,,Csak remélni tudom, hogy megbocsát nekem."
Fotó:
Szécsi István / Dívány
A szerelmes levelekről egészen édesapja haláláig nem tudott. Édesanyja adta át őket, amelyeket megírásuk óta sem ő, sem férje nem olvastak soha többé újra.
Fotó:
Szécsi István / Dívány
,,Mert ezeket az érzéseket, nem lehet csak úgy instrukciókkal előhívni, ehhez muszáj legbelül is érezni, mit jelent a tragédia, a veszteség, a fájdalom. "
Fotó:
Szécsi István / Dívány
Az új kiadás borítója.
Fotó:
Szécsi István / Dívány
,,. Azok a levelek pontos lélektani lenyomatai annak a tudatállapotnak, amely jellemezte őket Svédországban, előtte pedig Bergen- Belsenben. "
Fotó:
Szécsi István / Dívány
Hosszú évekig nem tudta hogyan is fogjon a történet megírásához.
Fotó:
Szécsi István / Dívány
,,A férfiról, aki gyönyörű leveleket, fantasztikus verseket írt, tehetséges, mint a nap, kiderül, hogy igazából nem éppen egy Adonis. "
Fotó:
Szécsi István / Dívány
,,Természetesen láttam róla fiatalkori képet, sejtettem, hogyan kéne külsőleg is konkrétan ábrázolnom őt, de valahogy a kezem nem engedelmeskedett."
Fotó:
Szécsi István / Dívány
,,A mese két hőse szinte arcátlan módon akar élni, szinte obszcén módon vágyik a szerelemre."
Fotó:
Szécsi István / Dívány
,,Tudja, azt gondolom, hogy vannak olyan humanitárius helyzetek, katasztrófák, amik felülírnak minden spekulációt"
Fotó:
Szécsi István / Dívány
,,Volt abban valami riasztó és felemelő, ahogy megláttam a számomra ismeretlen énjüket."
Fotó:
Szécsi István / Dívány