Fotó:
John Chillingworth / Europress / Getty
Jacques Fath tervező cigarettázva nézi meg egyik saját bemutatóját 1950. február 8-án, Párizsban. Egyáltalán nem volt egy hetes káosz a divatshow miatt a városban és hírességek sem ültek a bemutatók első soraiban.
Dior Show 1955 augusztusában. Az első sorban a Harper Bazaar és az amerikai divatszakértői foglaltak helyet.
Kifutó nélküli Dior Show az ötvenes években: ki is gáncsolhatták volna a modelleket...
Egészen a hetvenes évek végéig a divatbemutatók ipari eseménynek számítottak, és nem vonzották a tömeget. Próba Christian Diornál 1950-ben.
Egy kocsmában tartott divatbemutató 1951-ben, a Lions Clubban. Nem vették még annyira komolyan.
Fehérnemű bemutató 1950-ben.
A bemutatókon a tervezők személyesen mutatták be legújabb munkáikat az áruház vásárlóinak és néhány, a show alatt dohányzó divatszerkesztőnek. Olaszország, 1955.
A kifutó pedig gyakran egy szinten volt a közönséggel, így közvetlenül lehetett szemügyre venni a designer ruhában sétáló modelleket.
Az ötvenes években a divatbemutatók viszonylag egyszerű, paparazzi és street style bloggerektől mentes dolognak számítottak.
A modellek arckifejezésekkel kommunikáltak a közönséggel, gyakrabban mosolyogtak, mint mai kollegáik.
Összefoglaló a Givenchy kollekcióról egy 1955-ös divatlapban.
Divatbemutató a hatvanas évek elején Londonban
Az ötvenes években még nem érte egymást annyi bemutató, mint napjainkban, így az NBC TV-felvételt is készített a puccos szalonokban tartott ruha és ékszer bemutatókról az akkori brit divatmániásoknak.
A divatházak még nem alkalmaztak külön kreatív sminkmestert a bemutatókhoz, mint napjainkban, hanem megkérték modelljeiket, hogy fessék ki magukat az alkalomra.
Nyugat-Berlin-i divatshow 1960-ban.
Nem ritkán kocsmahangulat jellemezte a bemutatókat.