Az eredeti koncepcióban Szergej nem szerepelt, de elnézve "keményiús" külsejét, mégis úgy döntöttek, hogy készítenek vele egy fotót. A férfi a helyi gyárban dolgozik.
Fotó:Marc Erwin Babej / Marc Erwin Babej
A hónap dolgozója bevett szokás volt ukrán és fehérorosz területeken. A modellekről az egyik ilyen portréval is készült foót.
Fotó:Marc Erwin Babej / Marc Erwin Babej
Így fest egy tipikus lakótelepi játszótér - elhagyatottan. A jobb oldalon látható fiú, Szergejhez hasonlóan, nem szerepelt a tervben, kérésre csatlakozott pár kocka erejéig.
Fotó:Marc Erwin Babej / Marc Erwin Babej
Tehenészet mellett.
Fotó:Marc Erwin Babej / Marc Erwin Babej
Ez a hölgy éppen az udvarában dolgozott, amikor a stáb felfigyelt rá. Eladóként dolgozik és lelkesen mesélt az életéről, amikor megjelent az ideges férje és úgy gondolták, ideje továbbállniuk.
Fotó:Marc Erwin Babej / Marc Erwin Babej
Pripjatyot 1970-ben alapították, '79-ben lett belőle város és lassan elérte az 50 ezres lélekszámot. Az átlagéletkor 26 volt, így az egyik legfiatalabb településnek számította a Szovjetunióban.
Fotó:Marc Erwin Babej / Marc Erwin Babej
Fotó:Marc Erwin Babej / Marc Erwin Babej
A plakát a szovjet kommunista párt kongresszusára hívta fel a figyelmet, amit 1986 márciusában, másfél hónappal a katasztrófa előtt tartottak.
Fotó:Marc Erwin Babej / Marc Erwin Babej
Fotó:Marc Erwin Babej / Marc Erwin Babej
A vidámparkot 1986 május 1-jén nyitották volna meg, egy héttel a robbanás előtt. Akaratlanul is a szerencsétlenség szimbólumává vált.