Fotó:
Szécsi István / Dívány
,,Csak remélni tudom, hogy megbocsát nekem."
A szerelmes levelekről egészen édesapja haláláig nem tudott. Édesanyja adta át őket, amelyeket megírásuk óta sem ő, sem férje nem olvastak soha többé újra.
,,Mert ezeket az érzéseket, nem lehet csak úgy instrukciókkal előhívni, ehhez muszáj legbelül is érezni, mit jelent a tragédia, a veszteség, a fájdalom. "
Az új kiadás borítója.
,,. Azok a levelek pontos lélektani lenyomatai annak a tudatállapotnak, amely jellemezte őket Svédországban, előtte pedig Bergen- Belsenben. "
Hosszú évekig nem tudta hogyan is fogjon a történet megírásához.
,,A férfiról, aki gyönyörű leveleket, fantasztikus verseket írt, tehetséges, mint a nap, kiderül, hogy igazából nem éppen egy Adonis. "
,,Természetesen láttam róla fiatalkori képet, sejtettem, hogyan kéne külsőleg is konkrétan ábrázolnom őt, de valahogy a kezem nem engedelmeskedett."
,,A mese két hőse szinte arcátlan módon akar élni, szinte obszcén módon vágyik a szerelemre."
,,Tudja, azt gondolom, hogy vannak olyan humanitárius helyzetek, katasztrófák, amik felülírnak minden spekulációt"
,,Volt abban valami riasztó és felemelő, ahogy megláttam a számomra ismeretlen énjüket."