthon nem nagyon látni.
Ami amúgy nem szar, sőt, de mellette sok kevésbbé legális buli van a városban, amiről inkább a belterjnek van tudomása.
Ha az ember kérdezősködik, akkor általában mindenki a Closer nevű klubot ajánlja.
Városnézés!
Évekig azért nem mentem Kijevbe, mert megfizethetetlen volt számomra. Ennek most nyomát se éreztem.
Közlekedni uberrel, taxival érdemes, mivel filléres tétel mindkettő. De emellett persze kár kihagyni a cári metrókat és a kubai villamosokat.
Konstans mínusz tizenhat fokban a város felét sikerült csak magamba szívnom.
Még több divat!
Eléggé összezavartan sikerült az itthoni langymelegbe visszarepülnöm.
Látva egy ilyen várost, ami túl van egy politikai forradalmon, épp zajlik egy kulturális forradalmuk, tudják, hogy hol vannak, keleten, kicsodák, kábé mit szeretnének.
Utálok az itthoni közegre krákogni, nem is szokásom, de nem mondom, hogy nem ütött tarkón a szomszédok tettrekészsége és identitásazonossága.